Bánat és Szikla

17. Grayson

A karom alá bújt nőmmel sétáltunk, a bútorbolttól a kocsi irányába. De nem siettünk. Nem volt hova, csak tengtünk lengtünk és élveztük a szabadságot.
–Egyébként az a kanapé nem ért volna rá az új évben?
–Mármint jövőhéten – helyesbítettem ugyanis az évből már csak néhány nap maradt hátra. De nem voltam oda ezekért az újéves szarságokért, nekem mindig csak egy hét telt el és következett egy másik. De Amy már rápörgött a szilveszterre, az újévre, a bulira, a fogadalmakra. Én meg bólogattam, mert aranyos volt, de a dolog továbbra sem izgatott.
–Nem mindent kell lezárni most. Miért nem hagyod meg egy új kezdetnek?
–Most komolyan ennyit számít, hogy mikor veszem meg a kanapémat?
– Talán szerencsésebb lett volna, ha ezzel indítasz.
Felnevettem. A szerencsében sem hittem.
–Te tényleg megeszed ezt a sok baromságot?
–Nem baromság! Minden hozzáállás kérdése!
–Magadat cáfolod – világítottam rá az óriási baklövésre.
–Nem – jelentette ki öntudatosan. – Te döntöd el, hogy mit akarsz hátra hagyni, és mi az amivel indítani akarsz. Amit majd az év végén a pozitív dolgok közé sorolsz majd. – magyarázta full komolyan.
–Aha, szóval azt mondod, hogy jövő év végén örülnék annak, hogy vettem egy kanapét – nevettem el.
–Hülye vagy! –nevetett rám. –Nem de tényleg az már plusz egy jó dolog az évre.
–Megnyugtatlak nem szoktam leltározni.
–Pedig kéne! – vágott vissza. – És még most is megteheted. Milyen jó dolog történt veled idén? Kezd a januárral!
Belegondoltam, és a béke kedvéért nem válaszoltam.
–Naaa… Ne legyél már ennyire lehangoló! Mesélj! Csak őszintén.
–Járni kezdtem Bailey-vel – mondtam, Amy arcáról pedig lefagyott a mosoly. – Te akartad. Te erőltetted.
–Csak azt nem tudom, hogy ezt miért a jó dolgok közé sorolod! – durcázott.
–Szerintem hagyjuk.
–Hát szerintem is. Ha tényleg így gondolod, szerintem tényleg mérlegeld ezt az évet!
–Ugorjunk.
– Nyilván könnyebb homokba dugni a fejed.
Lehet, hogy tényleg azt csináltam, de attól, hogy most vele voltam még voltak szép emlékeim az exemmel. Ezeket nem akartam felhozni, de ő sem vehette el. Gondolom neki sem csak búskomorság jutott az előző faszijaitól. Oké, köztünk vége lett, de azért még nem kell, hogy utáljam vagy bánjak bármit amire korábban vágytam. Van, amit bánok, de nem azt, hogy a csajomnak akartam. Mert átkozottul jó volt mielőtt azzal a tetkóval mindent elszartam. Bár tulajdonképpen, kurvára mindegy, mert ő, ha a dolgok másképp alakulnak, már a Stanfordon tanulna. Ahogy tervezte, amit nekem persze kurvára elfelejtett megemlíteni.
–Ja könnyebb – sóhajtottam beleegyezően, de közben megakadt a szemem valamin. Valamin, ami egy pillanat alatt verte belém az ideget. – Vagy tudod mit? Mégse – vetettem oda mellékesen, majd elengedtem, és sietősen indultam a kiszemelt irányba. Úgy léptem elé és ragadtam torkon a kopasz gyökeret, hogy ideje se legyen reagálni. A cigi kiesett a szájából, és ahogy a falnak basztam éreztem, ahogy a koponyája csattan. Torzult az arca, de bennem csak az a kép volt, ahogy, a szerelmem, eszméletlenül fekszik, és én beleőrülök a fájdalomba. Azt akartam, hogy most ő érezze. Csak a szándék futott át rajtam, de az öklöm már kétszer érte az arcát, durván, mert nekem is kibaszottul fájt. Hallottam, hogy a csajom sikongat, hogy a társaság hőbörög, de senki nem fogott vissza. Talán még nem fogták fel mi a szitu, bár még én is csak félig, mert az adrenalin mintha elvette volna az eszemet, de főleg a józan ítélőképességemet. A pillanatok peregtek, megtaszított, abban a faszban is volt erő. De azzal a lendülettel ahogy megtántorodtam már lendültem és vágtam vissza, egyet a gyomorszájába húztam és ahogy begörnyedt fejen térdeltem. Erőből, gondolkozás nélkül. Minden kibaszott dühömet ki akartam élni rajta. Köhögött, vért köpött, de a kabátjánál fogva felrángattam és vissza passzíroztam a falba.  Talán eltörtem az orrát, nem tudom, nem is érdekelt, csak bántani akartam.
– Ha még egyszer drogot adsz neki esküszöm Jimmy, hogy kinyírlak! – ziháltam.
Egy újabb adag nyálas vér végezte a placcon.
– Nagylány már. El tudja dönteni mit akar – nem volt neki elég.
Képen röhögtem, majd újra behúztam neki és ha a brigádja nem szed le róla addig verem, amíg többet nem moccan, én meg mehetek a sittre.
– Te kibaszott nyomorék! Majdnem kinyírta magát! – üvöltöttem a szét zúzott arcába. –Úgy vittem a detoxba, hogy már nem volt magánál! Ha csak még egyszer Jimmy! – fröcsögtem – Csak egyetlen egyszer! Vagy ha magaddal viszed... Esküszöm, hogy nem érdekel hány évet kapok érted! Világos?!
–Grayson... állj le! –kapaszkodott a ruhámba a rémült arcú nő, akinek az év végére még megtoldottam eggyel a szar élmény repertoárját.
Nehéz volt ennek eleget tenni. Vergődtem a kezek között, akik távol akartak tartani az alaktól, aki alig állt a lábán, a falnak tántorodva épp, hogy képes volt tartani magát. A kabátujjával megtörölte az arcát, de inkább csak elkente a vért.
–Menj a picsába! Bazd meg! – köpte elém.
–Te rohadék!
Újabb lendülettel igyekeztem kiszakadni és tovább nyomatékosítani a dolgot.
–Basszus – sikkantotta Amy, –Állj le! Mi a fene bajod van?!
A szemébe néztem és meghökkentem attól, amit ott láttam, talán erre kezdett tisztulni a köd. Amy rémülten remegve lökdösött hátrébb, Jimmy pedig már lecsúszott a fal tövébe.
–Hogy a faszba jutott eszedbe, belerángatni őt is az elcseszett életedbe?! –szidalmaztam tovább. Gázul festett, és az én helyzetem is, ha bárki meglátott és netalán ránk hívja a zsarukat. Kibaszott ideges lettem, de azért se megölni, se magamat lecsukatni nem akartam. Pedig megérdemelné! Kurvára megérdemelné az a köcsög.
A barátnőm rángatott, Jimmy két társa viszont már elengedett és inkább őt próbálták összekaparni.
–Az övé is, eléggé el van cseszve! – felelt vissza.
–Ősszel egyetemre megy, úgy ahogy tervezte – jelentettem ki –Ő nem fog lecsúszni!
Jimmy komolyan nézett rám és végre mintha közöspontra találtunk volna.
–Engedj már! –förmedtem a ráncigálómra, és leráztam magamról. Amy elengedett, még el is hátrált láthatóan vérig sértve.
–Baszódj meg! – lökte Jimmy, de vége volt, azt hiszem felfogta.
–Én szóltam – szegeztem rá a mutatóujjam –csak egyszer adj neki megint valamit!
–Tudod – mondta egyre erősödő orrhangon, amiből tényleg úgy véltem, hogy eltörhetett az orra. Közben fel akart egyenesedni, de nem igazán ment neki. Felröhögött és lehorgasztotta a fejét. –Hagyjuk.
Álltam és vártam.
–Figyelek! Magyarázd csak meg!
A földön ülő, egyik tenyerére támaszkodva felnyomta magát.
–Tudod – kezdte újra – ez is csak egy eszköz, ami segített neki elviselni a szar éjszakákat – újra forrni kezdett a vérem, és a fájó kezem is ökölbe szorult. –Ja, nem túl elegáns, de ha jól sejtem a te eszköztáradban sem volt jobb – vágta a képembe – Lemondtál róla!
–Ha így lenne, már nem élne!
–Mondjuk, hogy jókor voltál jó helyen, de, ha komolyan mondod, akkor eldönthetnéd mi a faszt akarsz tőle! –a tekintete átvándorolt a mellettem álló nőre.
–A barátja vagyok – jelentettem ki magabiztosan.
–Nem – nevetett fel újra kivillantva véres fogsorát – a barátja én vagyok, meg ez a nyomorult, bármennyire is szeretne több lenni – bökött oldalra. Úgy mértem végig a srácot, hogy közben ezer indokot hoztam fel, miért nem való hozzá. – Elbaszok dolgokat, de a mi viszonyunk nem fog változni. Én a barátja akarok lenni, nem a megmentője. Ellenben te... – függőben hagyta. Nem is kellett egy kibaszott szót se mondania. Az oldalamról a nő megperdült és ott hagyott.
–Szóltam – mondtam el még utoljára, aztán a nőm után rohantam, akinek ugyan nem volt oka jelenetre, de most mégis magyarázkodhatok. Annyira nem sietett, hogy ne érjem utol, de a kocsijáig nem volt hajlandó megállni. Beült a vezető oldalra, kizárásos alapon én becsúsztam a túloldalon.
–Ez mégis mi a picsa volt? – kérdezte jéghidegen az indulatoktól és talán a sokktól rázva.
–Ezt még ebben az évben akartam letudni.
Amy élesen fordult felém, érzékeltetve, hogy nem vevő a humoromra.
–Elment az eszed? – kérdezte elhűlve.
– Nem, de ez még járt neki.
– Grayson péppé vertél egy embert fényes nappal az utcán, tanuk szeme előtt...
– Nem fog feljelenteni, mert szarabbul járna.
– És, ha más? Ha valaki látott?
Erre nem tudtam mit mondani, mert nem gondolkodtam.
– Jézusom, nem keveredhetsz ilyesmibe! Azt mondtad az a nyomozó rád volt állva! Mi van, ha...
– Nyugi van, nem lesz semmi gond – próbáltam hatni rá. De jogosak voltak az érvei. Túl lőttem a célon.
–Semmi gond? – hitetlenkedett. – Szerinted ez nem, gond?! És megint miért? Nem unod még, hogy mindig miatta kerülsz bajba? Tényleg... – sóhajtott. – Ha róla van szó, úgy viselkedsz, mint valami hős-komplexusos. Nem valami középkori lovag vagy, akinek meg kell torolnia a becsületsértést.  Meg... ez az egész már túlzás! Ez a figyelem hiányos lányka is túltehetné már magát ezen az egészen – rohadtul zavart, hogy így beszélt róla.
–Csak pár hónapja vesztette el a gyerekét – mordultam rá, hogy vegyen kicsit vissza.
– Nem, Grayson, éppen, hogy nem embrió, egy magzat volt! Nem gyerek! Megesik az ilyen! De az élet megy tovább!
–Kurvára remélem, hogy veled nem történik majd ilyen, hogy át kelljen élned, milyen elveszíteni valakit, akire vágysz! – akadtam ki. Láttam rajta a féltékenységet, a dühöt, de ezek a szavak már nekem is túl érzéketlenek voltak.
– Hát, most is ezt érzem...
– Ha velem akarsz lenni, el kell fogadnod, hogy van múltam!
– Nem a múltaddal van a baj, hanem hogy úgy tűnik, hogy ez nagyon is a jelened! Ez... rohadtul nem normális, nem tudom mi ez, de már az sem normális, hogy szakítás után barátok legyetek! Nem veszed észre, hogy csak kihasznál? – hisztizett.
– Soha nem kért tőlem semmit!
– Rád támaszkodik... – nyögte.
–A barátja vagyok – mondtam el újra, aztán kiszálltam a kocsiból. És gyalog indultam haza. Nem voltam jól, szarul lettem attól, amit műveltem, a kezemen még ott volt Jimmy vére.
Megölhettem volna. Egy kibaszott szilánk, a törött orrából elég lett volna. Hogy voltam képes ennyire elveszteni a fejem...
A lakás előtt nem várt Amy kocsija. Számítottam rá, majd megnyugszik. Az első utam a zuhanyzóba vezetett, hogy lemossam magamat. Most már elszállt a magabiztosságom, és kezdtem befeszülni, amiatt, hogy mi van, ha tényleg valaki meglátott. Kicsi esélyt láttam arra, hogy eltalálnak hozzám, arra ugyanis a fogamat tettem, hogy Jimmy nem fog beköpni, mert akkor én is felnyomom a bandát. És megint ő volt az első gondolatom, hogy őt nem akarom, hogy magával rántsa. Dühből csaptam a csempére, nem esett jól, a már így is fájó kézfejemnek. De most megint úgy éreztem, hogy egy kibaszott kelepcébe vagyok. Hülye voltam...
A fagyasztót kotortam, hogy találjak valamit, amit a kezemre rakhatok. Most bántam, hogy gyűlölöm a borsót. Jól jött volna. Jobb híján egy csomag hasábkrumplit vettem elő. Ami csak nagyjából szolgálta ki az új funkcióját. Leszarom legalább hűti. Bevágódtam a fotelbe és benyomtam a tévét. Egy perce nem ülhettem, amikor valaki az ajtómat kezdte verni. Lefagytam, és éreztem, hogy kivert a víz. 
–Bassza meg... – nyögtem, de felálltam és még az előtt akartam kinyitni, mielőtt rám törik.