Bánat és Szikla

Special epizod

Kedves Olvasók!

A következő epizód, egy különleges rész, mivel nem az én fantáziám szüleménye. De! Mégis valamilyen formában folytatása. Nagyon kellemes meglepetést szerzett vele Kerekes Ivett, írótársam és kedves barátnőm! ❤ Egy olyan szereplő (egy kedvenc hercegem) szemszögéből enged résnyi bepillantást, akit a Vállalhatatlanul tökéletes című történetben és jobban is megismerhettek. Fogadjátok szeretettel! Nekem nagyon tetszett! 😊

*

Néztem a szinte még kislányt. Nem kellett volna itt lennie. Úgy általában kórházban sem, de pláne nem a drogambulancia intenzív-osztályán. De hát a csajszinak - a beszámolója alapján - még elcseszettebb élete volt, mint az enyém, szóval itt volt.

-Tehát egyedül volt? - kérdezte tőle a rendőr.

Állítólag szokott eljárás, ha valaki majdnem meghal...

-Igen - suttogta megszégyenülten a vallatott. A tiszt nem kegyelmezett:

-A fiú hozta be. Azt mondta ő találta meg a lakásában. Volt kulcsa...

-Nem - hajtotta le az édes arcát a szöszi.

-Akkor?! - dörrent rá a szerencsétlenre a közeg.

Valószínűleg mert nem volt neki szimpatikus a kint szoborozó rosszarcú punk. Vagy a punkok, mert engem is gyűlölködve mért végig, amikor belépett a kórterembe. Esetleg úgy általában a drogos fiatalok, mert még a szelíd törékenységet is terrorizálta:

-Én hívtam nem sokkal előtte - súgta ő könnyek között.

-Akadj már le róla! Ma nem fogsz innen senkit sittre baszni. Sajnálom! - förmedtem rá a faszira.

Ugyanis a leányka lovagját kitessékelték, azonban - mivel én beteg voltam - velem ezt nem tehették meg. Úgyhogy jobb híján én maradtam neki, új lovagnak. Jó... Ez részéről nem volt éppen felfelé bukás, azonban már úgy szorongatta a kicseszett kórházi ágy takarójának a csücskét, hogy egyszerűen nem bírtam tovább nézni a vergődését.

-Elnézést, de magát nem kérdeztem - villantotta rám a fogait a közeg.

Erre elvigyorodtam. Hát nem néztem el! Ez van, bocsi! Gondoltam keressen egy saját súlycsoportút, üljön csak át, kezdjen vallatni, aztán majd mesélek neki az imádott sztárocskái forgatásairól, hogy milyen...

Különösen az utána bulikról, ahova vágóként én is hivatalos voltam...

Annyit elárulok, hogy csúnyán hedonisták, különben nem fetrengtem volna a másik ágyon. Csakhát, kicsit benéztem ezeket az amerikai úri huncutságokat aztán benéztem mennyi is az az egytized uncia. Sok... Kurvasok...

Most már tudom, hogy az kettő-egész-nyolc gramm volt, nem nulla-egész-huszonnyolc... Mákomra még időben mosták a gyomrom, és nem szívódott fel a majdnem tripla adag szar... Aminek az lett volna a célja, hogy egyetlen egy kibaszott estére ne legyek már olyan nyomorultul szomorú a magányosságom miatt, mint valójában.

-Szerintem mindent elmondott. Benézte a piát. Gondolom azt hitte az édi-bédi - mennyivel jobban hangzott ez angolul! - hogy szörpi van az üvegben. Amikor rosszul lett áthívta a srácot, akivel kavar. Akinek mindenki mázlijára volt annyi lélekjelenléte, hogy kitörte a zárat, mert így a maga által kínzott kis cicabogár nem alulról illatolja a temetői virágokat és a valószínűleg kurvagazdag apja, nem akaszt milliós kártérítési pert a nyakukba, hogy egy ilyen úri városban, honnan a faszból keveredett cucc a kislány hazafelé megivott kólájába...