Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Átkos áldás(44. fejezet)

James szemszöge:

A könyvtárba ültünk öten, a Tekergők. Varázslatot kerestünk, mivel teljessé tehetjük a térképünket. Mert már az egész kastélyt papírra vetettük, de azt akarjuk hogy a térkép segítségével lássuk a kastélyban tartózkodók helyét. Legendaként emlegetnék a nevünket. Mert azok is lennénk.
-Skacok!-húztam közelebb a székem összeesküvő stílusban. -Tudjátok mire gondoltam?
-Nem, de úgy is elmondod.-forgatta a szemét Holdsáp. Ez igaz volt.
-Rég hajtottunk már végre komolyabb csínytevést. -magyaráztam izgatottan.
-És arra célzol, hogy csinálhatnánk egy giga csínytevést, mint amilyen a Valentin napos is volt. Amit mindenki észrevesz, tekintve hogy az utóbbi időben főleg a Mardisok kaptak sokat. - pontosította az elképzelésemet Tapmancs.
-És mi jutott eszedbe?- jött lázba Ella is.
-Mikor is lesz telihold?-érdeklődött Féregfark.
-Szeptember 23.-a, szombat. -Darálta Remus.- 11 nap múlva. Tehát kb. 9 nappal később már túl fáradt leszek a csínyekhez.
-Oké, akkor van egy hetünk megtervezni, és végrehajtani. -kalkulált a Hugesz.
-Emlékeztek hogy múltkor mikor nem voltunk átváltoztatástanon, és büntetőmunkát kaptunk, mennyi időbe telt letakarítani egy emelet összes szobrát, díszét, festményét, és lovagi páncélját?-kérdezte bujkáló mosollyal Holdi.
-Arra célzol hogy tüntessük el az összes ilyen dolgot a folyosókról? -inkább megállapítás volt, mint kérdés.
-Csak 24 órára. -egészítette ki Holdsáp.
-Bella, mit ítélsz, megoldható? -firtattam.
-Kicsit bonyolult, de igen. -döntött. -Annyi kell hozzá, hogy le kell jutnom az udvarra, hogy szembe legyek a kastéllyal.- Nem értettem pontosan, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek egy ilyen hatalmas boszorkányt?
-Oké. Vasárnap van. Holnap éjszaka? -tervezett Sirius.
-Ellie, valami világmegváltó terv akkorra?-tudakolózott Remus.
-Akkorra pont nincs semmi.-vigyorgott a lány. Tovább keresgéltük a térképes megoldást.

Egy Mardekáros lány tűnt fel az asztalunknál. Jobban megnézve Narcissa Black volt, Bella és Tapmancs uncsitesója.
-Bella beszélhetnénk négyszemközt?- kérte feszülten. A kérdezett igent intett a fejével, és elhúzta a szőkét egy másik polcsor mögé, ahol már nem láthattuk őket.

Bella szemszöge:

Cissy-vel a polc mögé értünk, ahol hangszigetelő bűbájokat vontam magunk köré, és jól is tettem, mert egyből mondani kezdte.
-Megkaptam.-suttogta feszülten. Kérdőn pillantottam rá.
-A Black-ek átkos áldását. -pontosított. Szám elé kaptam a kezem döbbenetemben.
-De hát... Az nem 15 évesen szokott előjönni? -érdeklődtem.
-Kinél hogy. 13 és 17 között valamikor. Valami komolyabb, sokkolóbb, vagy hasonló eseménytől. -magyarázta. Ő kicsit többet tudott a témáról, mert egykori nővére, Andromeda részletesebben beszámolt neki róla.
-És nagyon rossz? -tudakolóztam.
-Az elején nagyon. Utána elvileg jobb lesz. De már két napja nem aludtam normálisan. -ez látszott is a karikás szemein.-  Egész éjszaka egymást követően jönnek a látomások. -számolt be. -Andy azt mesélte, hogy később már csak napi egy lesz, de lehet hogy már nem is minden éjszaka álmodsz majd. -folytatta, majd zavartan elhallgatott mert becenevén hívta volt nővérét.
-Héj, nyugi. Nincs semmi baj hogy még mindig szereted. Hisz a testvéred. -nyugtattam. Elég rendesen kifáradt. Ezt váltja ki az emberekből a nem-alvás.
-Tudtad hogy született egy kislánya? Megírta egy tömör levélben, hogy megszületett a gyermeke, négy napja, 1972 szeptember 8.-án délután 14:18-kor. Nymphadora Tonks, a neve. -nézett rám. Majd kitört belőle a zokogás. Magamhoz öleltem.
-És én soha nem találkozhatok az unokahúgommal csak azért mert az anyját kitagadták.-úgy tűnt, ez a legnagyobb problémája. Mondjuk megértem, én is kiakadtam volna.
-Gondolj arra, hogy mi a gyermek neve. Nem felejtette el, hogy honnan indult. Lehet hogy rád akart emlékezni mikor ezt a nevet kapta a kislány. -próbáltam csitítani. Legalább fél órába telt mire megnyugodott. Kiadott magából mindent. Az elmúlt évek feszültségét. Mert egy aranyvérű úrihölgy csak akkor sírhat ha a helyzet megkívánja. Vagyis szinte soha.

Mire visszamentem a fiúk már rég nem kutatómunkát csináltak. Csak bohóckodtak. Nem faggattak. Mellettem megtanulták, hogy majd ha akarom, akkor elmondom, különben meg nem érdemes kérdezgetni. Gondolkoztam. Ezen az egészen. Valamilyen ősöm, Elladora Black rendelkezett a jövőbe látás képességével. Néhány leszármazottja örökölte tőle. Nem tudni mi alapján. Éjjel álmodnak, általában az elkövetkező időszakokról. Lehet, hogy a 10 évvel későbbi jövőt tudták meg. Az is megtörténhetett, hogy a száz évvel későbbit. A legvalószínűbb változatot. Szinte mindig a véglegeset. Ezért veszélyes ez a képesség. Ha rossz kezekbe kerül, akkor Voldemort győzhet. Ezért vagyok boldog, hogy Bellatrix nem kapta meg. Ja, és amit elfelejtettem említeni. Szigorúan titkos. Néha még a Black férfiak sem tudnak róla. Csak a kiválasztott nők, mert csak ők örökölhetik. Férfiak nem. Vagyis még nem volt rá példa.