Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Karácsonyi utóajándék (75. fejezet)

James szemszöge:

-Skacok! Jó reggelt! - húzta el a függönyöket Bella.
-Na mi lett? Eddig mindig hagytál minket aludni, ameddig csak akartunk...-nyöszörgött Tapi.
-Igazából eszembe jutott, hogy én lógok nektek egy karácsonyi ajándékkal, és arra jutottam hogy vagy ma megkapjátok, vagy várhattok rá egy hetet!- mosolygott angyalian. Mi azonnal kipattantunk az ágyból, és ott perc alatt menetkész állapotba kerültünk.
-Amúgy Peter-t nem kéne felébreszteni? -akadt meg a szemem a még mindig alvó fiún.
-Nem. Ez csak nektek szól, ő már megkapta az ajándékát. -felelt a Hugesz. -Na most, először el kéne mennünk a Roxmorts-ba, és onnan hoppanálunk. Utána pedig megkapjátok az ajándékot. -tervezgetett Bella.
-És hova megyünk? -ölelte át Remus, félve ránk pillantva, hogy mit szólunk.
-Egész aranyosak vagytok együtt.- jegyezte meg Tapi.
-Ja, csak nagyon szokatlan. -tettem hozzá.
-Kösziii! -virult a Hugesz.

-Maguk hova igyekeznek ennyire vasárnap reggel hétkor? -állított meg a menetelésünkből Minnie néni hangja.
-Maga olyan gyönyörű, professzorasszony! Nem is tudom mi lenne velünk maga nélkül, mert maga a legkedvencebb tanárunk! -bókolt Bella, de nagyon gyanús volt.
-Minden rendben kisasszony? -méregette gyanakodva a lányt.
-Természetesen, az élet most olyan gyönyörű! És Minnie néni, kérdésére válaszolva, reggelizni megyünk, csak nekem kell egy könyv a könyvtárból, és a fiúk igazi lovag módjára elkísérnek! Szóval a viszontlátásra, Minnie néni! -hadarta, majd búcsúzott is el.
-Viszlát!- köszönt el a tanerő, de animágus füleinknek köszönhetően még hallottuk, hogy arról motyog, hogy Sirius Bella ép eszét is elvette, pusztán két hét alatt.

-Na srácok... Igazából remélem hogy örülni fogtok, de nem egy konkrét tárgyat kaptok, hanem élményt, és nem tudom...- tördelte az ujjait Bella idegesen, miközben Roxmorts utcáin álltunk.
-Bells, nyugi! - karolta át Remus a derekát. -Miből gondoltad, hogy tetszeni fog nekünk?
-Egyszer említettétek, hogy jó lenne kipróbálni. De az már két éve volt. -magyarázkodott.
-Na és? Tényleg nyugi, biztos jó lesz.- vigyorogtam én is rá.
-Jó! Adjátok a kezeteket, hoppanálunk. -nyújtotta felénk a karját, mire mi megérintettük, majd egy másodperccel később meg is éreztük azt a jellegzetes hoppanálásos "áthúznak egy szűk csövön" érzést. Néhány másodperccel később meg is éreztünk egy ízlésesen berendezett házba, amit tuti Bella rendezett be magának, hogy minden tökéletesen megfeleljen a kísérleteinek, ízlésének, és miegymásnak.
-Amúgy... Ez legális?- gondolkodott Holdsáp.
-Abban mi lenne a buli? - röhögött fel Bella, már teljesen nyugodtan. -Kértek valamit inni, enni?
-Te direkt húzod az agyunkat? -drámázott Tapi. -Huszonnegyedike óta erre várok, szóval mutasd csak!
-Jó, gyertek. -mi jó gyerekek módjára követtük. Egy udvarra vezetett minket.
-Ez egy üres udvar. -ráncolta a szemöldökét Tapmancs.
-Hát...-és csettintett egyet.
-VÁÁÁÁ!!!-üvöltöttünk fel, mert hirtelen megnőtt ez az udvar, és rengeteg legendás lényt láttunk meg. Vagyis... Sárkányok voltak. A kétméteres körzetünkben volt a hozzánk legközelebbi, de legalább háromszáz másik figyelt fel ránk. És még olyanok is voltak, akik ignoráltak minket. Szóval négyszázan biztos voltak.
-Üdvözöllek titeket a legféltettebb kincseim között! -tárta szét a karját. A hely valami bámulatos volt. Sárkányok repkedtek, ettek, fújtak tüzet, vizet, levegőt, alakították át a földet. Mindenhol különféle életkörülmények, tájak voltak. A sivatagtól kezdve, a tajga fenyőfáin át, a tundra hóbuckáin keresztül, a londoni esős időjárásig, minden! Nagyon durva volt.
-Hol vagyunk?
-Hogy kerültek hozzád?
-Mióta vannak nálad?
-Hát... január 10.-én mentettem meg az első két sárkányt, Zurit, a Magyar Mennydörgőt, és Remedium-ot, a hósárkányt. - válaszolt. -Azért kerültek hozzám, mert sérültek voltak, vagy rossz életkörülmények között éltek, vagy veszélyben voltak, vagy csak megemlítettem nekik, ők pedig beleegyeztek. És az álcázott tágítóbűbájjal ellátott fekete kistáskámban vagyunk.
-Melyik január 10.-e? -érdeklődtem.
-Hát öhm... Elsőben. -itt újra meglepetten felkiáltottunk. -Halkabban, még a végén megijednek tőletek, és akkor baj lesz! -csitított minket.
-Első óta van 500 sárkányod és te még véletlenül se kotyogtál ki róluk semmit? Itt szeretném megkérdezni, hogy mi mindent titkolhatsz még. -sóhajtott Tapi.
-Hát... Van egy-két dolog... Úgy négy éves korunk óta! -próbált mosolyogni a lány. Ekkor a legközelebbi hatalmas fekete sárkány elkezdett közelebb somfordálni hozzánk... Csak az volt a probléma, hogy Bella háttal állt neki, mi pedig lefagytunk. Mikor a sárkány közvetlenül a lány háta mögé ért, boldogan(?) felüvöltött. De ami a legfurcsább volt, a Hugesz meg se rezdült, csak ösztönösen átölelte a fejmagasságában lévő hatalmas fejet.
-Mostanában mindig ezzel szórakozik, próbál megijeszteni. -magyarázta Bells. -Ő itt Zuri, az első sárkány, akit befogadtam, körülbelül egyméteres fióka korában. Zuri, ő itt Sirius, a bátyán, James, a fogadott bátyám, és Remus, a barátom. -mosolygott. A sárkány meg dörmögött egyet.
-Igen, tegnap este derült ki, azóta meg nem voltam itt. - a sárkány megint dörmögött, és fenyegetően nézett ránk(?). -Igen, mindenki jól fogadta.-dörmögés- nem, még csak a szűkebb kör tud róla. De majd mesélem a pletyiket, úgyis ez érdekel, gyönyörűm. -dörzsölgette Zuri orrát, amit a sárkány boldogan fogadott. Nekem három dolog jutott az eszembe egyszerre. 1, nagyon imádja ezeket a lényeket, 2, itt igazán ellazult, 3, mióta beszél sárkányul???
-Ez maradt ki. Már egy ideje, első óta tudom, hogy értem a nyelvüket, az összes mágikus állatnak. -felelt a gondolatomra.
-Ezt mind te hoztad létre? -kérdezte Holdsáp, aki még mindig a tájat szemlélte álmélkodva.
-Igen, de még van más is. De előbb... Az élmény konkrétan az, hogy lovagolhattok sárkányon, amelyik csak tetszik. Ez az ajándékotok. - pillantott ránk.
-Bármelyik sárkányodon? - csodálkoztam.
-Hát, tulajdonképpen igen. Vagyis... Eldi-n kicsit komplikált, őt nem igazán javasolnám, mert néha csak úgy égni kezd, de ha az a szívetek vágya, akkor megoldható. - gondolkodott.
-Eldi? -húzta fel a szemöldökét Tapmancs.
-Izlandiul azt jelenti, hogy tűz.
-Találó.-nevettem. Kezdtem megszokni a helyet, a maga lélegzetelállító szépségével együtt.
-Nekem is időbe telt megszokni, ne aggódj. -nézett rám Bells.
-De te hoztad létre. -értetlenkedtem.
-Hát... Magát a házat igen, de ezt a kinti részt a mágiám. Én elképzeltem a benyújtott igények alapján, mágiám pedig dolgozott. Nagyon fárasztó művelet volt, de szerintem megérte.-mesélte. Nagyon durva! Erre elmosolyodott.
-Annyira fura a tudat, hogy minden gondolatomat ismered. -mormogtam.
-Majd hozzászoksz!-legyintett. -Na! De ne is húzzuk a szót! Válasszátok ki a nektek legszimpatikusabb sárkányt, majd mondom a nevüket, és hogy mikre kell figyelni náluk. -majd füttyentett.-Álljatok mögém, és most várunk.-Kb. 2 percig ha várakoztunk, mire az összes sárkány felsorakozott előttünk. Bámulatos.
-Hányan vannak?-ámult Holdsáp.
-Két hete került hozzám, már a szünet alatt az 524. -gondolkodott el egy pillanatra. Brutál...
-Én rajta szeretnék. -mutatott Tapmancs egy sárkány alakú árnyékra, aminek az orrlyukából füst gomolygott elő minden kilégzésénél.
-Ő Vari, egy Árnysárkány Észtországból. Szia Drága! -lépett a lényhez. -Emlékszel miket meséltem nektek? Ő téged választott, szóval nem szabad megpörkölni! -duruzsolta a fülébe félhangosan. Majd kezet nyújtott a testvérének, és konkrétan felrakta a nála legalább 20 kilóval nehezebb fiút a sárkány hátára. Holdsápnak egy kék testű, lila szárnyvégű lény tetszett meg.
-Ő Dieviete, lett, a neve azt jelenti, hogy istennő. Az ő fajtája a sárkányok tetején áll a kinézete miatt. -és Remust is felpakolta a "lóra". Már csak én maradtam, de nem tudtam dönteni. Majd ráböktem a hozzám legközelebb ülőre, hogy azért mégse rám várjanak. Az én sárkányom fehér volt, és teljes nyeregszett pihent rajta.
-Ő Lojalumas. Litvániából. A neve jelentése Hűség.  -többet nem fűzött hozzá, hanem végignézte, ahogy egyedül tok ügyesen felmászok rá. Ő felpattant Zurira, majd kiadta a felszállásra a parancsot. Először ijesztő volt, de néhány perc után már felengedtünk, sőt Tapmancs fel is üvöltött örömében.
-EZÉRT ÉLÜNK!