Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Liquescit nasum (62. fejezet)

Bella szemszöge:

Október 13.-a, szombat. Ha babonás lennék, mondhatnám hogy pénteknek kéne lennie, mert olyan rossz volt a mai nap, de ismerem magam, és tudom, hogy nem kell péntek 13.-ának lennie ahhoz, hogy minden emberi kapcsolatomat elrontsam...

Kezdjük a legelején. Tegnap telihold volt, Remus pedig szenvedett. Ott voltunk vele, és segítettük, de most mintha rosszabb lett volna, mint máskor. Ő most a gyengélkedőn alszik. Kb. 10 perce hagytuk magára. Azóta Macdonald a nyomunkban van, hallgatózik. Én pedig nem szólhatok, mert én lennék a szemét. (Képzeljetek ide egy szemforgatást.)
-Most... Mintha rosszabb lett volna Holdsáp állapota. Nem gondoljátok?- ezek szerint Jamie-nek is feltűnt.
-De, én is észrevettem. Mitől lehetett? A körülmények azok, mint mindig. -gondolkodott Sir.
-Én mintha régebben olvastam volna, hogy az ilyen dolgoknál a lelki állapot is közre játszhat. Például ha csalódott, dühös, fáradt, esetleges szerelmi bánat esetében rosszabb lehet. -emlékeztem vissza.
-Ohh. Az nem jó. Szegény Holdsáp.-motyogta Peter, bizonyítva, hogy mással is törődik.
-Srácok!- kiáltott mögöttünk Macdonald.- Képzeljétek, én is erre jártam, titeket kerestelek, és pont hallottam, hogy miről beszéltek. Tudom hogy illetlenség, de tulajdonképpen mi a baja Remusnak?- hadarta le egyben.
-Miért érdekel az téged? -kezdett gyanakodni Tapi. Végre valaki!
-Ó, csak aggódok, nehogy valami komolyabb problémája legyen szegény fiúnak!- sóhajtott nagyot. Esküszöm, ez a lány majdnem annyira jó színész, mint Johanna...
-Persze, nem is gondoltunk másra!-itt jött Ágas, és a kedves szíve.-Említette már, csak nem jut eszembe. Bells, mit is mondott?- ez annyira jellemző! Nincs ötlete, ezért rám keni a kitalálását. Arrgh! Gyorsan végigpörgettem magamban a lehetőségeket. Valami igazi kell, mert lehet utánanéz. Elég bonyolultnak kell hangzania, de nem halálosnak, hogy egy időre békén hagyjon minket.
-Hát, Remus immunrendszere kicsit gyengébb, mint a legtöbb korunkbelinek, és így nagyjából hónaponként jelentkezik nála egy egyszerű liquescit nasum. -magyaráztam, Sirius pedig lehajtotta a fejét, hogy álcázza a röhögését.
-Ó... Tehát akkor nem komoly?- (ál)nyugodott meg Mary.
-Nem, nem vészes, de Madam Pomfrey nem szeret sok embert beengedni hozzá, hogy ne kapjuk el, és hogy tudjon pihenni. Néhány nap alatt meggyógyul, de addig ágynyugalomra van szüksége.-meséltem a most kitalált sztorit.
-Ó, köszi! Akkor nem is zavarlak titeket tovább, megyek reggelizni. Majd gyertek.-intett, majd lelépett. Drága Bátyámból kitört a röhögés, míg Peter és James csak értetlenkedve figyeltek.
-Milyen betegség? Li...? Ilyen van? -akadt el Ágas.
-Liquescit nasum. Nátha. Latinul. -avattam be őket a nagy "titokba".
-Te komolyan beetetted őt egy náthával? -nevetett fel, majd komorult el Potter.-De ez kicsit sok volt. Mary jófej csaj!-vette a védelmébe.
-Elnézést, hogy tartom magam a Tekergő eskühöz, és nem meséltem neki Holdsáp szőrös kis problémájáról. Legközelebb majd te kitalálod az indokot!-csattantam fel, majd a legközelebbi titkos járathoz mentem, amiről tudom, hogy elágazik, és bemásztam. Így kerültem a könyvtárhoz néhány percen belül, ahol belopóztam Hollóháti szobájába.

És ez még a napom kellemesebb része volt...

Sirius szemszöge:

A konyháról jöttünk fel, uzsonna után. A bejárati csarnokban jártunk, mikor is kezdett gyanússá válni a helyzet. A tömeg körülállt valamit, és mintha sírás hallatszódott volna.
-Skacok!-böktem oldalba Féregfarkot, és Ágast. -Mi lehet ott? -biccentettem a tömeg felé. James szó nélkül elindult az esemény felé, utat törve, és maga után húzva Peter-t. Mikor átverekedtük magunkat a tömegen, megláttuk az eseményt. Mary a földön ült, lehajtott fejjel, és sírt, míg Bella fölötte állt, és csak értetlenül bámulta.
-Itt mi történt? - törte meg Ágas a hirtelen kialakult csendet. Mary felemelte a fejét, szeme vörös volt, és feldagadt a sírástól. Egyenesen rám nézett.
-Én megkérdeztem Bellától, hogy hol vagytok, erre ő meglökött, és elestem, utána megrúgott itt- mutatott a combjára- és megfenyegetett, hogy kicsinál, ha még egyszer hozzátok szólok! -és újra folyni kezdtek a könnyei. Pardon??
-Így volt?-vártam a megerősítést, vagy a cáfolást.
-Kinézed belőlem? -kérdezett vissza.
-Tudod mit? -vágott közbe James, mielőtt válaszolhattam volna. -Igen, lazán megcsinálod! Sőt, azt is elvárod tőlünk, hogy bízzunk benned, de semmit nem mondasz, de ha mással már csak szóba állunk, azonnal féltékenykedni kezdesz, hogy nem mindenki veled foglalkozik, és tönkre akarod tenni az illetőt! Mi erre nem vagyunk vevők! Sőt, lassan kezdem Bellatrix Lestrange-t egyenesebb embernek nézni, mert ő legalább kimutatja, melyik oldalon áll, és nem hazudozik folyton, mint te Black! -fröcsögte egyre hangosabban.
-Tudjátok mit? Higgyetek amit akartok!-suttogta, majd elhagyta az épületet.
-Miért mondtad Bellára hogy Black? -értetlenkedett a (már) megnyugodott Mary, a dühtől remegő James-től.
-Mert Black.
-Voici? (Tessék?)
-Ő Bella Black, Sirius ikerhúga. -magyarázta Ágas, valamelyest lecsillapodva.
-Ja, tényleg, bocs, csak kiment a fejemből. -mentegetőzött, bár én nem igen figyeltem rájuk, még mindig azon járt az agyam, hogy a kedves, ártatlan Hugicám ilyet tett.