Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Rájöttem (42. fejezet)

Bella szemszöge:

-Elég idegesnek tűnsz Bella! -futottam bele Reggie-be a könyvtárból jövet, aki csak nevetett rajtam. Kb. most vagyunk egy magasak, így össze koccant a fejünk.
-Igen, nagyon béna vagyok nyomozás ügyileg!-csattantam fel. Reg meglepődött, általában nem szoktam jobban kimutatni az érzéseim.
-Mert? Mióta nem sikerül kinyomoznod, és mit?-érdeklődött kedvesen.
-Már négy, ismétlem NÉGY napja nem sikerült kinyomoznom a két új lány rejtélyét. -magyaráztam hevesen, mert időközben behúztam egy kis rejtett üregbe, és hangszigetelő bűbájt vontam magunk köré. Mindezt nonverbálisan pálca nélkül. Ő egyike azon három személynek, aki tudja, hogy képes vagyok erre.
-Te nem béna vagy, hanem türelmetlen!-rótt meg. -Amúgy mit akarsz kideríteni róluk?
-Biztos hogy nem először járnak a Roxfortban. Ahhoz túl jól ismerik. -meséltem neki.
-Azt szeretnéd megtudni, mikor és miért jártak már a suliba. Igazam van?-tudakolózott.
-Pontosan!-bólogattam.
-Akkor olyasvalamiből próbáld kinyomozni, ami már az alapítás óta itt van. -gondolkodott.
-Mit tudsz? -meredtem rá.
-Semmit!-tette fel a kezét védekezve.- Pusztán próbálok logikusan gondolkodni.
-Aham. Mindegy. Köszönöm a kiindulópontot. És most menj, mert már elmúlt a takarodó!-mosolyogtam, majd tisztának ítéltem a környezetet, és elindultam a torony felé. 10 óra volt. Fél órát elbeszélgettünk. Durva. Pár percnek tűnt csak.

Már két órája álmatlanul forgolódtam az ágyamba, a többiek folyamatos szuszogását hallgatni. Az ügyön gondolkoztam. Hogyha ezt sem vagyok képes kinyomozni, akkor teljesen alkalmatlan vagyok a Voldemort elleni háborúra. Nem szerettem ha valami nem sikerült elsőre. Mert ritka volt. És türemmel kellett tovább próbálkozni. És én nem vagyok türelmes. És lehetséges, hogy egyszer ez lesz a vesztem, hogy nem tudom kivárni a megfelelő pillanatot. Ki tudja.

Várjunk csak. Ki mesélhetne nekem a suliról, mert itt van? Aki tud beszélni. így a tárgyak kizárva. Valamelyik tanár? De ők is maximum 30 éve vannak itt. És kötve hiszem, hogy be lettek avava. De Dumbledore lehet hogy igen. De ő nem mondaná el, mert nem bízik bennem. És nem akarom hogy rájöjjön hogy kik után nyomozok. De ki tud még beszélni? Varázspálcák, vagy maga a Roxfort? A varázsigéket, mellyel kiszedhetem belőlük a titkokat, sok időbe telne elkészíteni. Akkor maradnak az állatok és a könyvek. Nincsenek hallhatatlan állatok a suli körül, hacsak Mardekár szörnye a Titkok Kamrájába nem az. De ahhoz meg kéne találnom a helyet. Csakhogy az is sok idő, és energia, ráadásul semmi sem garantálja, hogy a lény nem öl meg az első találkánknál. A könyvek pedig... A fél könyvtárat elolvastam már, de nem találtam még csak utalást se. Csak néhány vámpírról. Halhatatlan lény kellene. Halhatatlan. De ki nem tud meghalni? Aki már halott. De a halottakkal nem lehet beszélni. Kivéve... Kivéve a szellemekkel. így szellemtől kell megtudnom a nekem kellő rendelkezésre. Első sorban kell egy szellem, aki az alapítás óta itt van. Másodsorban pedig egy zsarolási alap arra az esetre, ha el akarná mondani valakinek. Egyszer olvastam egy könyvet a roxforti szellemekről.

Felültem. Megvolt a megoldás. A Szürke Hölgy. Ő már a kezdetektől fogva itt van. A zsarolási alap is megvan. Szuper. Magamra varázsoltam a ruhám, majd indultam is ki. Csak annyi probléma volt, hogy Remus nem húzta be az ágya baldachin-ját, így látszott, hogy mennyire cukin alszik, és közben ott volt egy mosoly az arcán. Megráztam a fejem. Ne most Izabella! Jelenleg küldetésed van!

A Hollóhát torony szelleme a könyvtár közelében pihenve halványan derengett. Egy órával később találtam csak meg. Hajnali kettő van. Hogyha még egy órát is beszélgetünk, akkor is fél négy felé ágyba tudtam kerülni. Fél hatig még akkor is kialudhattam magam.

-Mit szeretnél? -nézett rám a szellem.
-Tudna mesélni nekem? -kértem izgatottan.
-Miről? Elég fontos lehet, tekintve, hogy hajnali kettő órakor kerestél meg miatta. minden te elég fiatal vagy, tehát tényleg nem tudom miről akarsz tudni. -láttam rajta, hogy felkeltem az érdeklődést.
-A két új lány érdekel. Sophia Anabella és Johanna Arabella. Nem először vannak a Roxfortban, ugye? -faggatóztam. Megleptem. A szemébe furcsa fény villant, mintha személyes érdeke lenne, hogy ne derüljön ki semmi.
-Sophia és Johanna? Nem ismerősek. -Hazudott. Egyértelműen. most is nekem, ebben nőtt fel, elég nyilvánvaló volt. Már készült is a távozásra, de utána szóltam.
-Heléna! -Elámult amiatt, hogy rájöttem az igazi soha. -Kérem!-Azon még inkább megdöbbent, hogy kedvesen, tisztelettel szóltam hozzá.
-Legalább annyit áruljon el, hogy mik a családneveik. -próbáltam egyezségre jutni vele.
-Miért tennék ilyet?- puhatolta.
-Azért mert én a maga segítsége nélkül is rájövök, de saját rossz következményekkel fog járni a válasz megtagadása... -magyaráztam.
-Például?- ideges volt. Bár elég jól elrejtette.
-Például? Teszem azt, mi lenne ha az egész varázsvilág, vagy csak a diákok megtudták, hogy ki is a Szürke Hölgy, és hogy tűnt el Hollóháti diadémja. -riogattam.
-Ez zsarolás. Szívtelen vagy, aki bárkin átgázol a céljai eléréséért.- meredt rám vádlón.
-Nem tagadom.
-De nem csak ez az egy módszered van, ugye? -tudakolózott.
-Látszik hogy Hollóháti.- mosolyogtam hidegen. -Igen, jól sejti. Vannak más módszereim is.
-De... Mit tudsz tenni egy kísértet ellen?
-Erős vagyok. Erősebb mint bárki is sejti.
-És ez miben nyilvánul meg?
-Az a Sorsom hogy legyőzzem Voldemortot. Ő pedig szinte mindenkinél jobb. Ezért nekem mindenkinél erősebbnek kell lennem. Ezért egy csomó képességem van. Többek között képes vagyok uralni az elemeket. -Megrémítettem. A tűz, víz, levegő, és föld a legerősebbek közé tartozik. Aki uralja őket, az előtt kevés lehetetlen van.
-És hogyha valakinek továbbítom hogy mikor, hol és miről beszélgettünk, akkor...
-Akkor érvényesek lesznek az említett fenyegetések. -fejeztem be a mondatát.
-Remelem te nem leszel olyan mint ő.- suttogta.
-Mint ki?
-Vagyis... Te már most hatalmasabb vagy. Csak reménykedek benne, hogy mikor legyőzöd, akkor nem ragad meg a hatalom. -rebegte.
-Nem leszek olyan mint Voldemort. -ígértem meg.
-Honnan veszed hogy rá céloztam?-nyugtalankodott.
-Mert nem vagyok hülye. De rátérhetnénk a tárgyra?
-Térjünk. Sophia és Johanna...