Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Ágas nyugtalan, Holdsáp gondtalan (66. fejezet)

A fejezetcímért ezer bocsánat, nem találtam más olyan szinonímákat, amik rímeltek volna. De remélem a rész tetszeni fog. Már én is nagyon régóta vártam, hogy ezt kirakhassam :)

Külső szemszög:

-Mi van ha nem nyerünk? Ha egy gólt se dobunk? Ha nem tudom elkapni a cikeszt? Ha minden játékosunk lesérül? Ha a cseréink túlizgulják?  Ha...- idegeskedett Ágas. Tapmancs egykedvűen figyelte. A maradék három szobatársuk csak értetlenül bámulta a folyamatosan stresszes csapatkapitányt. 
-James. Aki túlizgulja, az egyértelműen te vagy! Nyerni fogtok, mint az eddigi összes meccsen, mert ti vagytok a Griffendélesek! Ugyan úgy meglesz a cikesz, mint mindig, ne aggódj már! Az összes meccsen levertétek a Mardekárt, ismeritek a taktikájukat, ezáltal nektek sokkal jobb van! A kemény edzéseid pedig még nagyobb esélyt adnak nektek, és az, hogy a csapat már sokat tapasztalt, megint csak plusz pont! -vette elő a legnyugtatóbb hangját Bella, míg a többi fiú csak pislogott, mindig vicces és egoista barátjuk kifakadásán.
-Hát ez az! A csapatban vannak olyanok is, akik már öt éve játszanak, és sokkal több ismeretük van, akkor miért én lettem a csk? -nyűglődött tovább a fiú.
-Azért, mert Minnie néni meglátta benne, hogy mennyire fontos neked a kviddics, és hogy mennyire szigorú tudsz lenni, ha erről van szó. Zseniális játékos vagy, és most lóduljatok reggelizni! -a végét egyre hangosabban mondta.
-És te mit csinálsz még? -érdeklődött Remus. 
-Újrasminkelek, mert ez nem a vízálló sminkem, vagyis ez nem a jó fajta.  -talált ki hirtelen egy okot, és besietett a fürdőbe.
-Na Bells, esni fog, vagy a vízálló rúzs a csókok után is megmarad? -piszkálódott nevetve Sirius.
-KINYÍRLAK!!! -üvöltött a lány.
-Húzzunk reggelizni! -kezdte el őket kilökdösni az ajtón a Black fiú. 
-Csak nem betojtál? -röhögött James.
-Fogalmad sincs, mennyire egy bosszúálló sárkány tud lenni, ha úgy merlinien feldühítik. -magyarázta enyhén riadtan Tapmancs, rájátszva a szerepére, mert végre sikerült elérnie, hogy barátja másra figyeljen. 
-BLACK!- hangzott a fürdőből, ahol Bella majd megfulladt a vihogástól.

Fél órával később már nagyban tömték magukba a reggelit, mikor a Black lány lehuppant melléjük.
-De Hugi, nem is válaszoltál a kérdésemre, miszerint csókálló e a rúzsod.- kezdte újra a szerepét Sirius, mikor látta, hogy barátja újra ideges kezd lenni. 
-Hát... Talán az, talán nem. -ment bele a játékba.
-De engem az igazság érdekel. -nyafogott Tapmancs.
-Az! Nem árt biztosra menni! -kacsintott nevetve. Ekkor olyan dolog történt, ami nem fog egyhamar megismétlődni. Lily sétált az asztalukhoz, és leült James mellé.
-Ügyes leszel Potter! -adott egy puszit Ágas arcára, majd amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen is ment. A fiú lassan ahhoz a ponthoz nyúlt, ahova a cuppanóst kapta, majd megszólalt.
-Bizsereg.
-Na, indíts, nyerd meg a meccset! Lily-ért. - lökte meg a Bella.
-Griffendél csapat! Indulás! -bődült el felállva a csapatkapitány, és újonnan szerzett lelkesedéssel elindult a pálya felé, nyomában a hat másik játékos. Egy ideig mindenki őket figyelte,  majd újraindult a beszélgetés. Peter is felpattant, majd utánuk eredt.
-Milyen kedves gesztus volt ez Lilytől! Hogy vetted rá? -kérdezte nyugodtan Remus, miközben megvajazott magának egy pirítóst. 
-Úgy tudja, hogy én már megtanítottam nektek a patrónus bűbájt, és be akarja magának bizonyítani, hogy van olyan ügyes mint ti, így ezt kérte cserébe. -vont vállat a lány. Remus kezében megállt az étele.
-Te egy pusziért  képes voltál bevállalni egy akár hónapokig tartó tanítást? -nézett rá meglepődve.
-Ágasnak fontos ez a meccs. Lily biztatása pedig még inkább. És én nem akarom azt, hogy bűntudatom legyen, mert nem tettem meg mindent egy nekem fontos személy boldogságáért.-próbálta úgy igazgatni a szálakat, hogy ne lehessen kivenni belőle az érzelmeket, és hogy magát állítsa előtérbe, az önzőségét. De Remusnak nem igazán akart hazudni. 
-Fontosak vagyunk neked? -somolygott Holdsáp.
-Ilyet nem illik kérdezni! -próbálta kikerülni a választ a lány, Anyja tanításaihoz nyúlva.
-Nem igazán érdekel.
-Az életemnél is jobban. -motyogta az orra alá. Remus megállt a rágásban. Azt hitte, hogy a lány akár őket is feláldozná, hogy megmentsen néhány száz embert. Erre a lány ezt mondta. Azt hitte a lány bármit megtenne a háború végéért. De az biztos volt, hogy ő nem fog meghalni, mert az stratégiai okokból végzetes lenne. Erre kijelenti, hogy még nála is fontosabbak számára.
-Én... Én is? -nyelt nagyot.
-Te is. Máshogy mint a többiek, de legalább annyira, ha nem jobban. -susogta Bella.
-Hogy máshogy? -kérdezte kiszáradó torokkal a fiú, érezve, hogy lassan átlépik a sima barátságzónát.
-Nézd, mindjárt tíz óra, menjünk, hogy legyen jó helyünk!- pattant fel a lány.
-Jó, indulhatunk. -állt fel Remus is, kezében két pirítóssal.
-Tessék, edd meg.-nyomta Bella kezébe a lekvárosat. -Láttam hogy semmit nem ettél.
-Köszönöm!- hebegte a szemét lesütve, majd gyorsan fel is emelte a fejét, hogy ne látszódjon rajta semmi. Elindultak kifelé, miközben szép lassan csócsálni kezdte a kenyeret, magában elgondolkodva, hogy legjobb fiúbarátja honnan tudja, hogy így szereti.