Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Úrnő vagy úrinő? (93. fejezet)

Külső szemszög:


Szia Bella! Hogy telik a hétvége? -írta Hanna Potter a távpergamenre a megszokott kis napkezdős üzenetek egyikét. 
Szia Hanna! Minden nagyon jó, főleg a szobámban vagy az udvaron olvasok. Mára családi veszekedést terveztünk. Veletek mi van? -írt vissza a Black lány szinte rögtön. 
???-jött a válasz. 
A normális családoknál közös vasárnapi ebédnek hívják, azt hiszem. 
Mindent értek. Ha van valami, ide jöhettek, ne aggódj. -ajánlotta Hanna azonnal. 
Köszönöm, de ez elég mindennapos. Nektek hogy telik a júliusotok? -érdeklődött Bella. 
Jamessel egymást szívatjuk, meg medencézünk. Nagyjából ennyi. -válaszolt a Potter lány. Ekkor Bella ajtaján kopogtak. 
-Igen? -szólt ki az íróasztalnál egyenes háttal ülő lány. A család öreg házimanója, Sipor lépett be.
-Az Úrnő hívatja magát reggelizni. -közölte a manó. 
-Rendben, egy perc és megyek. 
Bella itt vagy? 
Élsz még? 
Bellaaa!! Mi van? -közben a Potter lány üzengetett. 
Mennem kell. Kezdődik a vita első felvonása. A reggeli. Szia!-búcsúzott el gyorsan. 
Szia! És kitartást! 
Köszi!  

Bella méltóságteljesen lesétált a lépcsőn, majd bement az ebédlőbe, és helyet foglalt  az anyja mellett, Regulusszal szemben. Egyszer vallotta csak be magának, de tisztában volt vele, hogy valamilyen szinten szereti az aranyvérű létet, a vele járó hatalmat. A kulturált beszélgetéseket, a tudást, és még valamilyen szinten a fényűző életmódot is. Ikertestvére ebben volt teljesen más. Mert míg Bella odavolt az arisztokrata lét egy részéért, Sirius teljes egészében megvetette azt. Öccsük is valamilyen szinten Bellára hasonlított. És az anyjuk tudta ezeket. Ezért sem táplált reményt idősebbik fia felé, míg lányát mindenképp meg akarta tartani. Hisz Bellában sok hite volt. Mert tudta, hogy a lánya egy aranyvérű arisztokrata úrinő, vagy úrnő. Kinek hogy tetszik. 
-Most, hogy Izabella is hajlandó volt megtisztelni minket a társaságával, Orion pedig szokás szerint dolgozik, ezért nem várjuk, jó étvágyat! -szólalt fel Walburga. 
-Köszönjük, viszont!- mondták a testvérek, majd enni kezdtek. Szigorúan késsel-villával. 
-És miket tanultok éppen? -kezdte a bájcsevejt Walburga. -Sirius?
-Miért kérdezed úgy, mintha magától értetődő lenne, hogy tanulunk valamit? -kérdezett vissza. 
-Mert abban egyeztünk meg három évvel ezelőtt, hogy tanultok magatoktól, és akkor nem kaptok magatok mellé nevelőt. Ha ezt megszegted, akkor lesz valaki aki leül melléd tanulni. Szóval? -magyarázta hűvösen a nő. 
-A gyógyító mágiát szoktam mostanában gyakorolni, és olvasni róla. Roxforti mérce szerint a hatodév végénél tartok. -mondta Sirius. 
-Helyes, szép haladás! Amellett tényleg remek teljesítmény, hogy mennyi lány fejét csavarod el, illetve mennyi csínyt hajtasz végre. -szúrt oda egy kicsit. -Izabella? 
-A héten öt művet olvastam el a Londoni Varázsnagykönyvtárból. Elkezdtem a magyar nyelvet tanulni, autodidakta módon. -felelt hűvös eleganciával Bella.  
-A roxforti tananyaggal hogy állsz? -folytatta a kikérdezést az anyjuk. 
-Már rég tudok mindent ami a könyveinkben szerepel hetedév végéig. 
-Rendben. El is várom tőled. És a magyar nyelv? Azt mi okból kezdted tanulni? Illetve hogy haladsz vele? -tudakolózott tovább. 
-Szép nyelv, és nagyon bonyolult. Más nyelvnél sokkal tovább jutottam két hét alatt. De szeretném azt is majdnem anyanyelvi szinten elsajátítani, mint a többit. Utána pedig tervezek belekezdeni egy északi nyelvbe. -válaszolta. 
-Rendben. Regulus, te mit tanulsz? -nézett az újabb áldozatára Walburga. 
-Felsőbb fokú átkokat. Az RBF-et már le tudnám tenni. -mondta Regulus, és direkt pont egy évvel járt előrébb a korához, mint Sirius, így bátyját nem kezdhetik sértegetni a lassú haladása miatt. 
-Nagyon jó. Nem véletlen, hogy a Black család a legnemesebb, legnagyobb múltú aranyvérű család! Hisz a gyermekeim mind ilyen szorgalmasak. -hangoztatta, mint minden vasárnap reggel. 
-Toujours Pur!-válaszolták a szokás alapján a testvérek. Majd Bella állt fel legelőször, hogy a szobájába menjen. 
-Ne feledd lányom, egykor ebéd! -figyelmeztette Walburga. 
-Itt leszek, Anyám!- biccentett Bella. Majd arisztokrata úrnőhöz méltón felvonult a lépcsőn. 

Egy előtt egy perccel Regulus kopogtatott be a nővére ajtaján. A lány kinyitotta, majd belekarolt öccse feltartott kezébe, és így indultak el az étkező felé. 
-Minden rendben? -kérdezte halkan Bella, kinek hangjába olyan lágyság költözött, alig észrevehetően, ami reggelinél nem volt ott. 
-Igen. Csak valahogy rossz előérzetem van. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra és Siriusra. Éljétek túl. Legalább ti. -válaszolt fojtott, feszültséggel teli hangon Regulus. 
-Ne hülyéskedj!-pirított rá Bella. -Te is túl fogod élni! 
-Rendben. De most nem ez a kérdés. Megígéred? -kérdezte újra. 
-Esküszöm neked Regulus Black, hogy vigyázni fogok magamra, és testvéreimre! -hajtotta le kicsit a fejét Bella, egy lassított biccentést mutatva.
-Köszönöm! Csak ennyit szerettem volna. -nyugtázta a választ a fiatalabb. Majd odaérve az ebédlő ajtajához, másodpercre pontosan -mikor felhangzottak a mugli harangok- beléptek a helyiségbe. Szemük elé a szokásos ebéd képe tárult, ötféle választékkal, és rengeteg fölösleges étellel. Minimum háromszor annyi étel volt az asztalon, mint amit képesek voltak megenni. Bella emlékezett, hogy még 10 éves korában elintézte hogy a megmaradt ételek érintetlen, (és igen nagy része), a rászorulókhoz kerüljön.  
-Gyertek, üljetek le.- invitálta őket az asztalhoz az anyjuk. Sirius már ott ült. Bella és Regulus méltóságteljesen leültek a helyükre. Ebben a mozdulatban (is) nagyon meglátszódott az arisztokrata nevelésük. Majd anyjuk biccentését követően enni kezdtek. Feszült csend uralkodott a levegőben. Még rosszabb volt, mint általában. 
-És Izabella, hogy állsz a fiúkkal? -érdeklődött Walburga csak egy másodpercre tekintve fel ételéről. Bellának borzalmas sejtése támadt. És megértette, hogy öccsének miért volt rossz előérzete. 
-Miért kérdezed Anyám? 
-Csak érdekel a lányom élete. Talán ez probléma? -nézett Bella szemébe. Mivel választ nem kapott, így folytatta. -Ma eszembe jutott, hogy nemsokára 17 éves leszel. És mire betöltöd a nagykorúságodat, legalább már illene vőlegényt választanod. -Bellában megrekedt a levegő, és okklumenciapajzsa mögött erősen áramolni kezdtek a gondolatai. Hogy lehettem olyan hülye, hogy azt higgyem, nekem nem fognak kijelölni senkit? Hogy megúszom? 
-Kire gondoltál Anyám?-kérdezte olyan fagyos hangon, hogy nemcsak testvéreiben, de a terem szélén hallgatózó Siporban is megfagyott a vér. 
-Rabastan Lestrange ideális választás lenne. Nem gondolod? 
-Rabastan Lestrange Andromeda vőlegénye volt. -Bella direkt mondta ki a fiú egész nevét. Nem akarta hogy ez az egész személyesebbé váljon. 
-De Andromedát kitagadták. -Ott volt a kimondatlan üzenet, amit a lány érzett. És ha nem mész hozzá, akkor téged is ki foglak. 
-Miért pont egy Lestrange? -tudakolta Bella. Aki nem ismerte, azt mondta volna, hogy kétségbeesett. Azonban nem így volt. Regulus pedig tudta, miért volt rossz előérzete. Mert ebből hatalmas vita nélkül nem fognak kijönni.
-Számba vettem a Blackek utáni rangsort. Hiszen mi vagyunk a legnemesebbek, így méltó párt kell találni neked. Ott van a Malfoy, Lestrange, Yaxley, Travers, Selwyn, Rosier, Nott, Parkinson, Avery, Carrow, és Fawley család. Ők azok az aranyvérűek a Szent 28-ból, akik azokat az értékeket képviselik, mint mi. Ezek közül csak a Lestrange, Avery, Fawley, Travers és Rosier családoknak van még nem jegyes, nagyjából veled egykorú fia. Közülük a Lestrange a legnemesebb. -magyarázta Walburga egyre jobban beleélve magát. 
-És ezt már megbeszélted a Lestrange-ékkel?-érdeklődött számítóan Bella. 
-Nem, még nem, de úgyis bele fognak egyez...
-Nem. Fogok. Hozzámenni. -vágott anyja szavába a Black lány. Méghozzá olyan tagoltan, és hidegen mondta ki a szavakat, hogy az már veszélyes volt. 
-Nincs vita. Hozzá kell menned egy jómódú aranyvérűhöz. Ebbe nincs beleszólásod. Eddig békén hagytalak vele. -Walburga a végére egyre jobban felemelte a hangját. Kezdődött a vita. 
-Egyikhez sem fogok hozzámenni. -Bella hangja ugyanolyan érzelemmentes maradt. 
-Márpedig amíg az én házamban élsz, és az én ételem eszed, az én pénzemből vett ruhákban jársz, addig az lesz, amit mondok! -kiabálta egyre hangosabban az idősebb nő. A két fiú néma csendben figyelte a veszekedés minden mozzanatát. Bella nem szólt semmit, csak felpattant, a széke pedig éles csattanással a padlóra dőlt. Azután megindult a kijárat felé, feltartóztathatatlanul menetelt az ajtó irányába. 
-IZABELLA! HA JÓT AKARSZ, MOST AZONNAL VISSZAJÖSSZ, LEÜLSZ A FENEKEDRE, ÉS KULTURÁLT MÓDON BESZÉLGETNI KEZDESZ VELEM! ANYÁDDAL NEM VISELKEDSZ ÍGY!-üvöltötte, ekkor azonban már csak a lánya hátának. Ő is felállt, és utána sietett. -IZABELLA!!!
-Gyerünk Reg! -ugrott fel Sirius, öccsét is magával húzva. -Pakold össze a cuccod, elmegyünk! -majd kirohant a szalonból, el az ordító Walburga mellett, fel a lépcsőn a szobájába. Regulus rövid gondolkodás után elővarázsolt pennát, tintát és pergament, majd gyorsan lekörmölte. Gyere haza Apa, nagy a baj. Siess. 
                                                        R.A.B.
Majd ismét megszegve a kiskorúak bűbáj gyakorlására vonatkozó törvényt, útjára bocsátotta a levelet. 
Negyed óra múlva Bella letrappolt a lépcsőn, ám valahogy még ezt is elegánsan csinálta. Semmilyen cucc nem volt nála. Csak a fekete kis táskája. Nyomában Sirius szinte teljesen észrevétlenül. 
-Mit képzelsz, mit csinálsz? -rikácsolt Walburga. Eközben Sirius az öccséhez fordult. 
-Gyere velünk. -kérte halkan. 
-Nem tehetem Sirius. Itt fogok maradni! -sziklaszilárd volt az elhatározása. 
-Vigyázz magadra! Írj ha bántanak, és elintézzük. -egy pillanatra újra kicsik voltak, mikor még a világot jelentették egymásnak. 
-Úgy lesz! Légy óvatos, és élj túl! -biccentett Regulus, majd nagy levegőt véve, gondolatban elbúcsúzott nővérétől is, aztán felsietett a lépcsőn. 
-Mégis miért tennél ilyet? -Walburga hangja visszavitte a jelenbe az idősebb Black fiút. Orion Black erre a jelenetre ért be a helyiségbe. Felesége és lánya ellenségesen szemben álltak egymással, nagyobbik fia -aki inkább benne szokott lenni a balhéba- megkövülten figyelte őket, míg a kisebbik nem volt sehol. 
-Azt mondtad, hogy ameddig a te házadban lakom,  a te ételed eszem, és a te pénzed költöm, addig te parancsolsz nekem. Elmegyek, így már nem állok majd a befolyásod alatt, és ahhoz megyek hozzá, akihez csak akarok! -indokolta Bella. -Minden dolgom ami a te pénzedből van, azt a szobámba hagytam. 
-És mit fogsz csinálni? Menedéket kérsz Potteréktől, ők szánalomból befogadnak, aztán az ő pénzüket fogod költeni? -csattant a Black nő hangja. 
-Elmegyek a saját házamba, költöm tovább a saját pénzem -ahogy már öt éve teszem, - és igazgatom tovább a saját cégem!- vágta rá Bella. 
-Ugyan már! Honnan lennének neked ilyeneid? -kacagott gúnyosan Walburga, de a hangjába már némi bizonytalanság is vegyült.  
-Örököltem Alphard bácsikámtól egy kis pénzt, és jól befektettem! -olyan kedvesen mosolygott az anyjára, hogy az bármilyen szituációban gyanús lett volna. 
-Orion, te nem szólsz semmit? -visította Walburga, észrevéve a férjét.
-Sok sikert az élethez. Higgyétek el, nem lesz könnyű. -nézett a gyerekei szemébe. 
-Ennyi? Ennyi az összes hozzáfűznivalód? -sikoltotta a felesége. 
-Mit érnek itt a szavak? Menni akarnak, hát tegyék azt. Már nem tehetsz semmit Walburga, lásd be!- Orion hangja nem volt dühös, se parancsoló, ezáltal sajnos komoly hatást sem ért el. Walburga előkapta a pálcáját, és a már hátat fordított lányának átkot küldött. A varázslat színéből Cruciatusnak tűnt. Eltalálta Bella hátát, és a nő már várta az azonnali hatást, mely mindig azonnal jelentkezett, mikor a gyerekein használta az átkot. Azonban ez nem történt meg, pedig Walburgának ez szinte rutinvarázslat volt. A másik verzió az volt, hogy a lány annyira kontrollálta a testét, hogy semmilyen mértékben nem mutatott ki fájdalmat. Így hiába volt jelen a fájdalom, le tudta küzdeni azt. 
Bella nagyon lassan hátrafordult. Szemében düh lobogott, olyannyira, hogy szürkéskék szemét narancssárgára színezte a benne lobogó tűz. Vagyis kívülről úgy tűnt. A kezét a háta mögött tartotta, így a többiek nem láthatták, hogy lobog a tűz összezárt ökle körül. A szeme változása csak mellékhatás volt. Bella tombolni akart. Anyja olyan mértékben idegesítette föl -ismét- mint még senki más. Önkontrollja nagy részét amúgy is a Crutiatus leküzdésére fordította, így már annak is örült, hogy a lángokat sikerült csak a kezén tartania.  
-Engem már nem tudsz bántani!- nézett mélyen az anyja szemébe. -Erősebb vagyok nálad. -A kifejlesztett képességét használta, amit magában varázsbeszédnek nevezett a görög szerelemistennő képessége után. -És ha Voldemort eljön hozzád, elbüszkélkedhetsz vele, hogy a legnagyobb ellenségét te teremtetted meg azzal, hogy 9 évvel ezelőtt megöltél egy mugli gyereket. -suttogta vérfagyasztóan. Ezt Alexaként gyakorolta ki, Voldemorttól tanulva, hogy elég tekintélye legyen a nála jóval idősebb halálfalók körében, azonban Bellaként is nagy sikereket ért el vele. -Gyerünk Sirius! -majd elindult az ajtó felé. Bátyja készségesen követte. 
-Ha most kiléptek azon az ajtón...- tett még egy gyenge kísérletet Walburga. -Akkor kitagadlak benneteket a Blackek nemes családjából! -remegett meg a hangja. 
-Tégy úgy! -biccentett Bella. Majd kitárta az ajtót, de még visszafordult egy pillanatra. -Viszlát Apám!- a férfi kapott egy nagyon halvány mosolyt. -Anyám! -bólintott. -Remélem soha többé nem találkozunk.- majd kilépett az ajtón, ki a meleg júliusi nappal szabadságába. Sirius vele tartott. A drámai hatás kedvéért becsapódott mögöttük az ajtó. A Black szülők ledermedve meredtek a bejáratra, Regulus pedig a szobájában reménykedett abban, hogy testvérei bárhol boldogabbak lesznek, mint a Black házban.