Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

A kibékülés (65. fejezet)

Sirius szemszöge:

Október 14.-én volt az, hogy Regulus megfenyegetett, hogy keressem meg a Húgomat. Ez reggel történt. Délutánra megbeszéltük Ágassal, hogy megkérdezzük mi is volt valójában, aztán ha újat mond akkor bocsánatot kérünk, ha meg nem, akkor rávesszük hogy béküljön ki Mary-vel. Estefelé el is kezdtünk gondolkozni a tartózkodási helyén, megnéztük a Térképet, ilyenek. Na most. Vagy a Térkép nem jó, (amit nehezen hiszek, mert ő varázsolta el), vagy olyan helyen van ami nincs rajta, vagy nincs a Roxfortban, vagy kifejlesztett ellene egy varázsigét, hogy ne tudjuk lekövetni. És őszintén, mind a hármat lehetségesnek tartom. Már annyira el voltunk keseredve, hogy a lányokhoz mentünk.

/Visszaemlékezés/

-Mit akartok?-kérdezte James lobbanékony Húga.
-Bocsánatot kérni tőle. -nézett rá bűnbánóan a tesója. Olyan szépen lett ránk csapva az ajtó, hogy az még visszhangzott is. Újra kopogtunk, erre McKinnon nyitotta ki az ajtót.
-Bent van? -érdeklődtem reménykedve. A szőke csak megrázta a fejét, valszeg még így is sztrájkolt ellenünk. Ki tudja? Én kinézem belőle. Ő is ránk csukta az ajtót, ezután Evans áll ott, aki szintén elküldött minket... a fenébe, aztán Alice-szel végre lehetett kommunikálni. Elmondta, hogy Bella szünetet tart, és egyébként se tudják hol van, meg amúgy se mondnák el. Akkor ezt megbeszéltük.
-Köszönjük ezt a nagy segítséget Hölgyeim! A viszontlátásra! -morogtam, majd leléptünk.

/Visszaemlékezés vége/

Szóval most 18.-a,csütörtök van. Ma megmutatkozott előttünk. Mintha még fáradtabb lett volna, és feleannyira figyelt csak oda, mint egyébként, és az már nem kis teljesítmény. Vagyis én ezt láttam rajta, ahogy leült az egyetlen egyszemélyes padba átváltoztatástanon. De az utána következő mágiatöri még durvább volt. Elaludt. Ő, aki éjszakánként se nagyon alszik, elcsicsikált egy órán. Teljesen kimerülhetett... Az Evans lány betakarta (mert mégiscsak október van) , és valami bűbájt vont köré, aminek eddig nem láttam hasznát. Igen, még ez se tűnt fel Binns-nek.
Aztán mikor Bells elkezdett motyogni, és végigbeszélte a durmolását, ott kezdett gyanús lenni valami. Hogyha igazam van, megértem hogy Regulus a szart is majdnem kiverte belőlem.

Vége lett az órának, Bells a csengőszóra felpattant, odamotyogott valamit Evans-nek, majd elhagyta a termet.
-Bella!-kiáltottam utána, majd én is felálltam, hogy utána menjek.
-Hagyd békén! -állt elém McKinnon.- Időre van szüksége.
-De beszélnem kell vele. -motyogtam magam elé, bár tudtam, hogy már elment.
-Még két napot ki fogtok bírni nélküle. -mondta csípősen.
-De valami baja van. Van egy sejtésem, de ha igaz akkor szüksége van rám, mert egyedül én tudom. -próbáltam megnyerni egy eleve vesztett harcot.
-Szerintem Cissy tökéletesen meg tudja vigasztalni!- jelentette ki.
-A fenébe, Narcissa-ról elfelejtkeztem.- morogtam.
-Ahogy Regulus-ról, és Evan Rosier-ről. -egészített ki, majd otthagyott.

-Fiúk! Lógjuk el a gyógynövénytant, hogy Tapi beavathasson az észrevételeibe. -ajánlotta Ágas.
-Ez nem túl jó ötlet...- mormolta Féregfark.
-Szerintem pedig de! Sirius egész órán bámulta, így csomó új infója lehet, és neki nem kezdenek rögtön papolni, hogy szerelmes belé, s a többi. -állt bele a vitába James.
-De mégis, ellógni egy órát... -töprengett Remus.
-Holdsáp! Gondold át! Egy óra, vagy egy barátunk! -Ágasnak ma nagyon jó a beszélőkéje.
-Oké. Avass be minket Sirius!- határozta el. Én elmentem a klubhelyiségünkbe, onnan a szobánkba, amit hangszigetelő bűbájjal vettem körül, eközben a többiek is befutottak.
-Tudjátok, van egy sejtésem. Nem biztos, de ha igen, akkor azonnal meg kell találnunk. -kezdtem felvezetni nekik.
-Oké, de a lényeget! -ripakodott rám Ágas.
-De előbb esküdjetek az életetekre, hogy ezt senkinek sem fogjátok elmondani! - álltam meg egy pillanatra. Mindhárman megesküdtek.
-Szóval... Egy ősünk, Elladora Black, jósnő volt, és a családunk női tagjainak egy része örököli a képességet. Álmodnak, a jövő legvalószínűbb változatát. Ennyit tudok, mert szigorúan titkos, néha még mi, Black fiúk se tudunk róla. -daráltam el gyorsan.
-Sirius, ne szórakozz! -ocsúdott fel először Holdsáp.
-Nem viccel. Nézd, mennyire komoly. - bök felém Ágas.
-Ez... bámulatos!- jelentette ki Peter.
-Igen, az. Csak az elején nem lehet tőle pihenni, és egyre fáradtabbak lesznek. -vettem el kicsit a kedvét. -Andromeda, és Narcissa megkapta, de Bellatrix nem, tudtom szerint az Anyám sincs birtokában.
-De... ez biztos? -tétovázott James.
-Minden arra utal. A fáradság jele, hogy nem figyel oda, hagyja hogy Evans törődjön vele, elaludt mágiatörin. Végig motyogta az álmot, ahogy a rémálmait is szokta, de ez most nem az volt. Azokat már annyiszor hallottuk, hogy szájról le tudjuk olvasni. Legalábbis nálam ez nagy cucc, Bells simán tudhat szájról olvasni. -magyaráztam nekik.
-De akkor meg kell keresnünk! Most, azonnal! -pattant fel Remus, rá nem jellemző tettvággyal. -Sirius, ki a legfontosabb személy a rokonain kívül? -próbál gondolkoztatni.
-És ugye rajtunk, és a lányokon kívül. -tette hozzá Ágas.
-Három ilyen emberről tudok. Az egyikkel 7 éve nem tartjuk a kapcsolatot, és... Szerintem összebarátkozott Sophia Anabellával, és Johanna Arabellával. -törtem a fejem.
-A roxmortsi kimenő napján találkozott két ismerősével, legalábbis a lányoknak úgy mondta. Lehet hogy ők voltak azok? -Kapta fel a buksikáját James.
-Én pár napja hallottam McGalagony, és Dumbledore beszélgetését két Ausztráliába menekülő lányról.-adott hozzá Peter is egy információmorzsát a sztorihoz.
-És mivel Belláról beszélünk, aki körül minden egybevág, így ez helyes gondolatmenet lehet. Vagyis nem emberrel beszélte meg a dolgait. És az is lehet, hogy létrehozott valami bűbájt, annak érdekében hogy kommunikálni tudjon a legendás lényekkel. -tippeltem tovább.
-És az is lehet, hogy mind a levegőbe találgatunk, és Bella egyedül szenved valami sötét zugban, és senkinek sem tudja kiönteni a szívét. -komorult el hirtelen Remus.
-Akkor nézzük más megközelítésből. Hol van a kedvenc helye a Roxfortban? -adott új nézőpontot Ágas.
-Sok kedvenc helye van. A könyvtár, a birtok, a Rengeteg, és egyéb titkos helyek, melyekről az álmaiban beszél. -vont vállat Holdsáp, majd mikor észrevette hogy furán bámuljuk, hozzátette.-Én alszom legközelebb hozzá, és éjszaka fel szoktam ébredni, hogy igyak egy pohár vizet. De az is lehet kiindulási pont, hogy mindig friss levegő illata van.
-Miket szokott álmodni? -kíváncsiskodtam.
-Csak annyit tudok, amit jól érthetően megformáz a szájával, mert ugye hangszigetelő bűbáj van körülötte. És az is csak kétszer láttam, mert általában behúzza a baldachinját, vagy a fal felé fordul. De a szavak: Alapítók könyvtára, Malazár, Szükség Szobája, Titkok Kamrája.-mondta.
-Jó, előbb ezt oldjuk meg, majd később tisztázzuk vele. -döntöttem oldalra a fejem.
-Szerintem a Rengetegben keressük. Holdsáp azt mondta, friss levegő szaga van, tehát sokat van kint. A Birtokon nem látjuk, szóval marad az erdő. Az van olyan félelmetes mint ő, tehát stimmel, és valamiért nagyon szereti a behemót szörnyeket, amiket az erdőben százával találhatunk, plusz az ő tudásával semmi baja nem lesz. Ráadásul akkor gyógynövénytan után nem is kellett bejönnie az épületbe, mert az az utolsó óránk. -dobpergés!!!!! Féregfarknak van agya.
-Ez nagyon jó gondolatmenet Peter, igazán okos vagy. -dicsérte meg Ágas, mire barátunk elpirult. Akkor van ami nem változik. Hála Merlinnek!

Remus szemszöge:

20 perccel Peter gondolatmenetét követve, már az erdőben csörtettünk. Eddig úgy jutottunk el, hogy Pete patkánnyá változott, mi hárman pedig bebújtunk James láthatatlanná tévő köpenye alá. Amint beértünk a Rengetegbe, Sirius és James is átváltoztak. Mikor látták hogy csak botorkáltam utánuk, Ágas megállt, és felvett a hátára. Jóval gyorsabban haladtunk. Egyre beljebb mentünk, mert tudtuk, hogy kint fölösleges keresnünk. Mikor már elég rendesen bent jártunk,(természetesen tudva, honnan jöttünk), megálltunk egy kis tisztásnál.
-És most merre?- hirtelen mindenki más felé nézett, csak nem rám. Tapmancs lelkesen elkezdte körülszaglászni a helyet, hátha nyomra lel. -Ágas, te hallasz valamit? -a kérdezett csak megrázta a fejét. Peter reményvesztetten nézett rám. Lágy fuvallatot éreztem az egyik irányból. Tudtam, hogy orbitális hülyeség, mégis intettem, hogy arra menjünk. Kis idő múlva a kutyusunk szagot fogott, jó darabig őt követtük. Mikor értetlenül megállt, sejtettük, hogy elvesztettük a nyomot. Ekkor halk hangot hallottam meg a távolból. Kellemes mormolást, egy tündéri hangon. Arra indultunk. A dallamocska egyre erősödött, míg meg nem lehetett érteni a halk dalt. "Mért félnénk? Mért élnénk? Ha nem egy álomért"? (Ismerős esetleg valakinek? :))
Megtaláltuk! Ott ült egy fa tövében, bólintérek mászkáltak rajta, és simogatta a levegőt. Vagy valamit, amit mi nem láttunk. Úgy nézett ki, mint egy tündér. Lecsusszantam Ágas hátáról, majd odarohantam a lányhoz, aki érdeklődve szemlélt, majd szorosan átöleltem
-Soha többé ne csinálj ilyet te bolond nőszemély!-suttogtam a fülébe.
-Miért ne?-kezdett pimaszkodni.
-Fogalmad sincs mennyire aggódtunk érted! -jöttek oda a többiek is.
-Nem tudom mi történt valójában. De Bella, nagyon sajnálom, és roppant gonosz volt azt mondanom amit! -mentegetőzött James. -Megbocsátasz a fogadott Bátyódnak? -meresztett őzikeszemeket. Miről beszél?
-Hát... Oké, csak ezeket a szemeket ne. -kacagott.
-Elmondod mi történt? -érdeklődött Sirius finoman.
-Egy ujjal sem nyúltam hozzá, csak kiverte a hisztit. Ez volt a zseniális ötlete az eltávolításomra. De ne aggódjatok, már számtalan M.E.T.-em van. -jelentette ki.
-És ezt olyan nehéz lett volna akkor elmondani? -morogta kicsit ellenségesen Peter.
-Igen. Elegem volt mindenből, kellett egy kicsi szünet. -vágta ki magát a helyzetből.
-Mi az a met? -húzta fel a szemöldökét Sirius.
-M. E. T. Mary eltávolítási terv. -felelt kedvesen. Hát jó. Ezután beszélgettünk, majd mikor elindultunk volna vissza, Bella átkarolta a levegőt. Kérdőn néztünk rá Peter-rel, Tapmancs és Ágas mintha értette volna.
-Nem látjátok, ugye? -mosolygott.
-Mit?
-Egy thesztrál. Csak azok látják, akik már találkoztak a halállal. -tudósított James.
-És te látod?-kérdeztem vissza.
-Igen. -hirtelen mind a hárman elkomorultak. Vajon baj, hogy én nem látom?
-Semmi probléma nincs vele, sőt addig örülj. Az azt jelenti, hogy még nem láttál embert meghalni, vagy közvetlen a halála előtt. És az jó dolog -nyugtatott meg a Tündér.