Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Nyugi? Ugyan már! (56. fejezet)

Bella szemszöge:

Jó. Először is, szeretném leszögezni, a későbbiek ismeretében, hogy az újságokban már hónapok óta írnak az eltűnt, illetve halott mugliszármazásúakról.

Reggel van. A nap melegen süt be az ablakon. Ma van az év utolsó roxmortsi hétvégéje, mert már csak egy hét lazulás van az évből. Igen, már a vizsgákat is túléltük. Nem is értettem, hogy Lils miért kezdett el májusban tanulni rájuk. Nagyon könnyűek voltak. (Legalábbis számomra, és a Tekergőknek.) Na mindegy is. A lányok elhívtak, hogy töltsem velük a napot, én pedig beleeggyeztem.

Már órák óta nevetve, beszélgetve járjuk a boltokat, és az utcákat. Hihetetlenül régóta nem voltam ilyen jól. Az edzésekkel jól haladok, a terveim jól vannak, a lényeim is, Alexa White pedig bravúrozik. Az utóbbi időben sokkal többet voltam a barátaimmal, még úgy is, hogy hetente kétszer eljártam a Baziliszkuszhoz, akivel szintén nagyon jóba lettem. Szóval kijelenthetem, hogy az életem sínen van. Reggie-vel is sokat beszélek, Cissy-t pedig támogatom. A lányokkal elmúlt köztünk a feszkó, míg a fiúkkal sok közös csínytevést végrehajtottunk. Igaz hogy mindjárt itt a nyár, de boldog vagyok. Már rég voltam ilyen jól. Állapotomra utal, hogy ugyan most sem alszom többet két óránál, mindig kipihenten kelek. Rengeteg plusz tudást szívtam magamba, úgy, hogy Hollóháti szobájában lévő könyveket egytől-egyig elolvastam, és most az Alapítók Könyvtárába fogom belevetni magam. (Oké, bevallom, ezt a nevet most találtam ki.) Egyedül az miatt vagyok szomorú, hogy Anna és Soph év végén elhagyják a Roxfortot, és ki tudja mikor találkozunk újra. Mert fogunk, azt tudom.

A nap megkoronázására beültünk egy vajsörre a Három Seprűbe. Mindannyiunknak jól esett a finom ital, így rendeltünk még egy kört.
-Lányok! Mondanom kell valamit!- szólalt fel Fely. -Tudom hogy már hamarabb el kellett volna mondanom, de nem akartam hogy elrontódjon ez a a csodálatos nap. Eldöntöttem valamit, ami valamennyire titeket is érint.
-Hallgatunk, és mindenben támogatunk, Fely! -mosolygott Alice.
-Én... Remélem tudjátok, hogy nagyon nagyon szeretlek benneteket, és remélem megértitek az okaimat. És... Én... - össze-vissza beszélt, hebegett-habogott, és látszott rajta hogy nem akarja kimondani- Idén befejezem a tanulmányaimat a Roxfortban.-suttogta az utolsó mondatot. Hogy mi-cso-da?
-Tessék? -döbbent le Lils.
-Jövőre nem jövök vissza. - erősítette meg amit mondott. Gyorsan kutakodni kezdtem az elméjében, hátha csak viccel. Hátha ez annak a bosszúja, mikor múltkor ráijesztettünk... De nem. Komolyan gondolta. A többiek győzködni kezdték, hogy maradjon. Hogy ne féljen, mert Dumbledore megvédi. Én tudtam, hogy már eldöntötte. Csak kérdőn rám nézett, hogy én mit gondolok.
-Miért? -csak ennyit kérdeztem, és ő tudta miért.
-Mostanában nagyon sok  mugliszármazású tűnik el, és rengetegünk családját ölik meg... Miattunk, akik mágusokká válnak. És mostmár nem kell félnem hogy obskurus leszek, mert már megtanultam kezelni a mágiám. De nem szeretném többet használni. Visszamegyek a mugli világba, és megtanulok újra átlagosként élni. Anya már beiratott egy iskolába, 8.-osként. Már megbeszéltük az igazgatóval, és azt is, hogy év végén leadom minden mágikus dolgomat. A pálcámat is. Nem szeretném tovább veszélyeztetni a családom. -adta meg a választ, amiről sütött, hogy már egy ideje próbálgatja, hogy hangzana jól.
-De... Meg tudnának védeni. És én is meg tudnálak. -motyogtam.
-Ezt már eldöntöttem. Sajnálom Bella. -nézett rám.
-És milyen címre írjunk neked? -érdeklődött Lena.
-Öhm... Ezt akartam mondani. Teljesen meg akarom szakítani a kapcsolatot a varázsvilággal. Ezáltal sajnos veletek is. -húzta el a száját szomorúan.
-Értem.-keseredett el még jobban Lena. És ekkor fogtam fel teljesen... Felicity Montana, aki 3 éve a csapat tagja, jövőre már nem lesz köztünk... Mert itt hagy minket... Megfogadtam, hogy nem fogok többé sírni, és ezt nem fogom megszegni. Ő döntött így, nem a mi bajunk.
-Rendben. Megértettük, és támogatunk, ahogy ígértük. -mosolyodtam el. (Éljen a színészet!)
-Én tudom, hogy azt gondoljátok hogy Lily is mugliszületésű, és mégis itt van, de én úgy gondolom, hogy nem illek ide. -magyarázkodott tovább.
-Elfogadjuk Fely. -biccentett Alice.

Már éjszaka van, miközben én meg mindig azon gondolkodom, hogy miért történt ez. Mivel nem tudok rá választ adni, ezért lassan nyugtalan álomba merülök.

-Hé kislány!-szól egy hang. Egy barna hajú, barna szemű huszon-pár éves srác az. Teljesen átlagosnak néz ki, de mivel megszólított engem álmomban, leteszek erről az eshetőségről.
-Van nevem is! -válaszoltam végül. Figyelmen kívül hagyja.
-Azért vagyok itt, hogy kiadjam neked a feladatod. Régóta figyeljük a mágus gyerekeket, és már egy ideje megbizonyosodtunk arról, hogy te vagy az, ki "örökölte" tőlem a négyszeres animágiát, de azért csak most szóltunk, mert eddig nem tudtad volna feldolgozni, és valószínűleg beleőrültél volna a háborúba. Ha jól gondolom, már ki is találtad ki vagyok. -adott le lazán egy rövidebb monológot.
-A neved Merlin. A történelem során egyedül ő, (vagyis te) volt négyszeres animágus. -suttogtam.
-Igen, jól tudod. És azért vagyok itt... Hogy ráébredj valamire. Egy erőre, ami téged választott. -mondta Merlin.
-De jó!-motyogtam halkan, és ironikusan.
-Tudom hogy kicsit sok, de egyedül te vagy képes kezelni ezt az erőt... Ami az elemek irányítása. -árulja el.
-De erről már tudtam.-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Ó, tényleg, bocs. Igazából azért vagyok itt, mert úgy gondoltuk, hogy kell adni neked egy kis löketet, hogy rájöjj, mikre vagy képes. Például embereket menteni, a háború elől. Az ártatlanokat.-magyarázta.
-Szóval azt akarjátok, hogy hozzak létre egy új személyt, aki szépen mentegeti az ártatlanokat, az elemi erőkre, -vagyis a tűzre, vízre, levegőre, földre, - hagyatkozva. -Láttam át a helyzetet.
-Pontosan. -biccentett elismerően. -Például mondhatnád, hogy Merlin küldött, hogy megmentsd az ártatlanokat. És ezzel nem is hazudsz, de mégis kivívod magadnak a tiszteletet. -Adott ötleteket.
-A nevem pedig lehetne Iwla. -susogom.
-Miért pont Iwla? -kérdezte.
-Mert ez tetszik, amúgy pedig semmi közöd hozzá! Azt választok, amit akarok, és tudom hogy nem fogják lenyomozni. Mert oké, van jelentése, de azt nem kötöm az orrodra!-védekeztem.
-Rendben, legyen kislány, ahogy akarod. Na és most menj, ébredj fel, és dolgozd fel az infókat. És egy utolsó kérdés. Körülbelül mikorra várható Iwla? -kíváncsiskodott.
-Szeptember, október környéke. Még fel kell készülnöm, és más dolgaim is vannak. -zártam le a beszélgetést, majd utána pedig felébredtem.

Aha, és azt gondoltam, lesz egy kis pihenőm. Teljesen megőrültem, vagy csak semmiből sem tanulok? Remélem inkább a második opció... Vagyis... Lehet jobban járnak az elsővel...