Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

A Roxfort ostroma (67. fejezet)

Remus szemszöge:


Hétfő éjszaka volt, 5.-e. Arra keltem hogy valaki fölém hajol, és a vállamat rázta.
-Lupin kelj már fel Merlin szerelmére! -hallottam meg egy hangot, és lassan sikerült is beazonosítanom, hogy Bella az. Viszont még nem nagyon adtam jelét az ébredésnek, ezért szenvedélyesen megcsókolt. (Jó, ritkán tudunk kettesben lenni oké? A többiek meg nem tudják szóval...!)
-Egy ilyen csóktól még a halott is felébred. -dünnyögtem boldogan, viszont a barátnőm feszültnek tűnt.
-Nincs idő a viccelődésre!- itt már tudtam hogy nagy a baj. -Betörtek a birtokra!
-Kik? -értetlenkedtem.
-Halálfalók. -erre rögtön kipattant a szemem, és fel is ültem, hogy valami normális ruha után nézzek. (Eközben elgondolkoztam hogy hogy nem vettem észre, mikor felkelt mellőlem. Mert ugye az utóbbi napokban egymáshoz bújva aludtunk. Szigorúan csak aludtunk!)
-FELKELNI!-üvöltötte el magát. Erre még Peter is felriadt, pedig neki nagyon jó az alvókája. A másik két fiú is felült, figyelmesen nézték Bellát.-Halálfalók a birtokon! -adott választ a ki nem mondott kérdésre. Erre James és Sirius egyszerre kezdtek kapkodni, de a Szépségem a varázspálcája segítségével pillanatok alatt menetkész állapotba hozott mindnyájunkat. Feszült volt, nagyon. És ez nem jelentett jót, mert már biztos hogy mindent felmért, és ő zseniális stratéga.
-Wendy!- szólította a manóját miközben elindult kifelé. Az azonnal megjelent. -Hozd ide Mili-t, Ely-t, Brun-t, Zoz-t, és Reá-t. 
-Azonnal!- hoppanált el.
-Peter! Te maradj itt, keltsd fel a lányokat, és mond el Lily-nek a helyzetet, érjétek el, hogy mindenki a klubhelyiségben maradjon. Rendben? -adta ki a parancsot, majd mikor Féregfark bólintott felreptette a lányok részlegébe. Már a folyosón jártunk, mikor megjelent a szinte-futó Bella mellett hat házimanó.
-Mit parancsol Úrnő?- kérdezte az egyik. Micsoda? Ő az Úrnőjük? Mondjuk mért lepődök meg ezen ennyire?
-Brun, te menj a Rengetegbe, úgy hogy ne lehessen észrevenni, és figyeld ki a Halálfalók dolgait. Ha megtudsz valamit, visszajössz, és jelentesz Wendy-nek. Parancsolom, hogy ne halj meg!-hadarta. -Ely, menj és értesítsd az erdő összes lakóját, hogy hagyják el a lakhelyüket, ha nem akarnak meghalni. Mili szólj a tanároknak, mond el nekik a szituációt. Először McGalagony-hoz menj! Rea zárd be a Mardekár klubhelyiségét, hogy se ki, se be ne lehessen menni!
-Mit csinálsz Bells? -szólt közbe Ágas.
-Teszek róla, hogy mindenki megélje a holnapot!- vetette oda, látszott, hogy sok másra is koncentrál. - Zoz! Hozd el a manchester-i házból a gyógy bájitalokat, kenőcsöket, és hasonlókat, a legkülönfélébb mérgek és átkok gyógyítása könyveket, és add oda a javasasszonynak!
-Biztos benne, kisasszony? -kérdezett vissza a manó.
-Ez most nem a lámpaláz ideje! -pillantott Zoz-ra, aki zavartan el is hoppanált. -Wendy! Az alapítók könyvtárában emlékszel a kidolgozott Roxfort védő és menekülő tervekre? Na, azokat  vidd el McGalagony-nak, és mond hogy én küldtem, és segíts neki eligazodni rajta. Wal! -szólított egy újabb lényt. -Győzd meg a Főnix Rendjét, hogy tartsák távol a sulitól az aurorokat, mert ha ők bejutnak ide, akkor kő kövön nem marad! -Valószínűleg elfelejtkezett rólunk a nagy szervezkedés közepette, de még így is lélegzetelállítóan nézett ki. Ahogy magyarázott, olyan gyorsan, ahogy a gondolatai pörögtek. A mugli fiúpulcsi, ami valószínűleg Siriu... Az az én pulcsim rajta!
-Nem feledkeztem el rólatok, és... Ohh, elnézést! -Pillantott le magára. -Én is húsz perce keltem, és most itt tartunk. Nem volt időm azon agyalni, hogy jól nézek e ki!
-Szerintem Húgi, még így is jól nézel ki. -dicsérte meg Sirius. Igen, így is gyönyörű vagy!
-Köszönöm!- biccentett Tapinak, majd rám mosolygott, jelezve hogy jól esett neki a bókom. Hihetetlen, hogy még a mi gondolatainkat is tudja figyelni! -Nali! -szólította egy újabb manóját. -Figyeld meg Lalu-val a Hollóhát, és a Hugrabug klubhelyiségeket, hogy senki se jöjjön ki! Didy! -na, ő a konyhán dolgozik. -add tovább az infókat a többi manónak, hogy tudjanak róla, hogy a Halálfalók megszállták a Birtokot, de ameddig Wendy nem szól, ne csináljatok semmit! Wendy! Tájékoztasd B-t, a kialakult helyzetről, hogy végszükség esetén le tudjon lépni. Mert ha Voldemort ráparancsol, akkor ő is hatalmas kárt okozhat. Bobó!
-Honnan van neked ennyi manód, és a konyhaiak mért hallgatnak ennyire rád? -kérdezte Sirius.
-Akiket eddig láttál, mind az enyémeim. Jó páran vannak itt a Roxfortban is, és a konyhában elterjedt hogy mennyire kegyes Gazda vagyok, ezért ennyire segítőkészek. Bobó! -hagyott minket figyelmen kívül, és újra a várakozó lény felé fordult. -Vidd az úrfikat a Griffendél klubhelyiségbe, és ne engedj ki onnan senkit! -a manó megfogta a kezünket, és pillanatokon belül a többik mellett találtuk magunkat, akik feszülten figyelték a manó hűlt helyét. 
-Mi történt? -idegeskedett Marlene.
-Nyugi McKinnon, Bella mindent kézben tart. -vette fel a pókerarcot Tapmancs. Szerintem aggódott.
-Ne! Hol van Bella? Ugye nem...? -tettetett nyugtalanságot Mary
-Ne szórakozz Macdonald!- förmedtem rá, mindenki (és saját) legnagyobb meglepetésemre.- Te örülnél legjobban ha baja lenne, szóval ne színészkedj!
-Most mi a baj, Remy? -nyávogta. Bells is így hív, de az ő szájából kellemes ezt hallani...
-Az, hogy egy alakoskodó, gyáva nyúl vagy!- tudtam volna csúnyábbat is mondani volna, de nem akartam még jobban megsérteni. 
-Mert a kis barátnőcskéd nem ilyen? -kérdezett vissza.
-Nem a barátnőm!- pirultam el.
-Akkor mért vagy paradicsom piros? Csak akarod hogy az legyen? -vigyorgott.
-Na, most már kopj le!- csattant Ágas.
-Igen, egyetlen szerencséd hogy lányokat nem ütünk, mert különben bajba lennél! -helyeselt komoran Tapmancs. Viszont megelőzte a további vitát az, hogy az ablak felől lila fény látszódott, ezért mindenki oda tódult. Egy huszon-pár éves lila hajú nő állt ott, az erdő felé tartott. Már majdnem elérte a határát, de ekkor egy árny tűnt fel a háta mögött, aki a nőre emelte a pálcáját.
-Nyisd ki az ablakot Evans! -kiáltott fel Tapmancs. Kivételesen Lily nem kérdezett semmit, csak csinálta amit mondtak neki. Néhány pillanattal később az árny felől egy zöld fénycsóva izzott fel, és kezdett el szállni a lila hajú felé. Néztük, ahogy majdnem eltalálta a nőt, aki ekkor fordult meg (és már esélye sem volt hogy hatástalanítsa, vagy kikerülje), mikor egy másik fénycsóva érkezett, eltalálva a gyilkos átkot, mire az szétpattant több száz darabra. Néhány másodpercen belül pedig egy piros színű bűbáj leterítette az átok küldőjét.
-Ki vagy? -kérdezte egy magabiztos hang az árnyékból (amit mi a faltól se láthattunk), mégis, olyan volt mintha ismertem volna a hangot. Ekkor James hangot adott a gondolataimnak.
-Ez Bella!
-Micsoda? -keletkezett zavart pusmogás.
-Csönd! - szólalt fel erélyesen Sirius.
-Miért árulnám el a személyazonosságomat egy olyan embernek, aki még az arcát se mutatja meg, csak az árnyékban bujkál? -hallottuk kintről.
-Jogos!- ezzel Bella kisétált a takarásból, és levetette a csuklyáját, megmutatva a fejét. Honnan szerezte azt a ruhát kevesebb mint 10 perc alatt és hogy került a birtokra?- Most felelj!
-A nevem Iwla. Merlin küldött hogy megmentsem az ártatlanokat. -reagált a nő.
-Ahhoz képest még oda se értél Voldemorthoz, és máris meg kellett menteni téged. -replikált a barátnőm.
-Senki sem kérte hogy hősködj Kislány! -mondta a nő. Elég lenézően viselkedett Bellával, én a helyébe nagyon féltettem volna az életem.
-Ó, elnézést, legközelebb hagylak meghalni, és majd én viszem el a balhét. -vágta rá a Szépség.
-Hogy tessék? -meredt rá a másik.
-Nem bízom benned, se a tudásodba, és tőlem lehetsz Merlin papucsa is, ez akkor sem változik. Szóval nem mész egyedül a Halálfalók közé, mert a végére te is közéjük tartoznál. -húzta össze a szemét gyanakvóan a fiatalabb.
-Nagyon naiv lennél ha ennyitől bíznál bennem. -közölte tényként a nő. 
-Igen, szóval szerencséd hogy igazat mondasz, mert különben...- fenyegetőzött volna Bella, de a nő közbevágott.
-Honnan veszed hogy igazat mondok? -érdeklődött.
-Ne nézz átverhetőnek! És onnan tudom, hogy már háromszor átnéztem az összes gondolatod. -majd választ se várva elindult a Rengeteg felé. A nő leesett állal bámult utána.
-Mindig is sejtettük hogy erős mágus, de hogy ennyire...- motyogta Alice. -Ez a nő... Ennek a nőnek nagyon erős az aurája. Az, hogy észrevétlenül feltörte az okklumencia pajzsát, mutatja, hogy lassan Dumbledore professzornál is erősebb.
-Miről beszélsz? -kérdezte egy elsős fiú magas hangon.
-Látod azt a fekete hajú lányt? -kezdett el türelmesen magyarázni neki James. -Ő legilimentor, vagy ahogy a muglik hívják gondolatolvasó. Az okklumencia pajzs a legilimentorok ellen van, hogy ne lássák a gondolataidat. És minél erősebb egy mágus, annál nehezebb ezt a pajzsot áttörni. Észrevétlenül meg plána, tehát az, hogy ez a lány meg tudta csinálni, azt jelenti, hogy nagyon nagyon erős. Érted?
-Igen. -bólintott a kis srác. -Az a lány Bella Black? Róla sokat beszélnek... -James erre biccentett. 
-Ez mind szép és jó... -törte meg a csendet Marlene, ami Ágas magyarázata után maradt. -De Bella és Iwla eltűntek.