Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

A szövetség (95. fejezet)

Ki is pontosan Izabella Black? Hogy volt képes egy 16 éves lány egymaga legyőzni a Sötét Nagyurat? Milyen módszert alkalmazott? Hogy ismerhet egy gyerek olyan varázslatokat, amiket még az aurorok sem? 
Ezek a kérdések biztos megfordulhattak már a Reggeli Próféta olvasóinak fejében!
Tartson velünk, és választ kaphat kérdéseire, melyeket a négy nappal ezelőtti cikkünk vethetett fel magában! Figyelmes olvasónk találhat itt teóriákat, a lány régebbi ismerőseinek nyilatkozatát, szemtanúk beszámolóját és még más dolgokat is. 
Reméljük sikerül minden kérdésére választ adnunk, azonban ha mégsem, akkor írjon a kiadónkba, és önnek is igyekszünk magyarázatot találni! -hirdette a Reggeli Próféta főoldala. Bella nagyot sóhajtott, majd Remusnak dőlt. Lyukasórájuk volt, ahogy a harmadéveseknek is. Amikor a Tekergők beléptek a klubhelyiségbe, a kisebbek épp a kandalló előtt kanapékon ültek, kihasználva egyedüllétüket. Ott volt a legjobb hely, de amikor megpillantották Bella Blacket, szó nélkül álltak fel, és ültek el, átadva a területüket. A Tekergők letelepedtek, majd a fiúk beszélgetni kezdtek.
-... igaz Bells? -tudakolózott James, megerősítést várva.
-Hm? -nézett rá a kérdezett.
-Csak a véleményedet kérdeztem, mindegy. Mesélj, mi a baj! -érdeklődött.
-Semmi különös.- mutatkoztak meg a női vonások.
-Totál kivagy idegileg, szóval mondd el, ha jobb lesz tőle. -noszogatta Tapi is.
-Csak annyi, hogy... Mindegy... Vagyis... Ajh! Mióta leírták a nyári balhét, már harmadik cikk óta boncolgatják az életemet, és még újat is terveznek írni. A diákok hozzám szólni se mernek, belépek valahova, csend lesz. Még a tanárok is igyekeznek mindenben a kedvemre tenni. Félnek tőlem, tisztelnek, passz.  A folyosókon a szokottnál sokkal jobban megbámulnak, de amint észreveszik, hogy rájuk néztem, azonnal odébb kapják a pillantásukat. Sejtettem, hogy változni fog a helyzet, mert kitagadtak, de erre nem számítottam. Még a Mardisok is annyira félnek tőlem, hogy nem mernek piszkálni. Pedig már lassan annak is örülnék! Voldemort azóta nem mutatkozott, ergo újabb pletykák. De még a nővéreim, az oly sokat tapasztalt, hatalmas nővéreim is akkora tisztelettel tekintenek rám, amekkorával még senkire. De a legfájóbb az, hogy amint átmegyek a lányokhoz, Lily és Alice valamilyen indokkal kivonul a szobából. Az emberek félnek tőlem! És igazuk is van, hogy lehetne egy feketemágust legyőzni? Csak úgy, ha nagyobb szörnnyé válok nála! Eddig imádtam a középpontban lenni, a tekintetek se zavartak, a pletykákkal sem volt gondom, de ez már sok. -hadarta Bella, hangjában nyoma sem volt a mindig összeszedett és edzett, fáradhatatlanul a cél felé menetelő, acélos idegzetű lánynak, akinek a világ szemében látszott.
Remus még inkább magához ölelte Bellát, aki a mellkasába fúrta a fejét. A másik két fiú gondolkodott, Pettigrew pedig nem is volt jelen, már a beszélgetés elején eltűnt valamerre.
-Evans és Fortescue tényleg ennyire szemét veled?- vágott egy grimaszt Sirius.
-Mmm.. -jött a válasz.
-Pedig Alice kedvesnek tűnik, erre magadra hagy amikor szükséged lenne rá! Evansről már nem is beszélve, mondjuk tőle nem is vártam többet...- morogta Tapi. James se szólt rá, hogy mért beszél így Lilyről, mert akkor pont nem érdekelte. Fogadott húga lelkiállapota jobban foglalkoztatta.
-Vegyél ki pár nap szabadságot. Beteget jelentesz, azt mondod hogy a szobánkba leszel, aztán járod egy kicsit a nagyvilágot, mi meg falazunk neked. -ajánlotta James.
-Hát, nem is tudom... -habozott a lány.
-Tényleg jót tehetne neked, ha egyszerű mugli lányként járhatnád egy kicsit a világot, és nem Bella Blackként. Csak egy hétre hanyagold az ügyeidet, pihenj. Kérlek Bella, a saját érdekedből. És ha te jól vagy, a világ máris sokkal szebb helynek tűnik.-suttogta Remus, de a fiúk is tökéletesen hallották. Bella olyan nyilvánvaló szeretettel nézett a fiú szemébe, mint társaságban még soha.
-Köszönöm fiúk! Köszönöm, hogy meghallgattatok, mintha máris könnyebb lenne! És azt hiszem, hallgatok rátok. Csak egy hét, és újra itt leszek. És estére mindig visszatérek majd. -a Black-lány mintha máris sokkal energikusabbnak tűnt volna.
-Ne gyere estére se vissza, nincs értelme. Egy hétig légy csak egy mugli lány. -tanácsolta Holdsáp. Bella nagy mosollyal az arcán bólintott. Már a világnézés gondolatától is felvidult.
-Elbúcsúzom Lenától és Hannától, holnap reggel indulok, ha nincs ellenetekre. Majd írjatok a távpergamenen, én is így fogok tenni. -majd el is tűnt a szobájában, de hogy mit csinált, arra egy darabig nem jöttek rá. A fiúk boldogan összemosolyogtak, örültek, hogy tudtak segíteni, hisz eddig mindig Bella volt a megmentő. Itt volt az ideje viszonozni. 

A délutáni óráik után a szobájukba voltak, és Bella az útitervéről mesélt. 
-Azt hiszem Zendaya Goodwin leszek, és elindulok Írország felé, Limerick, Dublin, aztán Németország, Hannover és München, majd Ausztria, Salzburg, Bécs, Magyarországon Budapest, Horvátországban Fiume, Olaszországban Róma és Firenze, majd jövök haza. Így minden belefér. Aztán egyszer majd együtt is elmegyünk világot látni, és megismerjük a föld csodáit! -lelkendezett Bella tőle nagyon szokatlan módon. A fiúk pedig örültek a boldogságának. 
-Köszönöm, hogy rábeszéltetek! Nálatok jobb embereket elképzelni sem tudok! Annyira szeretlek titeket! -A fiúk részesei lehettek a Black lány évtizedentei három lelkizésének egyikének. A Tekergők nem is tudtak mit reagálni. Remus ledöbbent, mert neki ezt így még nem mondta. Siriusnak eszébe jutott, mikor hallotta húga szájából utoljára ezt a szót, és felszínre törtek az emlékek. James érezte a hangulat megváltozását, így a kezébe vette a dolgokat. 
-Mi is téged Húgi! -paskolta meg finoman a hátát. -Na indulj, ne is várd meg a reggelt! -küldte finoman az útjára. 
-Na Zendaya Goodwin, várunk vissza! Meg írjál sokat! -jelentette ki Sirius. Remus megcsókolta a lányt, majd figyelték a távozását, miután pedig becsukódott  mögötte az ajtó, visszatértek addigi elfoglaltságukhoz. Remus olvasott, Tapmancs és Ágas pedig egy csínyt terveztek. 

Bella negyedik napja volt távol. Rendszeresen leveleztek, de nélküle is zajlott az élet. Kezdtek kicsit csitulni a kedélyek, már csak minden második pletyka szólt a Black lányról. Aki nem mellesleg épp a Nurmengard előtt állt. A védőbűbájok emlékeztek rá, így könnyen bejutott. Nem habozott, egyenesen Grindelwald cellájához sietett, és most már gondolkodás nélkül vált levegővé, hogy bemenjen. 
-Nem telt el 5 év, Ms. Black. -fogadta az öreg. 
-Nem is mondtam biztosra Mr. Grindelwald.- "köszönt vissza." 
-Megunta a világot és jött egy kicsit elvonulni? -érdeklődött a férfi. 
-Tanácsért jöttem. -ilyet még sosem mondott. -És társaságot szolgáltatni. -Majd kis táskájából elővett 15 kb. ezer oldalas könyvet és letette a kemény priccs mellé. 
-És miben kéred pont az én tanácsomat? Hisz ott van Albus, és biztos hogy sok más érdekes embert is ismersz. -értetlenkedett Gellert. 
-Való igaz. De Dumbledoreban még annyira sem bízom, mint magában, a többi ismerősömet meg nem akarom belekeverni. -adott magyarázatot. 
-Pedig Dumbledore "mindenki megmentője".-vált gúnyossá a hangja. 
-Igen. Túl van értékelve, és a piszkos részletek a háttérben vannak- egyenlőre. Nem mellesleg pedig túl közel van a tűzhöz. -felelt a lány. 
-Szép meglátás, és igaz is. -biccentett az öreg. -Miben kell tanács? 
-Lehet hogy nem is tanács... Inkább ajánlatnak nevezném... Szövetségnek, hogy egészen pontosak legyünk. -Bella felvette azt az arckifejezését, amiről semmit sem lehetett leolvasni, és a tárgyalásokra tartogatta. -Segítene nekem szövetségeket kötni. Maga igen ért az emberekhez. Terveket kovácsolnánk. Része lehetne Voldemort legyőzésében. Gondoljon bele, a Nagyúr volt az, aki miatt kárba ment a munkája. Hiszen Tom Denem fosztotta meg az évszázad legnagyobb feketemágusa címtől!-hangja a végére felerősödött. 
-És ez miért érné meg nekem? -emelte meg a szemöldökét Grindelwald.
-Ha szeretne további 30 unalmas évet itt tölteni, akkor mondjon nyugodtan nemet. -meredt a férfire lesajnálóan a Black lány. -Esetleg...- változott meg egy egészen kicsit a hangja, mintha lágyabbá vált volna.- Ha vége van ennek, ki tudom hozni innen a közreműködéséért. -Bella látta, hogy győzött.  -Most szeretné letenni az esküt, vagy hozzak tanút is? 
-Jó lesz most is. -morogta Grindelwald. Karját nyújtotta, a lány pedig elfogadta, és a Megszeghetetlen Eskü szerinti tartásba igazította. 
-Én, Gellert Grindelwald esküszöm, hogy nem árullak el, hogy hűséges maradok hozzád és hogy segítelek amiben kell. -A vékony mágiafonal a karjukba ivódott, összekötve őket. 
-Nos, köszönöm Gellert Grindelwald! Nemsokára jövök, de addig egy házimanóm hoz majd pár dolgot. -intett búcsút. 
-A viszontlátásra Izabella Black!