Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Itt nincs macska! (90. fejezet)

Sirius szemszöge: 

-De értsd már meg Bells, hogy ebben a szobában nem tarthatsz macskát! Ennyire terrorizálni szeretnél engem és Petert egy macskával? A patkányok és a kutyák utálják azokat a szörnyetegeket! És ki tudja hogy a farkasok és a szarvasok mennyire bírják azokat a dögöket elviselni? -próbáltam lebeszélni a macskatartásról.
-Először is egyetlen állat sem szörnyeteg! Világos? -pillantott rám gyilkos szemekkel, miközben egy hegyes kis tárggyal a körmét reszelgette. Volt nála fegyver, ilyenkor nem szabad neki ellent mondani. -Azt kérdeztem világos? -én nagyot nyelve bólintottam. -Másodszor is, hidd el hogy nagyon meg fog lepni, és le fog nyűgözni! -mosolygott, mintha az előbbi meg sem történt volna.
-Engem egy macska sosem fog lenyűgözni! -drámáztam. 
-Oké. Majd meglátjuk. -Vont vállat és megforgatta a szemét azzal a tipikus "tudom hogy igazam van, de nem fogok leereszkedni a szintedig azzal, hogy vitázni kezdek veled" tekintettel. 
-Hihetetlen hogy körülbelül negyven féle módon tudod forgatni a szemed és további ötven üzenetet tudsz közvetíteni a szemeddel. -merengett Holdsáp. 
-Ti nem mondtok semmit? Ti megengednétek hogy egy olyan démont tartson itt? -meredtem a másik három Tekergő-társamra könyörögve. 
-Én nem szeretnék állást foglalni! -tette fel mindkét kezét védekezve Ágas. 
-Felőlem tarthat macskát. -szólalt meg Holdsáp, aki a viták legnagyobb részében a barátnője oldalán állt, kivéve ha nagyon nem értett vele egyet.
-Ameddig a macska nem szereti a patkányokat, addig nem zavar. -sóhajtott Féregfark beleegyezően. 
-Lehetetlenek vagytok! -toppantottam mérgesen a lábammal. 
-Csak nem kezdünk olyan vitákba, amiket nem tudunk megnyerni.- mondta Holdsáp.
-Ő egy veszélyeztetett macskafaj egyik nőstény példánya. Vagyis még csak kölyök a drága. Az egyik barátnőm palija talált rá, de nekik nem fért bele a kapacitásukba. Kyrának hívják. Fehér-fekete mintás és kék a szeme. -mesélt Bella a kis kedvencéről. 
-És most hol van? -húztam össze a szemem. Bella szeretetteljesen végigsimított a táskáján. 
-Miután megtöltöttétek a Mardisok klubhelyiségét plüsskacsákkal utána mutatom be nektek. Addig megszokja a szobát. -tervezte meg. 
-Szóval most sem jössz velünk. -állapította meg Féregfark. 
-Nem. Sajnálom. De még a héten biztos hogy megyek veletek ne aggódjatok!- mosolygott ránk. 
-Oké hogy a barátnődnek nincs a macskára kapacitása. De ne hidd hogy neked van! Lassan egy héttel előbb kell időpontot kérni, hogy veled tölthessünk két órát. -szúrtam oda. 
-Mindenre van időm, ezt te is tudod. 
-Bele fogsz őrülni! -figyelmeztettem. 
-Már rég őrült vagyok! És így legalább nincs időm feleslegesen túlgondolni a dolgokat. Kérlek Sirius. Ne aggódj, én bírom. -nézett mélyen a szemembe. 
-De ha már nem bírod szusszal, akkor én leszek az első, aki az arcodba vágja, hogy "én megmondtam". -fejeztem be  a kissé barátságtalan szóváltást, majd felkapva a térképet és három kacsát, kimentem a szobából. A többiek követtek, a maradék plüsskacsát és a köpenyt hozva. 

Nevetve értünk vissza a szobánkba. Frics egész a Nagyteremtől kergetett minket, de nem jött rá, hogy kik vagyunk. Fergeteges volt. És most jön Bella macskája. Jaj de jó. Ahogy beléptünk az ajtón, be is csuktuk azt, majd a Húgom felé fordultunk. Ő még kitakarta a macskát, de ahogy megmozdult, megláttuk az új háziállatát. Peter azonnal elájult. Meglepődésünkben mi is elejtettük a kezünkben tartott tárgyakat. 
-Bella.- kezdte kedvesen Holdsáp. Szerintem a Húgom mellett tanult meg igazán türelmesen bánni az emberekkel. Ez később nagyon meg is látszott rajta. -Ez nem macska. 
-Ő Kyra. Kyra, ők azok, akikről beszéltem nektek. Kyra nagyon intelligens, és hallgat rám, abszolút kézhez van szokva. -próbált nyugtatni minket. 
-Macskáról volt szó! -igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy a hangom mennyivel magasabb, mint általában. Bella kinyitott egy könyvet és az orrunk alá tolta. 
-A tigris a legnagyobb ma is élő macskaféle ragadozó állatfaj... -olvastam kiszáradó torokkal. 
-Te szereztél egy fehér tigrist, szereztél hozzá McGalagonytól engedélyt, és itt fogod tartani a szobánkba? -Nevetett Ágas.- Ez igazán ördögi módszer. 
-Ágas... Egy ilyen szarvasokat eszik reggelire. -néztem rá. Azonnal elkomorult. 
-Kyra nem! Neki megtiltottam. Ígérem hogyha bármi probléma van vele, azonnal visszakerül a táskába. De ott egy mugli állat sincs még és félek nem érezné jól magát. De még kölyök, és könnyen meg fog itt szokni mindent. Nektek semmi dolgotok nincs vele! Kérlek! Teliholdaknál jöhet velünk játszani, és ő lesz a szobaőrünk. Már a helye is megvan! Légyszi! -védekezett, majd már szinte könyörgött azért, hogy megtarthassa. A szemem sarkából láttam, hogy Féregfark szép lassan feltápászkodik. Ekkor a farkaskutya méretű Kyra, a fehér tigris egyszerűen kikerülte Bellát, megindult felém, ledöntött a lábamról, és arcon nyalt. Majd ezt megismételte Ágassal, Holdsáppal és Féregfarkkal is. Utána odaült mellém, és ketten bámultak ránk szívszorítóan. Mi sóhajtottunk és beleegyeztünk. Kyra marad. 
-Annyira köszönöm!-Majd végigölelgetett hármunkat, Holdsápot pedig boldogan megcsókolta.  
-És hol lesz a helye? -kérdeztem már vigyorogva. Jó volt őket boldognak látni. Illetve jobban örültem a tigrisnek, mintha macska lett volna. 
-Az ágyam végében. Mivel én nem nagyon szoktam ott aludni, így tökéletes lesz neki. A baldachint is tudjuk úgy igazgatni, hogy ő ne látszódjon, de ha akar, ki tudjon jönni. Álcázott tágítóbűbájjal van ellátva a helye, így van bőven mozgástere is. Nézzétek meg ha akarjátok! -invitált minket Bella, majd bemászott a hatalmas kutyaházba az ágya végében, utána ment Kyra, mi pedig röhögve követtük. A tigris helye hatalmas volt, és teljesen a roxforti birtokot idézte. Hihetetlen Bella mire képes. És az, hogy már meg se lepődök ezen a húzásán... Az felettébb aggasztó. 

Elnézést a rövid részért, igyekszem hosszabbra írni a következőt! :)