Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

A kellemes nyár (32. fejezet)

-Jól láttam hogy megölelted a Potter lányt?
-Igen Anyám.-suttogtam.
-Ő véráruló.
-Tudom Anyám.
-Akkor azt is tudod, hogy mi jár érte?
-Természetesen, Anyám.

Külső szemszög:

A lány félt. Egy olyan ember, mint ő. Akiről még a saját ikre is azt mondta, hogy nem fél semmitől. De a nyártól rettegett. A bátyja is, de ő még magának se vallotta be. Mert kettejük közül  mindig is a fiú volt erősebb, ha a családjukról volt szó. Ő mindig is lázadt ellenük, de Bella-nak volt egy korszaka, amikor elhitte azokat a baromságokat, amiket tanítottak nekik. (0-4 éves koráig.) Sirius már akkor is mindig ellenkezett. Mikor még járni is alig tudott. Viszont Bella csak 4 évesen kezdett rájönni hogy az egész felsőbbrendűség egy baromság. Mikor megismerték Emmanuel Thompson-t. Aki mugli volt. Aki miatt Iza-ból Bella lett. Aki miatt egy olyan személy, aki legyőzheti Voldemortot, tanulni kezdett. És hogy mit tett ezekért a fiú? Először össze barátkozott a Black ikrekkel... Azután meghalt. Durva, mi? De térjünk vissza, arra hogy a Black lány miért szorongott.  Még tisztán emlékezett rá, hogy mit kaptak akkor, mikor szóba álltak egy muglival. Vagyis hogy az anyjuktól mit kaptak. Mert az apjukat alig látták, a minisztériumba, a munkájába menekült másodunokatestvére, azaz felesége elől. Pedig Ő azon kevesek közé tartozott, akik még emberszámba vették őket. Csak sajna Ő is irtózott Walburga Black-től, emiatt nem szólt közbe, akármit csinált is a nő. Ezért pedig  két gyereke nem szerette. Nem is gyűlölték, de nem szerették. Egyetlen felüdülést jelentette az ikrek számára, Regulus, az öccsük. Miatta megérte visszamenni az ördög karjaiba. Az egész nyarat együtt töltötték, mert ott lebegett köztük az a probléma, hogy mi lesz, ha Reg a Mardekárba kerül. Emiatt kihasználták azt, hogy csak hárman vannak egymásnak. Valamelyikük szobájában ültek, játszottak, beszélgettek, de még az is lehet, hogy tanultak.  Így telt a nyár. Mindazonáltal még egy-két bál is volt (ők 4-et szerveztek, és még 5-re elmentek). A lány tartott attól, hogy anyja már most vőlegényt keres neki. Mert igaz hogy még csak 12 éves volt, de jó pár aranyvérű már 13 évesen tudta, hogy hihez fog hozzá menni/kit vesz el. Például Narcissa-val is ezen a nyáron közölték, hogy a Roxfort után tartják az esküvőjüket Lucius Malfoy-jal. És szegény lány még csak a harmadikat kezdte. Ám voltak olyan esetek is, mikor két család már a gyermekek születésekor megegyeztek, hogy őket össze fogják adni. Például Bellatrix Black, és Rodolphus Lestrange. De voltak olyanok is, hogy konkrétan meghirdették egy-egy bálon, hogy feleséget/férjet keresnek ennek meg ennek a személynek. Bár a szülők jobban örültek a fiúnak, mert az tovább viszi a családnevet, egy lányt meg el lehetett adni. Mert ha valaki aranyvérű nőt akart, azért meg kellett küzdeni. Mert mindenki szerette volna, ha tovább viszi valaki a családnevét. Ezért a szülők ahhoz adták a lányukat aki a legtöbbet fizetett értük. Tehát konkrétan "eladták" őket. Így gazdagodtak meg családok, illetve szegényedtek el. De már megint eltértünk. A Black ikrek jó néhány új sebbel gazdagodtak, melyeket illúzióbűbájokkal fedtek el. Főleg a lány értett hozzá, de ő nagyon. Egy csomót varázsoltak, tanultak, gyakoroltak, és öccsüknek is elég sok bűbájt, ártást, és rontást megtanítottak. Ugyanis tudniillik, a nyomjel csak a varázslatot érzi. Azt hogy ki követi el, azt nem lehet beazonosítani. Mert lehet a szülő, a házimanó, vagy csak egy megbűvölt tárgy is. Ezért csak teljesen mágiamentes társaságban lehet rajtakapni. Ez a kiskapu. A barátaikkal is  tartották a kapcsolatot, a lányoknak, Remus-nak, és Peter-nek Wendy-vel küldtek leveleket, míg Potter- ékkel a távpergamenen kommunikáltak.