Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Te már most hatalmasabb vagy(47. fejezet)

Külső szemszög:

Bella lopakodott. A Nagyterem bejáratához volt megbeszélve a találkozó, péntek este 11 órára. A lány 4 teljes napon át húzta a találkozást az alapítók lányaival, miután 1972 szeptember 12.-e hajnalában eltüntették az összes szobrot, festményt, és hasonlókat a legtöbb folyosóról.
-Ajánlom hogy legyen valami nyomós okod, hogy miért álljunk egyáltalán szóba veled. -morogta Sophie, mellette unokatestvére helyeslően bólogatott.
-Talán azért- kezdte kibeszélni magát a helyzetből Bella.-Mert pont most akartalak elvinni benneteket egy kis túrára. Bemutatnám a bázisaimat. -ajánlotta föl. A megjátszott harag azonnal eltűnt az idősebbek arcáról. Biccentettek. A fekete hajú megragadta a kezüket, és el is hoppanáltak a kastélyból, hogy egy elég nagy családi ház előtt érjenek földet.
-Hol vagyunk?- érdeklődött Sophie.
-És hogy hoppanáltál a Roxfort-ból? -szegezte rá a tekintetét Anna.
-Annak az elmesélése egy másik időpontot fog igénybe venni, és Manchester-ben. -adott feleletet minkettő kérdésre. - Most pedig hogy ezt megbeszéltük... Gyertek utánam. -Elindultak. Szép ház volt. Átlagos. Úgy nézett ki, mint az összes többi a környezetében. És pont ez volt a cél, hogy ne keltsen feltűnést.

Az előszobába érkeztek először. Álcázott tágítóbűbájjal volt kezelve, de annyira profi munka volt, hogy még Johanna és Sophie se vették volna észre, ha Bella nem említi nekik. Az volt az ellenőröknek, és hasonlóknak. Az egész házat meg lehetett ott találni. Egy titkos varázslattal kellett a falra koppintani, hogy megjelenjen 1 percre az ajtó, ami a további részekhez vezetett.

Volt a házban minden. Párbaj és vívóterem, titkos járatok, élelmiszer tartalékok, fegyverek, bájitalok, könyvek. Öt házimanó tevékenykedett a konyhában, tervrajzok és jelentések fölé hajolva.
-Gazdám!- pattantak fel, hogy meghajoljanak Bella előtt.
- Mili, Ely, Brun, Zoz, Rea.- Bicentett nekik.- Minden a tervek szerint halad? Ely?
-A dolgozószobájában vannak a jelentések. A többi háza is rendben van. A vállalata nagyon szépen halad felfelé a rangsorban. -darálta le.
-Brun?- kérdezte.
-További öt manó épült be különböző helyekre, pont ahogy kívánta. Az itt tartózkodóknak semmi panasza nincs. A házat rendben tartjuk. Senki nem jött rá, miben szervezkedik.- mondta.
-A bájitalokat megfőzték, és elszállították a kért helyekre. Minden rendben halad, senki sem lázadozik. Sikerült megvenni és berendezni a házat Edinburgh-ban. - hadarta Rea.
-És veletek minden rendben? -érdeklődött Bella.
-Igen, köszönjük a kérdését, Úrnő! -sipították.
-Mi megyünk is, csak benéztem ellenőrizni a helyzetet. -búcsúzott a Black lány. A barátnői is elköszöntek.

Még négy házat néztek végig, mire hajnali háromkor visszaértek az iskolába. Mindegyikbe volt valami különleges. 
-Köszönjük ezt az élményt, de ha megbocsájtotok, én visszamennék aludni. - motyogta Sophie.
-Hihetetlen, hogy te 13 évesen ezt képes vagy így megszervezni, és kézben tartani. Ráadásul még suliba is jársz mellé. -dicsérte meg Anna.- Mi ennyi idősen azon aggódtunk, hogy vajon milyen lesz az átváltoztatástan vizsgánk.-Bella-nak itt jutott eszébe, hogy másnak első órában SVK dolgozat lesz.-  És emlékszel mit mondtam a Szükség Szobájában? -kérdezte.
-Hogy... Nem sokára túlszárnyallak titeket. -idézte fel Bella.
-Igen. De tévedtem. Te már most hatalmasabb vagy mint mi. -ilyet kapni egy ezer évestől? Ez már komoly bóknak számít. Az ő körükben a legkomolyabbnak.
-Jó... Én tényleg megyek aludni. Mert lehet hogy egy évezrede vagyunk a Földön, de aludni azt kell. -és lelépett. Bella igazán csodálkozott. Ő már hozzászokott a nem- alváshoz. Eszébe jutott, hogy másnak szüksége van rá, különben használhatatlan lesz. Ezt bizonyította Johanna is,  aki majdnem elaludt állva a Griffendél- torony felé menet.