Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Stílusváltás (79. fejezet)

Bella szemszöge: 


Egy hét telt el azóta, mióta a fiúk Potteréknél vannak. Én eddig szépen, csendben meghúztam magam a szobámban, és akárhányszor anyám vagy Sipor jött ellenőrizni, mindig az asztalnál ültem egy könyv felett. Igazából arra játszottam, hogy titokban kialakítsak egy szobát a gardróbomban, ami egy olyan ruha mögött van, amit sosem vennék fel, mert olyan, mintha ráfröccsent volna egy szivárvány. És az is cél volt, hogy ne ellenőrizzenek naponta többször, hanem csak étkezéseknél. De hogy mire kell ez a szoba? Rájöttem, hogy ki tudja fogok-e olyan helyzetbe kerülni, ahol számít, hogy fizikailag mennyit tudok, mennyire tudok verekedni, fegyverekkel bánni. Szóval idén nyáron ezt tökéletesre fogom fejleszteni. Mondjuk ha muglik kötnének belém, vagy nem lennék olyan szorult helyzetben, hogy fel kelljen fednem a pálca nélkül mágiámat, akkor nagyon jól jönne. Szóval belevágtam. És jól haladok, szerintem. Viszont arra is rádöbbentem, hogy ha nem hordok magamnál eszközöket, akkor feleslegen tanultam meg őket kezelni. És mivel egész jó boszi vagyok, így meg tudtam oldani, hogy ezek az eszközök ékszerek képében jelenjenek meg, és hogy mindig nálam legyenek, és hogy két másodperc alatt el tudjam őket érni. De ezeket ebben a kicsit visszafogottabb véráruló arisztokrata szerepben nem hordhatom, mert eltérnek a stílusomtól, és hamarabb rájönnének. Azonban 15 éves vagyok, és most van egy "lázadási korszakom" a felnőttek szerint, szóval ezt fogom kihasználni, hogy egy kicsit ruhatárat és kiegészítőket cseréljek. 
Szia Lily! - írtam a távpergamenre. Azonnal jött is a válasz. 
Szia! 
Ma ráérsz?- kérdeztem rá.
Igen. 
Mit szólnál, ha ma ejtenénk meg a mugliruhás shoppingot, ahogy beszéltük? - érdeklődtem. 
Oké, 20 perc, és kész vagyok. -egyezett bele. 
Addigra pont ott leszek. :) Szia Lils! -búcsúztam el, amire már nem válaszolt.  

20 perc múlva már Lily-ék háza előtt álltam, de tétováztam, mivel Lily gondolatai határozottan egy fiú mellől szóltak, akinek elég jó okklumenciapajzsa volt. De hamar áttörtem, és utána két másodpercembe telt megállapítani, hogy Piton a fiú, szóval nyugodt szívvel csöngettem be. 
-Nyitom! -hallottam meg egy dallamos női  hangot, majd egy negyven év körüli asszony nyitott ajtót.-Szia! Biztos te vagy Bella, Lily már mesélt rólad, és mondta hogy ma elmentek egy kicsit vásárolgatni. Bevallom meglepődtem, mert Lily sosem jár a barátnőivel plázázni, mert aranyvérűek, és nem értenek az általános dolgokhoz. Esetleg te igen? -mért végig. Ez nem igazság, hogy mindenki anyukája ilyen élettel teli, az enyém meg egy... 
-Igen, én vagyok Bella. És azt nekem is el kell mondanom, hogy nem értek a mugli dolgokhoz, de váltottam fontot. - mosolyogtam elbűvölően. Úgy látszik, sikerült is. 
-Gyere be nyugodtan. -engedett be. -Lily-nél most van egy barátja, de pont mennie kell haza, szóval indulhattok is. -Addig kérsz valamit inni? Víz? Valamilyen szörp?  -ajánlotta. 
-Egy pohár vizet, köszönöm. Nagyon meleg van odakint. -választottam. Azonnal hozta is. -Köszönöm szépen! - ekkor Lily jött ki az egyik szobából, mögötte pedig a mardekáros. Amint meglátott, a gondolatai azonnal üvölteni kezdtek, hogy mi a francot keresek itt. 
-Lily! Perselus!- köszöntöttem őket. -Öröm titeket látni. - mosolyogtam kedvesen. 
-Bells!- ölelt meg Lils. 
-Black! -biccentett a pincedenevér. 
-Mindjárt mehetünk. Pers, te nem akarsz velünk jönni vásárolgatni? - hívta Pitont is. 
-Haza kell mennem Lily. -a lány ajka csalódottan biggyedt le, míg Perselus engem méregetett ellenségesen. 
-Figyelj Piton, én a helyedben örülnék, hogy csak én vagyok itt, és nem Lily egyes udvarlói, szóval befejezheted a gyűlölködést. - oltottam be kedvesen, és nem feltűnően. 
-Micsoda? 
-Ugyan már, süt rólad, hogy majdnem megölsz. - nevettem fel.
-Honnan veszed? 
-Az arcodra van írva. 
-Ó... -nyugtázta. -Akkor én megyek, jó... vásárlást, vagy mit csináltok. -majd lelépett. Lily néhány másodpercig lemondóan nézett utána, majd izgatottan felém fordult. 

-Nekem az a kedvenc boltom, nézd csak. - rángatott Lily az egyik irányba. Egy aranyos kis boltocska előtt álltunk, és ahogy befelé néztem, láttam, hogy a fogasokon is hasonló ruhák lógnak, mint amiket hordani szokott a vörös hajú barátnőm. Viszont nekem a mellette lévő hely tetszett meg. Semmi világos szín, csak a fekete,  és a színek sötét árnyalatai. Oda mindenképp be kell majd mennünk. De egyenlőre Lily boltja. 

Már fél hat volt, mire az összes tetsző üzletet végigjártuk, és hatalmas szatyrokkal a kezünkben ültünk be egy kávézóba. 
-Ezt viszont én állom!- utalt a kávéinkra. 
-De...-kezdtem volna tiltakozni. 
-Izabella! Az összes ruhát te fizetted, ebből három megrakott szatyor az enyém, szóval ezt elfogadod!- parancsolta.
-Rendben. -egyeztem bele. A kb. velünk egykorú pincérsrác ekkor lépett oda hozzánk. 
-Mit parancsolnak a szép hölgyek? -bókolt finoman, mire Lily halkan felkuncogott, és rám pillantott, mikor egyértelmű volt, hogy a fiúnak ő jön be. 
-Egy cappuccino-t szeretnék. -mosolygott a srácra. 
-Én pedig egy dupla espresso-t. -adtam le a rendelést. 
-Egy kis türelmet kérnék, öt perc és hozom. -bűvölte tovább Lily-t, főleg a mosolyával. Majd visszament a pult mögé, ahol készíteni kezdte a kávéinkat. 
-Olyan helyes. Nem gondolod? -ahhoz képest hogy első találkozás, meg minden, úgy tűnik komolyan megtetszett neki, még ha a szerelemtől messze is vannak. 
-Igen, nem rossz. -biccentettem, miközben a fiú gondolatait nézegettem. - Patrick-nak hívják. Normális gyereknek tűnik, nem olyannak, aki kétnaponta új lányt visz az ágyba. 16 éves. Eddig két barátnője volt. -közöltem a barátnémmal a dolgokat, aki már ábrándozott. 
-Szerinted lehet belőle valami? -kérdezte.- Ezt komolyan megkérdeztem? Mi van velem? Én nem ilyen vagyok. -esett kétségbe. 
-Nyugi, Lils. Megtetszett, semmi gáz. Lehet hogy valamiért közötök kell hogy legyen egymáshoz. És mint első kapcsolatodnak is jónak tűnik. -nyugtattam. -Sőt, neki is nagyon tetszel, és okosnak tűnsz számára. Igen, már a telefonszámát is meg fogod kapni. -mondtam, amit láttam. 
-De Bells. Hogyha mondjuk megismerném, és összejönnék vele, az hogy boszorkány vagyok... És hogy bentlakásos suliban lakok... Az rossz lenne, szóval valószínűleg a nyár végére szét is mennénk. - kezdett kételkedni. 
-Én azt mondom, hogy csak egyszer vagyunk 15 évesek. És ha egymásba szeretnétek, akkor nem fogtok szétválni 4 külön töltött hónap miatt. Amúgy hogyha én nem jöttem volna össze Remy-vel, akkor lehet hogy ezen a nyáron elkezdenék pasizni. -oké, ez így elég irracionális... Ekkor lett kész a rendelésünk, és a fiú jól láthatóan egy cetlit is hozott Lilynek. 
-A telefonszámom. Hogyha van kedved, akkor esetleg hívj fel. -ajánlotta Patrick, majd már indult is volna vissza a pulthoz, mikor eszembe jutott valami. - Várj csak, gyere, beszélgessetek. Én átmegyek a három bolttal odébbi sminkboltba, húsz perc és itt vagyok. -mondtam Lilynek, majd felpattantam, és hagytam őket beszélgetni. Ám amint átértem a másik boltba, a gondolataikat hallgattam. 
-Hát ez fura volt. -ült le a srác a helyemre. 
-Mindig ilyen- nevetett fel Lily. A fiú azt gondolta, hogy Lily nagyon aranyos, ha nevet. -Egyébként Lily vagyok, Lily Evans. -mutatkozott be. És még a neve is gyönyörű. -tűnődött a srác. 
-Patrick Walsh, örvendek a szerencsének. -itt abbahagytam a figyelésüket, és inkább elmerültem a sminkekben, amiket a cégem, a Noir-Black készített a recepteim alapján.  Kerek húsz perccel később, mikor visszamentem, már búcsúzkodtam, és a kifejezetten jó animágus hallásomnak köszönhetően megtudtam, hogy újabb találkozót beszéltek meg három nap múlvára, amikor Patrick nem dolgozik.