Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Vörös herceg (97. fejezet)

Bella szemszöge: 

Érdekes hogy mostanában mindig egyszerre történik minden. Az utolsó említésre méltó botrányunk szeptemberben volt, az Emmanuel Thompson-os. Eddig viszonylagos nyugalom volt. A fiúk csínyeket csináltak, jó párszor én is beszálltam. Halálfaló gyűlésekre jártam, Grindelwalddal terveket készítettem, Iwlaként harcoltam. Alexaként a szigetre menekítettem az "áldozataimat", szövetségeket kötöttem, kémkedtem, a cégemet rendeztem, meg a Főnix Rendjébe is eljártam. Ja, meg persze edzettem, állatokat gondoztam, beadandókat írtam és igyekeztem a barátaimmal is lenni. Szóval szép hónapok vannak mögöttem, egyedül az alvás hiányzott belőle, de azt meg a kávé pótolta. Ráadásul hivatalosan is szabadok vagyunk, ugyanis egy hónappal ezelőtt betöltöttük a nagykorúságunkat. 

A mai reggel is szépen indult. A folyosókon a gyér világítás és hőfok már megalapozta a napot, arról nem is beszélve hogy február 14.-e volt. Az alvás elmaradt részemről, de így is eléggé éber voltam (csak mint mindig).
Hála Merlinnek szombati Nap virradt, így óráink nem voltak ma. Azonban a tudat, hogy holnap telihold, már alapból rontotta az amúgy sem túl boldog hangulatunkat.
Szóval csak ültünk a reggelink felett a Nagyteremben, és próbáltunk nem bealudni. Remy a telihold miatt volt fáradt, a fiúk egész éjjel a kastélyt járták, én meg a házaimat ellenőriztem végig, hogy rendben vannak-e. Tehát a fiúk kezében is ott volt egy-egy bögre kávé. Én viszont csak a müzlimet eszegettem.
-Te már meg is ittad a kávédat?- kérdezte Sirius. Megráztam a fejem, beszélni se volt hangulatom.
-Tényleg nem ittál ma kávét? -mért végig gyanakodva James.
-Tényleg nem!-erősítettem meg. Visszagondolva tényleg nem ittam. Az már más kérdés volt, hogy a müzlimet kávéval ettem.
-A kiskaput megtalálva igazat mondasz, de akkor is rászeded őket. -motyogta Remus a kiváló szaglásával.
-Csak a szokásos. -mosolyogtam rá angyalian, ő pedig a fejemre döntötte a fejét.
-Akkor is gyanús vagy nekem. -morgott Ágas, aki nem hallotta a Holdsáppal lefolytatott beszélgetésünket.
-Ne legyél már ekkora szamár! -vágta tarkón Tapmancs, majd egy kanalat elvéve belekanalazott a reggelimbe. -Itt van elrejtve a kávé...
-Maximum szarvas vagyok, nem szamár! -háborodott fel Ágas, majd egy pillanat alatt váltott.-Meg fog ártani neked ez a rengeteg kávé. -aggodalmaskodott.
-Dehogy árt! -legyintetettem. -Vagy már mindegy. -gondoltam végig eddigi életemet, melyben tengernyi kávé volt. James már válaszolt volna, de ekkor egy bagoly szállt le elém. Nem ismertem a madarat, szóval előbb leellenőriztem, hogy nincs-e átok a levélen, majd felbontottam. A szemem gyorsan végigfutotta a sorokat, majd újra, mert nem fogtam fel teljesen. Azonnal felpattantam, és a fiúkhoz hajoltam.
-Most elmegyek, nagyon fontos! Teliholdra mindenképpen itt leszek! Legyetek jók! -búcsúztam.
-Hova mész? -kérdezte Sirius.
-Születik a keresztfiam!- nevettem fel, majd elsiettem.
-Vigyázz magadra.- hallottam még Remy hangját.

Éppen kiértem a Birtokra, amikor is szembe jött velem Evans és Fortescue. Az elmúlt hónapokban egyáltalán nem beszéltünk és most sem számítottam másra. Ezért is lepődtem meg, mikor Lily megszólított.
-Szia Bella! Beszélhetnénk? -kérdezte.
-Sietek, nem igazán alkalmas. -feleltem kitérően.
-Kérlek Bella, fontos. -nézett rám bociszemekkel Alice, aki azt hitte, hogy csak le akarom őket koptatni.
-Jó, mondjátok, de gyorsan! -lehet hogy kicsit bunkó voltam velük, de hónapok óta hozzám sem szóltak, így nem tartoztam nekik semmivel.
-Bocsánatot szeretnénk kérni.- kezdte Alice.
-Hihetetlenül nagy köcsögség volt tőlünk, hogy miután megmentetted az életünket, hálátlan módon nem beszéltünk veled. -vette át a szót Lily.
-Meg tudsz bocsájtani nekünk? Lehetünk még olyan jóban mint régen? -szerezte vissza a figyelmet Alice.
-Én eddig sem haragudtam rátok. És nem tőlem függ, hogy mertek-e annyira a közelembe jönni, hogy jóba lehessünk. -néztem rájuk.
-Igazad van. Tényleg nagyon sajnáljuk ezeket a hónapokat. -fejezte be Lily.
-Meg van bocsájtva. De tényleg sietek!- kerültem ki őket. -Sziasztok!
-Akkor este találkozunk! Szia. -köszöntek el ők is. De jó, most megpróbálnak majd mindenben a kedvemre lenni. Örülök neki *irónia* khm, khm. Aztán már nem is foglalkoztam ezzel, hanem a keresztfiamra koncentráltam, aki ha minden igaz, már megszületett. Az üvegház mögé beérve hoppanáltam Johanna házához.

Sirius szemszöge:

-Hé, Black! -kiáltott utánam Hanna, amikor a Szükség Szobája előtt sétáltam. -Szeretsz játszani?
-Igen. -válaszoltam azonnal. Ő ekkor közelebb jött, és magával húzott a megjelent Szoba felé.
-Jó, akkor játszunk! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Sétáljunk együtt, varázsolj el! Aggódjunk egymásért, szívassuk a másikat, ellenőrizhetjük is egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Beszéljük át az egész éjszakát. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk, mintha többről szólna.-hadarta
-Ki veszít? -néztem rá. Nem tagadtam, egy ideje már bejött nekem, de mégiscsak James húga.
-Aki először szerelmes lesz.  -vágta rá.
-Én benne vagyok Hanna Potter. -mosolyodtam el, olyan nőcsábászosan.
Ezzel a rövid beszélgetéssel kezdődött a Hanna Potterrel való romantikus kapcsolatom.

Este 9 felé járhatott az idő, még mind lent voltunk a klubhelyiségben. Meglepő módon Evans és Fortescue is odaszemtelenkedett a társaságunkhoz, mert "kibékültek Bellával". Én és Hanna pedig Jamest győzködtük, hogy a kezdetleges kapcsolatunkból nem lesz sírás.

A tíz órai takarodó után néhány perccel Bella is átmászott a klubhelyiség bejáratán, arcán ijesztően hatalmas mosollyal.
-Na, mi lett? -kérdeztem részletekre áhítozva, ugyanis reggel nagyon gyorsan rohant el.
-Megszületett a pici, mindketten rendben vannak! -felelt Bella nagyon boldogan. -Kirill Volkov-nak hívják. Rendkívül édes. Körülbelül három vörös hajszála van, és gyönyörű kék szeme. Ha nagy lesz, a lányok bolondulni fognak érte . Volt szerencsém az apját is megismerni és nagyon összeillenek Annával. Megígértem, hogyha velük történne valami, akkor én vigyázok Kirillre. Nagyjából ennyi. -mesélt.
-Szegény Remus, a betegsége idején lopták el a barátnője szívét. -nevetett fel Ágas.
-Amúgy... -gondolkodtam el. -Ki is az az Anna, akivel annyira jóban vagy, hogy te leszel a gyereke keresztanyja?
-Ja, öhm... Lehet hogy összebarátkoztam még harmadikban Sophia Anabellával és Johanna Arabellával. De csak lehet! -szóval a vörös hajú ex-Griffendélesnek született gyereke. -Na megyek, átöltözöm, aztán megnézem Remyt. Majd valamikor jövök, ne várjatok!- majd el is indult a szobánk felé. Amikor öt perccel később megjelent, éppen csak keresztülvágott az egyre inkább kiürülő klubhelyiségen.
-Már elmúlt a takarodó!- szólt utána Lily Evans prefektuskisasszony, mikor már majdnem kimászott a portrén.
-És az engem mikor érdekelt? -villantott egy megnyerő mosolyt, majd elsietett.

Vasárnap este volt, a Hold nemrég kelt fel. Mi már állatalakban vártuk, hogy Remus átalakulási fájdalmai befejeződjenek, hogy kimehessünk a Birtokra. Kivételesen Kyra, a Húgom macskája is velünk volt, aki már elérte a kifejlett korát, és tényleg megszerettük, bár sokszor ijesztő volt.
A Rengetegben futkostunk, akromantulákkal verekedtünk, fogócskáztunk. Boldogok voltunk, teljes mértékben kihasználtuk a lehetőségeinket. Amikor pedig kezdett hajnalodni, visszatértünk a Szellemszállásra, hogy tanúi legyünk barátunk szenvedésének, majd mi is visszaváltozva a segítségére legyünk. Bella ellátta, majd ruhát varázsolt rá, a pokrócot pedig (amivel addig be volt takarva) a sarokba hajtogatta. Ezután felnyaláboltam, és elindultunk a Gyengélkedő felé. Madam Promfrey már megszokta, hogy mi megyünk Remusért holdtölte után, és már nem is csodálkozott rajta, hanem elkönyvelte magában, hogy milyen jó barátok vagyunk.
Mi pedig visszatértünk a toronyba, álmosan, nyűgösen, hogy összepakoljuk a táskánkat és reggelizni induljunk.
Ezeken a napokon gyakran olyan gyilkos szemekkel néztünk mindenkire, hogy egy idő után már a tanárok sem mertek hozzánk szólni, szóval tényleg csak kicsit voltunk fáradtak. De Remusért megérte.