Az edző - The Trainer (Befejezett)

11. Fejezet

Hosszú idő után, hoztam egy újabb fejezetet. Talán nem olyan megszokott, mint az eddigiek voltak, de nézzétek el nekem. Régen írtam már ezt a könyvet. Rhea betegségét kiszedtem belőle, így más útvonalon halad tovább a történet. 

Ismét egy randi Rhea-val, újrakezdés. A gyomrom remegett az idegességtől, de összeszedtem magam. Már csak az volt hátra, hogy kilépjek az ajtón, majd beüljek a taxiba, amely elvisz a kikötőig. Rhea azt tervezte, hogy menjünk el hajókázni. Annyira nem voltam oda az ötletért, mert van egy kis tengeribetegségem, de ezt nem mondtam meg neki. Inkább belementem az ötletbe, mert egyedül az számított, hogy láthatom. Mindegy, hogy hol. Reménykedtem benne, hogy ezúttal nem sikerül olyan rosszul a találkozónk, mint korábban. Alig vártam, hogy megismerhessem őt, viszont a randizás sosem tartozott az erősségeim közé. Attól tartottam, hogy a hangulat ismét megromlik majd, de nem igyekeztem nem koncentrálni erre. Nem akartam bevonzani.

Ó már a mólón vált, amikor odaértem. Egy fekete kapucnis felsőt viselt, ami furcsa, mert én is azt vettem fel.

- Szia Darcy - üdvözölt mosolyogva, majd váratlanul egy puszit nyomott az arcomra. Melegség áradt szét a testemben és éreztem, hogy az arcom pirosodni kezd. Attól tartottam, hogy észreveszi. - Látom, összeöltöztünk.

- Igen, micsoda véletlen - motyogtam zavartan. 

- Véletlenek nincsenek - kacsintott rám. - Képzeld, találkoztam az egyik gimnáziumi barátnőmmel, Pauline Hadwinnel - jelentette be izgatottan. - Ő is hajókázni jött.

- Ó, tényleg? - feleltem erőltetett mosollyal. Nem mintha örültem volna ennek, de ezt nem akartam kimutatni Rhea előtt. Azt akartam, hogy ez a randi kettőnkről szóljon, így reménykedtem benne, hogy a barátnője nem fog majd zavarni minket. 

- Igen. Elhozta a tizenhat éves fiát, de valószínűleg nem sok időt fog az anyjával tölteni. Kevin nagy csajozós - tette hozzá kuncogva. - Azért jött, hogy lányokra vadásszon. 

Egyáltalán nem örültem ennek a hírnek. Ebből egyértelműen arra következtettem, hogy Pauline rajtunk fog lógni, mert a fia nem törődik vele.

- Ilyen névvel inkább nem próbálnék meg felszedni senkit - feleltem, mire a nő nevetésben tört ki. 

- Gyere, bemutatlak nekik.

- Biztos, hogy szükséges ez, Rhea? - kérdeztem bizonytalanul. - Mi lenne, ha inkább...

- Persze, legalább megismered - felelte, végig se hallgatva a mondandómat. - Nagyon nagy forma a nő. Felnéztem rá a gimi alatt - mesélte, miközben elindultunk a hajó felé.

- Miért?

- Nagyon tehetséges művész. Gyönyörű képeket készít, meg festeni is jól tud. Az öltözködési stílusa pedig, na az nem mindennapi. Még mindig abban a hatalmas fekete kalapban jár, amiben akkoriban. Szinte már hozzá nőtt, de be kell valljam, nagyon stílusos - áradozott. Arra gondoltam, hogy bezzeg az én látványom nem tett rá ekkora benyomást.

-  Elég zsíros lehet a haja, hogyha minden nap sapkát hord - motyogtam olyan halkan, hogy a tömeg miatt Rhea meg sem hallotta. 

Egy magas, középkorú szőkehajú nő lépett oda hozzánk. Tetőtől talpig vörösbe volt öltözve. Egyedül a magassarkúja és a kalapja volt fekete. Ahogy az illata megcsapta az orrom, köhögni kezdtem. A parfümje rettentően erős és émelyítő volt. 

Rhea úgy nézett rá, mintha egy istenséget látna. A szemei csillogtak. A tekintete tele volt csodálattal. 

- Ő itt Pauline Hadwin - szólalt meg. - Kettővel felettem járt a gimiben.