Az edző - The Trainer (Befejezett)

23. Fejezet

Eldöntöttem, hogy legyőzöm a félelmem.

Viharban indultam el Rheához, hogy még drámaibb legyen a az érkezésem. Bár, én azért vittem magammal esernyőt, nem áztam szét, mint a szerelmes hősök a filmekben. Na jó, igazából nem úgy terveztem, hogy ilyen időben megyek el hozzá, de egy kicsit megörültem neki, amikor megláttam az ablakból, hogy esik. Reméltem, hogy értékeli majd a gesztust

A taxi egy hatalmas, fehér és szürke színű, modern építésű villa előtt rakott ki. A kerítés viszont olyan magas volt, hogy a kertbe egyáltalán nem lehetett belátni. Észre vettem, hogy több kamera is védi a házat, de ezen nem csodálkoztam. Abból a szempontból sosem irigyeltem Rhea hírnevét, hogy fokozott biztonságra van szüksége.

Még sosem voltam nála. A lakcímét se adta meg, viszont tudtam, hogy hol lakik. Egyszer véletlenül az irodája asztalán hagyta a lakcímkártyáját. Mondta, hogy vasárnap otthon lesz, így emiatt se kellett aggódnom. Úgy éreztem, az időzítésem tökéletes.

Becsengettem. Eltöltött az izgalom, a szívem a torkomban dobogott.

Nemsokára egy idegen, fiatalos nő nyitott ajtót. Szokatlanul szép volt. Barna haja hullámokban omlott le a vállára, szolid sminket viselt, a lábai karcsúak voltak. Úgy nézett ki, mint egy modell. Rögtön elfogott a gyanakvás.

- Te ki vagy? - mért végig kíváncsi arccal.

- Rheához jöttem. Itthon van?

- Igen, de nem említette, hogy vendéget vár - ráncolta a homlokát.

- Darcy? Te mit keresel itt? - hallottam meg az ismerős, szívmelengető hangot. Ő is pont úgy meglepődött, mint én.

- Hozzád jöttem. Talán baj?

- Nem, de honnan tudod, hogy hol lakom? Sosem említettem - nézett rám értetlenül.

- Megvannak a forrásaim. Beengedsz? Vagy esetleg, zavarok? - célzásképp az idegen nő felé böktem a szememmel. - Nem akarok semmit sem félbeszakítani.

- Hogy micsoda? - kuncogott fel. Nem értettem, hogy hirtelen mi olyan vicces. - Ő a szobalányom, Anais Clairet. Franciaországból érkezett.

- Neked szobalányod is van? - vontam fel a szemöldököm.

- Legtöbbször nincs időm az itthoni teendőkre, szóval szükségem van rá.

- Biztos, hogy csak az itthoni teendőket látja el? - tettem keresztbe a kezem magam előtt.

Anais ennek hallatán szúrós szemmel nézett rám, ami csak még gyanúsabbá tette a helyzetet.

- Persze. Ne bolondozz már, Darcy. Azt hiszed, hogy minden egyes élő nőnemű egyedre rámászok?

- Nem is tudom, Rhea - feleltem némi feszültséggel a hangomban.

- Ezért jöttél? - sóhajtott fel.

Ekkor jöttem rá, hogy mit csinálok. Megint úgy viselkedtem, mint egy bolond, pedig tisztában voltam vele, hogy ki nem állhatja a féltékenykedést. Inkább visszafogtam magam.

- Igazából, nem. Ne haragudj. Bejöhetek?

Elmosolyodott, majd elállt az útból.

Életemben nem jártam még akkora házban. A padló fénylett, a falak letisztultak, a tér hatalmas volt. De ami a legjobban tetszett az egészben, hogy Rhea illat lengte be a helyiségeket.

Bementünk a szobájába. Az tűnt fel elsőnek, hogy franciaágya kétszer akkora, mint az enyém. Egy szürkésfehér szőrmeszőnyeg díszítette a padlót. A falon lévő polcokon rengeteg érme és díj volt. Közelebbről is szemügyre vettem őket. Rhea tényleg kitartóan küzdött azért, hogy idáig eljusson.
Alig bírtam elhinni, hogy betettem a lábamat a házába. Bár jobban örültem volna neki, ha ő hív meg, de ez is valami.