Ninát még a gimnázium alatt ismertem meg. Már akkor is jellemző volt rá, hogy ráerőlteti az akaratát másokra. Egy ideig az osztály nagymenőivel barátkozott, majd ahogy kiismerték őt, egyre többen pártoltak el mellőle. Aztán, elkezdett barátkozni velem. Néhány osztálytársam figyelmeztetett, hogy nem jó ötlet közel engedni őt magamhoz, de én nem hallgattam rájuk. Nálam nem volt kizáró ok, hogy vannak hibái, hiszen egy ember sem hibátlan.
Az első perctől kezdve olyan embernek tűnt, aki nagyon mély érzéseket képes megélni. Amit mások egy-két nap alatt elfelejtettek, ő azon hónapokig is tudott rugózni. Nehezen tudta megemészteni, hogy több barátja is elhagyta. Nekem alapjáraton sem volt sok, így tudtam azonosulni a magánnyal, amit érez.
- Amikor két érzékeny lélek találkozik, hirtelen minden értelmet nyer - mondta halkan az egyik nap, amikor a könyvtárban voltunk. Sokat jártunk oda, mert a közös pontunk, hogy mindketten imádunk olvasni és információt gyűjteni.
- Ezt most nekem mondod? - néztem rá összezavarodva.
- Ki másnak mondanám? Csak te vagy itt, butus - bökött oldalba röhögve, majd elém tolta a könyvet, amiből az imént felolvasta a mondatot.
- Én csak azt hittem, hogy kettőnkre értetted. Valamiért - feleltem zavartan.
- Mi van, ha kettőnkre értettem? Akkor elmenekülsz előlem, ahogy azt legtöbben szokták?
Fanyar mosoly ült ki az arcára.
- Nem. Akkor melletted maradok.
- Tényleg? Ígéred, Darcy?
Akkor volt egy éve, hogy barátok lettünk. Talán hirtelen kijelentés volt, hogy sosem fogom elhagyni őt, de azóta is tartom a szavam. Miután kimondtam, megtörtént az első ölelésünk. Azután már úgy tekintettünk egymásra, mintha csak egymás családtagjai lennénk. Úgy gondoltam, hogy akik elhagyták őt, egy igazi értéket vesztettek el, ugyanis Nina még a tűzbe is képes belemenni a szeretteiért. Ezt be is bizonyította nekem a gimi utolsó évében.
Aznap késő este mentem haza. Egy csapat fiatal férfi váratlanul körbevett és elkezdtek erőszakosan beszélni velem. Mivel a város egyik legelhagyatottabb környékén történt, biztos voltam benne, hogy senki nem fog a segítségemre sietni. Tévedtem, mert Nina megjelent a szürke audijával, amivel a szülei pár hónappal azelőtt megajándékozták születésnapjára. Ahogy bekanyarodott az utcába, majdnem elütötti a körülöttem álló srácokat, akik rögtön szét is széledtek.
- Hé, mit képzelsz, te ribanc? - ordibálták.
- Húzzatok innen, vagy úgy kilapítalak titeket, mint a palacsintát! - kiabált ki az ablakon.
A blogom olvasása közben, Nina ezen a ponton az ölébe ejtette a telefont és hangos nevetésben tört ki.
- Palacsinta? Nem is ezt mondtam! Azért, ennél sokkal menőbb beszólásaim voltak.
- Most leszólod a blogomat? - tettem csípőre a kezem.
- Hiszen ismersz engem, nem? Akkor tüntess fel olyannak, amilyen valójában vagyok! Egy kemény, belevaló csaj, aki nem ismer határokat mások oltogatásában - oktatott ki. - Úgy beszóltam azoknak a srácoknak, hogy lefogadom, többé a tükörbe sem mertek belenézni.
Figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy el van szállva magától, hogy megelőzzek egy felesleges vitát.
- Nem most történt. Már nem emlékszem a beszólásaidra.
- Elég szomorú - forgatta a szemét. - Pedig, azokról vagyok híres. Remélem, a szülinapomat legalább tudod.
- Hogy ne tudnám, Nina? Nem olyan rossz a memóriám.
YOU ARE READING
Az edző - The Trainer (Befejezett)
Romance3 éves könyv, azóta az írási stílusom sokat változott, fejlődtem. Ennek tudatában olvassátok. A 20 éves Darcy Becker arra kényszerül, hogy változtasson az életmódján. Anyja azt szeretné, ha a legjobb kezekben lenne, ezért Rhea Sanchez-hez irányítja...
