Az edző - The Trainer (Befejezett)

34. Fejezet

Kiderült, hogy a legjobb barátnőm nem az, akinek hittem, Rhea pedig képes volt hazudni nekem az érzéseiről. Ezek után csak arra vágytam, hogy lenyugodjak valahogy. Brooke jó opciónak bizonyult erre. Egyedül az volt a probléma, hogy nem éreztem iránta testi vonzalmat, hiába is volt lány. Arra már rájöttem, hogy a fiúk nem indítanak be, de úgy tűnt, nők közül is Rhea az egyetlen, aki igen. 

Egy pár hete még szűz voltam, de úgy állítottam be Brooke-hoz, mint valami tapasztalt szexuális fenevad. Miután ajtót nyitott nekem és rám villantotta a szexinek hitt mosolyát, az ajkára tapadtam. Próbáltam azt képzelni, hogy Rhea az, de nehezen ment. Teljesen máshogy csókolt. Bár, akihez nem vonzódsz, az csókolhat akármilyen jól. 

- Mégis bejövök neked? - kérdezte két csók között, miközben én az ágy felé toltam őt.

- Nagyon - hazudtam. - Sokkal tapasztaltabb vagy nálam, és ez tetszik. 

- Tényleg? 

Hanyatt feküdtem, ő pedig felém támaszkodott. De nem akartam, hogy tovább csókolgasson. Alig vártam, hogy végre a lábaim között legyen és azt képzelhessem, hogy Rhea dolgozik rajtam. 

- Igen. Úgyhogy mutasd meg, mire vagy képes. 

A válaszom erőszakosabbra sikeredett, mint terveztem. De azt mégsem mondhattam, hogy "mássz már ki végre az arcomból."

Ahogy elkezdte végig puszilgatni a combom, lehunytam a szemem, belemarkoltam az ágyneműbe, és Rheára gondoltam. 

Másnap reggel rájöttem, hogy szombat van, így az utam rögtön hazafelé vezetett. Szerencsére sikerült halkan és gyorsan összekészülnöm, majd lelépni Brooke házából. Hazafelé menet szörnyű bűntudat és hányinger gyötört. Úgy éreztem, többé nem leszek képes tükörbe nézni. Nem néztem volna ki magamból, hogy valaha is képes leszek érzelmek nélkül is lefeküdni valakivel.  Az lett volna a célom vele, hogy megnyugodjak, de csak az ellenkezőjét értem el. Nem elégültem ki, hanem még jobban szorongtam. Nem tudok olyan lenni, mint Rhea, aki simán lefekszik másokkal a szükségletei miatt, és még élvezi is. 

Fél tizenegyre értem haza. Egyből éreztem, hogy valami szokatlan otthon. Anya nem kiáltott ki nekem, hogy köszönjön, ahogy szokta. A cipőtartón pedig, idegen sportcipőket fedeztem fel. A konyhából pedig, szokatlanul erős fűszerillat áradt. Anyának az utóbbi időben sosem volt ideje főzni. Egyértelmű volt, hogy vendégünk van, és amikor megláttam, hogy ki az, görcsbe rándult a gyomrom. 

Rhea lazán beszélgetett az anyámmal az asztalnál, mintha ez ilyen megszokott dolog lenne.

- Ó, szia, Darcy, drágám! Remélem nem baj, hogy meghívtam ebédre magunkhoz Rheát.

- Sziasztok - motyogtam. - Megtudhatnám, hogy miért? 

- Összefutottunk a városban és mivel éppen ráért, meg akartam neki hálálni a fáradozását.

- Anya, az edzőknek elég pénzzel fizetni. Ennyi erővel, mindenki meghívhatná az otthonába a személyi edzőjét - forgattam a szemem.

- Jaj, ne legyél már ilyen. Inkább csatlakozz hozzánk.

Szúrós pillantást vetettem rájuk, majd elindultam a szobám felé. Anya pontosan jól tudta, hogy az utóbbi időben nem vagyok a legjobb viszonyban Rheával, mégis úgy tett, mintha ez a probléma nem létezne. Mérges voltam rá, amiért figyelmen kívül hagyta az érzéseim, de magamra még jobban haragudtam. Előző este olyan dolgot tettem, amit úgy éreztem, hogy tudok majd megbocsátani magamnak. De végülis, Rheának sem igazán volt bűntudata, hogy ismerkedés közben lefeküdt mással, legalábbis így jött le. Akkor, nekem miért legyen?