Az edző - The Trainer (Befejezett)

30. Fejezet

- Egész nap csak fekszik a kanapén és alig beszél hozzánk. Pedig tudom, hogy hall minket.

Ninának igaza volt. Hallottam amit beszélnek, egyszerűen csak nem érdekelt. Aznap nem volt egyetem, anya pedig rájuk bízta, hogy felügyeljenek engem, mint valami óvodást. Attól, hogy nem volt kedvem sem felkelni, sem enni, sem beszélni, még nem vagyok kisgyerek, akinek minden apró mozdulatát figyelni kell. 

- Az anyukája megmondta, hogy ez lesz - válaszolta Reid. 

- Keress rá neten, hogy hogyan lehet kezelni a depressziót - sóhajtott fel Nina. - Valamit tennünk kell. 

- Mondjuk, elvisszük szakemberhez? - vetette fel az ötletet Reid.

- Szerinted úgy néz ki, mint aki megmozdulna ezért? 

- Jó, igaz. Itt egy cikk - köszörülte meg a torkát. - Hogyan viselkedjünk egy emberrel, aki depresszióval küzd. Az első, hogy vegyük komolyan a problémáját és mindig hallgassuk meg, ha beszélni szeretne róla. A második, hogy próbáljuk meg felhívni a figyelmét pozitív dolgokra, még ha nehezen is tudja belátni, hogy ez...

- Igen, ez az! - szólt közbe Nina. - Emlékeztetnünk kell őt rá, hogy ne mindenbe a rosszat lássa.

- Na és hogy akarod csinálni?

A barátnőm leült mellém a kanapé szélére. Megint egy újabb adag felesleges hablatyolás, gondoltam. Jól esett, hogy mellettem vannak, de nem volt szükségem erre.

- Figyelj, Darcy. Nem Rhea az egyetlen nő a világon. Nézd a pozitív oldalát. Megmutatta neked azt a részt magadból, amit eddig nem ismertél. Most már tudod, hogy érdekelnek a nők. Nem vagyok oda a leszbikusokért, de ha a legjobb barátnőmnek erre van szüksége, akkor elfogadom és támogatom. 

- Nina, lehet, hogy ezt nem kellene mondanod - mondta Reid. - Mármint, hogy nem kedveled a leszbiket. Tudod, ez olyan...

- Ne szólj bele, még nem végeztem. Na szóval, rendben van, amit érzel, Darcy. Mindannyiunkkal előfordul a viszonzatlan szerelem, de a legtöbb ember túléli. 

- Valaki meg nem - válaszoltam. - Vannak olyanok is, akik öngyilkosok lesznek, például a vonat alá ugranak. 

Nina arca lesápadt. Nem akarta elhinni, amit hallott.

- Ugye neked ilyesmi nem fordult meg a fejedben? - hallottam némi ijedtséget a hangjában. - Senki nem ér ennyit, az a nő pláne nem. 

- Ott még nem tartok, de még eljöhet az a pont. 

- Azt nem fogjuk engedni - jelentette ki erőteljesen. - Tudom, hogyan fogjuk elterelni a figyelmed. 

- Tényleg? 

- Igen. Neked most arra van szükséged, hogy kiéld magadat. Nem Rhea az első nő az életedben, és nem is ő  lesz az utolsó neked. Arra jó volt, hogy irányt mutasson neked, de lehet, hogy neki csak ennyi volt a szerepe az életedben. Ma este elviszünk téged egy szórakozóhelyre.

- Hogy mi? - úgy néztem rá, mintha a világ legszörnyűbb ötletét ejtette volna ki a száján. - Én nem járok ilyen helyekre. 

- Elég baj. A legtöbb egyetemista már igen. 

- Na és? Nem lehetnek kivételek?

- Ez a leggyorsabb és a leghatékonyabb módja annak, hogy túllépj Rheán. 

- Máshogy nem lehet? - ráncoltam a homlokom, majd feltoltam magam a fekvő pozícióból. 

- Mint mondtam, ez a legcélszerűbb. Nem kell rögtön beleszeretned másik nőbe, csak ismerkedni velük.