Az edző - The Trainer (Befejezett)

20. Fejezet

Azon gondolkoztam, hogy lesz-e közös jövőm Rheával. Annyiszor megpróbáltuk már, de egyik randink sem működött. Mintha a sors azt akarta volna üzenni ezzel, hogy ne próbálkozzunk tovább. 

Legutóbb nem történt meg a csók. Talán túlgondolom, de ha Rhea nagyon akart volna engem, megteszi ezt a lépést. Ehelyett azt mondta, hogy még nem váltja valóra az álmomat, majd legközelebb. Folyton ez van. Várok és várok. Amikor megbeszélünk egy randit, várakozok, hogy elérkezzen az időpontja, de közben nem keressük egymást. Rossz előérzetem volt. Valami nem stimmel. Nem tudtam megbízni Rheában és úgy éreztem, hacsak nem történik valami nagy csoda, ez nem fog változni. 

Azon az estén megfogadtam, hogyha a randink ismét nem sikerül, feladom az egészet. Tudtam, hogy nehéz lesz tartanom magam ehhez, de nem láttam más megoldást. 

Megbeszéltük, hogy kiülünk nézni a csillagokat, aztán majd elmegyünk inni valamit, ha lesz kedvünk. 

Rhea valamiért kedvtelenebbnek tűnt a szokásosnál. Szótlan volt és az éjjeli lámpák nem a mosolyt világították meg az arcán, hanem a közönyt. Leültünk a park egyik padjára. Nem tudtam, mit kezdjek a zavaró csenddel, úgyhogy kínomban bámulni kezdtem a csillagokat, arra várva, hogy Rhea kezdeményezzen.

- Jó utad volt? - kérdezte, mire én felé fordultam és láttam, hogy rám se néz. Úgy éreztem, hogy valami megváltozott benne, de fogalmam sem volt, hogy mi.

- Igen. Lényeges ez most?

- Csak kérdeztem.

- Rhea - sóhajtottam fel. - Lehet egy kérdésem?

- Persze.

- Múltkor, amikor azt mondtad, hogy még nem szeretnéd valóra váltani az álmom - kezdtem bele, miközben a torkomban gombóc kezdett duzzadni. 

- Igen? 

- Azt mondtad, hogy egy másik helyszínen szeretnéd megtenni. Milyenre gondoltál?

- Nem tudom. Azt mondtad, hogy romantikus helyen történjen. 

- És a park nem volt elég romantikus helyszín? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire egy megfáradt sóhaj hagyta el a száját. Komolyan nem tudtam rájönni, hogy hirtelen mi történt vele. Mintha kicserélték volna. - Azért kérdezem, mert én úgy érzem, csak egy kifogást kerestél, hogy ne történjen meg.

- Ehhez most nincs kedvem, Darcy - keményedett meg a hangja. - Nem akarok vitázni. 

- Én csak azt szeretném, ha őszinte lennél velem, Rhea.

- Folyton azt gondolod rólam, hogy nem vagyok az. Nem érzed, hogy kicsit túl sok elvárást támasztasz felém, Darcy? - csattant fel váratlanul. - Nekem is véges a türelmem!

 Nem számítottam tőle egy ekkora hangulatváltozásra. Ezek szerint tévesen hittem azt, hogy az ő részéről minden rendben köztünk.

- Milyen elvárásról beszélsz? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Ne vigyelek olyan helyre ahol emberek vannak, romantikus helyen történjen az első csók, és pluszba még viseljem is el az állandó hisztidet.

- A hisztimet? - ismételtem zaklatottam. A sírás már a kanyarban volt, de igyekeztem visszatartani a könnyeimet. 

- Igen! Éretlen és hisztis vagy! - válaszolta kemény hangnemben. 

- Akkor minek vagy itt velem? - kérdeztem összeszorult mellkassal. 

- Néha magam sem tudom - szegezte a földre a tekintetét. "Ez tényleg az a Rhea, akit megismertem?" 

- Kérlek, beszéljük meg, hogy mi a baj - csordult ki a könnyem. Még mindig nem nézett rám.