Az edző - The Trainer (Befejezett)

29. Fejezet

Vegyes érzések voltak bennem. Erős kényszert éreztem rá, hogy bocsánatot kérjek Rheától. Szörnyen éreztem magam a viselkedésem miatt. Úgy voltam vele, hogy még ha nem is leszünk többé együtt, legalább ne haragban váljunk el. Bár, haragudtam rá, amiért megint engedett egy másik nő csábításának. Tudtam, hogy emiatt nehezebben tudok majd uralkodni az indulatomon.

Rávettem magam, hogy aznap koraeste elmenjek az edzőterembe. Akkorra már én is végeztem a dolgommal és mindenféleképpen olyan időpontban akartam vele találkozni, amikor már kevesebben vannak.

Szokás szerint kérdőre vontam a pultost, hogy Rhea az irodájában van-e, majd bekopogtattam rajta. Annyira találkozni akartam már vele, hogy valóságos álomnak tűnt, hogy végre megtörténik.

- Szabad - hallatszott ki a hangja, ami kivételesen fáradtnak tűnt. A szívem kihagyott egy ütemet, mielőtt benyitottam hozzá.

- Te meg mit keresel itt? - vágta hozzám rögtön a kérdést, miközben a tekintette elkomorodott. Fekete sportmelltartót és szürke bemelegítőnadrágot viselt. Nehéz volt nem a testére koncentrálnom, főleg, hogy a tónusos hasát nem takarta semmi. Nem rég végezhetett az edzéssel, mert még kicsit nedves volt a bőre.

- Nem mit, hanem kit. Téged.

- És mit szeretnél?

- Nézd, tudom, hogy hülyeséget csináltam.

- Nem akarom ezt végighallgatni.

Számítottam rá, hogy még mindig mérges rám, de arra nem, hogy azt se fogja engedni, hogy elmondjam, amit szeretnék. Az a Rhea, akit megismertem, mindig mosolygós, türelmes és kedves volt, majd egy idő után, fokozatosan elkezdett megváltozni. Tisztán rémlett, hogy a mólónál még azt mondta, hogy ő megtanulta visszafékezni a hevesebb énjét, hogy alkalmazkodni tudjon a párkapcsolataiban. Fura, hogy pont azután változott meg, miután ezt mondta.

- Miért?

- Már sokszor eljátszottuk ezt. Mindig ugyanaz a nóta.

Biztos voltam benne, hogy nem csak a szituációt unja, hanem belőlem is elege van. Mégis voltam idióta, hogy ennek a tudatában, eljöttem hozzá.

- Igazából, legutóbb nem az volt a fő célom, hogy kémkedjek utánad.

- Akkor minek nevezed azt, amit csináltatok? - tette keresztbe a kezét maga előtt.

- A közeledben akartam lenni.

- A közelemben? Miért? - vágott értetlen képet.

Azt gondoltam egyértelmű a számára, hogy mit érzek iránta, de a tekintete nem ezt üzente. Korainak éreztem, hogy bevalljam neki az érzéseim. Biztonságosabbnak láttam, ha kikerülöm a kérdést. Meg kellett védenem a lelkem, nehogy a újra átgázoljon rajta.

- A lényeg az, hogy utána láttalak azzal a vöröshajú nővel - tereltem el a témát. - Nem is tudom miért lepett meg. Már megszokhattam volna.

- Megint itt tartunk? Nem volt köztünk semmi.

Már nem szólított a nevemen. Azelőtt mindig megtette. Ettől még inkább úgy éreztem, hogy egyre jobban eltávolodunk egymástól.

- Ölelkeztetek.

- Nem, egy sima ölelés volt.

- Lett volna több is, ha nem nyitunk rátok.

- Ez hihetetlen. Most már a semmi miatt is magyarázkodnom kell? Nem veszed észre, hogy mindent túlgondolsz?

- Ha nem feküdtél volna le a szobalányoddal, talán nem így lenne! Te vagy az, aki nem veszi észre magát! - csattantam fel, miközben egy határozott lépést tettem felé. Ösztönösen hátralépett. - Te vagy az, aki nem veszi figyelembe mások érzéseit! Randizni hívsz valakit, közben meg kavarsz egy másik csajjal! Lehet, hogy nálad ez a normális, de nem mindenki gondolkodik olyan hülyén, mint te, tudod? Ez megfordult valaha is a fejedben? Ja, bocs, te csak a szexre tudsz gondolni!