Az edző - The Trainer (Befejezett)

31. Fejezet

Ami egyszer tükörsima volt, de összegyűrődött, többé nem lesz már ugyanolyan. Mégis nagyon erősen dolgoztam rajta, hogy az a kiskori rajz rólam és Rheáról, visszanyerje az eredeti állapotát.

Azt mondta számára fontos volt ez az emlék, én meg csak úgy tönkretettem. Helyre akartam hozni. Vagy talán csak keresni egy rá egy indokot, hogy láthassam? Azt hiszem, mindkettő közrejátszott.

Azt a délután arra szántam, hogy amennyire csak tudom, kisimítsam a papírt, majd este felé elvigyem hozzá, amikor már ő is hazaért. Tudtam, hogy általában legkésőbb este kilenckor már ő is hazaér, ha épp nem megy sehova. Reménykedtem benne, hogy otthon lesz és abban is, hogy beenged.

Fogtam egy taxit, majd elindultam a házához. Úgy óvtam azt a papírt, mintha az életem múlna rajta. Végig szorosan az ölemben tartottam. Amikor kiszálltam az autóból, az eső cseperegni kezdett. Pont a legrosszabbkor. Rögtön pár csepp érte a rajzot.

Becsengettem. Egy ismeretlen, alacsony lány nyitotta ki a kaput. Sokkal visszafogottabb volt, mint az előző. Az arca alig látszott ki a kabátból.

- Te ki vagy? - kérdezte halk hangon.

- Rhea egyik barátja. Beengedsz?

- Nem tudok róla, hogy Rhea várna valakit, de persze - vonta meg a vállát.

- Ő tudja, hogy jövök - hazudtam. - Megtennéd, hogy majd magunkra hagysz minket? Olyan dologról akarok vele beszélni, ami csak ránk tartozik.

- Nekem mindegy. Úgy is le akartam már feküdni - felelte egy ásítás kíséretében, miközben elindultunk a bejárat felé. Sokkal szimpatikusabb lány volt, mint az előző.

- Rhea a fürdőszobában van, addig várd meg itt, vagy nem tudom - legyintett unottan, miközben én helyet foglaltam a nappaliban található kanapén.

- Én mentem - fordult sarkon.

Miután felment a lépcsőn, felálltam, majd a fürdőszoba elé mentem.

- Rhea. Én vagyok az, Darcy. Nézd, nem akarom rabolni az idődet. Hoztam neked valamit. Hagyjam itt vagy megvárhatlak?

Izgalmamban a tenyerem izzadni kezdett a kilincsen.

Beletelt vagy öt másodpercbe, mire a válasz megérkezett a túloldalról.

- Darcy?

Úgy tűnt, több időbe került neki feldolgozni az információt, mint máskor.

- Igen.

- Gyere be nyugodtan - felelte álmos hangon. Meglepő, hogy behívott fürdés közben és még csak fel sem háborodott rajta, hogy hivatlanul a házába jöttem. Azt hittem, el fog zavarni.

Habfürdőben feküdt, a kád szélén pedig egy borospohár volt. Még jó, hogy a hab takarta a testét, különben úgy éreztem volna magam mint egy perverz, aki kiéhezve bámulja.

Kábának látszott. Nem láttam még ilyen fáradtnak. Elmondhatatlanul aranyos volt.

- Majdnem bealudtam.

- Öhm, biztos nem zavar, hogy bejöttem?

Éreztem, hogy vörösödni kezd az arcom.

- Dehogy, hiszen én kértelek meg rá. Jobb így beszélni, mint kiabálva.

Nem tudtam rajta kiigazodni. Az előző napokban még látni sem akart. De én csak örültem neki, hogy ez változott nála.

- Szóval, mit szeretnél? - nézett rám. A szeme csak félig volt nyitva, mint aki félig még alszik. A beszéde pedig kivételesen lassú volt és rekedtes.