Az edző - The Trainer (Befejezett)

13. Fejezet

Jobbnak láttam, ha egy ideig nem találkozom Rheával. Nem tudom, hanyadjára játszottuk el ezt, de egy újabb szörnyű randi után, semmiképp nem akartam edzeni menni hozzá.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy melyikünk rontotta el az előző találkozót. Azt hiszem, kettőnkön múlott. Ő is hibázott, ahogy én is. Meg kellett volna mondania a gimis barátnőjének, hogy randizni jött velem. Ehelyett, ez rám maradt. Aztán meg azt hallgattam az akaratom ellenére, hogy milyen jól megértették egymást az ágyban régen.
Ki akar ezzel szembesülni egy randin? Szerintem, senki.

Nem tudtam elhinni Rheának azt, hogy én vagyok az egyetlen nő, akivel lefeküdne. Ő még a tanáraival is képes volt kavarni. Nem ítélem el őt ezért, de közel sem tűnik olyan ártatlannak, mint amilyennek mutatja magát. Szerintem, ha nem lettem volna a hajón, simán ráveti magát arra a Pauline-ra.

Az újabb, félresikerült randink után, rá kellett jönnöm valamire: kicsit sem bízom Rheában. Tudtam, hogy csak akkor lennék képes rá, ha jobban megismerem. Csakhogy nem voltam benne biztos, hogy újabb esélyt akarok adni kettőnknek. Úgy éreztem, megint csak csalódnék. Főleg, ha megint megzavarna minket valaki a randin. Egy újabb ismerős a múltból vagy Rhea rajongói, akik mindenhol ott vannak, mint a baktériumok. Megérteném, hogy ekkora rajongói tábora van, ha mondjuk énekes vagy színész lenne. Ő egy edző, akiért a leszbikusok nagyrésze csorgatja a nyálát. Ilyen egyszerű. Én pedig nem szeretem, ha olyasvalakivel teszik ezt, akivel randizok.

Amióta megismertem Rheát, alig volt részünk jó dolgokban. Én akartam az a személy lenni, akivel megtalálja a boldogságot. Mégis, nem voltam elég erős ahhoz, hogy a történtek után ismét a szemébe nézzek. Ahhoz túl feszülten váltunk el egymásról. Én félrevonultam és azt vártam, hogy a hajó végre kikössön, miközben Rhea visszament bulizni. Még ha túl is reagáltam, nem kellett volna magamra hagynia. Ő viszont, nem akarta nézni, ahogy duzzogok. Még csak meg sem próbált kiengesztelni. Tény, hogy hibáztam, de akkor is. Ennek a találkozónak kettőnkről kellett volna szólnia.
Ez hangzott el a legelső randinkon is, csak akkor az ő szájából. A másodikon pedig, az enyémből.

Azt kívántam, bárcsak végre egy tartalmas napot tölthetnénk együtt.
De ahelyett, hogy kezdeményeztem volna nála, inkább megpróbáltam lekötni mással a gondolataimat. Suli után netflixet néztem vagy képregényeket olvastam az interneten. Kíváncsi voltam, anyának mikor tűnik fel, hogy nem járok edzésre.

Három nap telt el, mire leesett neki.
Épp egy újabb sorozatba akartam belekezdeni, amikor benyitott a szobámba.

- Hogyan lesz így meg az a hét kiló fogyás? - vonta fel a szemöldökét.

- Ismered azt a szokást, hogy kopogás? Ezt meg úgy mondod, mintha annyira kövér lennék - forgattam a szemem.

- Én vettem a házat, szóval akkor jövök be, amikor akarok. Még most nem vagy kövér, de ha így folytatod, az leszel. Állandóan csak ülsz a tv előtt, nem veszed észre? - szólt be.

- Igen, miután lenyomtam nyolc órát a suliban. Ennyi belefér, nem?

- Nem azért járatlak a város egyik legjobb edzőjéhez, hogy helyette otthon heveréssz a netflix előtt. Szerinted, én szülöm a pénzt vagy mi? Arra adtam, hogy járj edzeni. Normálisan, nem alkalmanként. Rheával kitűztetek egy célt, te viszont egy kicsit sem vagy kitartó. Néha rossz belegondolni, hogy ilyen gyerekem van. Mikor nősz már fel? A siker nem fog csak úgy az öledbe hullani. Pláne nem akkor, ha a netflix...

Ezen a ponton, már kezdett elegem lenni. Nem elég, hogy Rheával nem álltunk szóba egymással, de még anya is mondta a magáét. Enélkül is épp elég feszült voltam