Az edző - The Trainer (Befejezett)

18. Fejezet

Olyan érzésem volt, mintha másnapos lennék és ezen Nina kényelmes ágya sem segített.

Amikor felkeltem, éles fájdalom nyilalt a fejembe. A történtek miatt eléggé rosszul aludtam. Viszont, rájöttem, hogy edzős napom van és már egyetlen edzést sem akartam kihagyni. Még akkor sem, ha így találkoznom kell Rheával. Persze, ezt Ninának nem kell tudnia.

Ahogy kinyitottam a szemem, feltűnt, hogy a barátnőm engem néz, ami kicsit váratlanul érintett. Furcsán éreztem magam miatta. Ráadásul az arcán széles mosoly terült szét, az ölében pedig egy tálca ételt tartott. Volt rajta tojás, pirítós, szőlő és tea.

- Jó reggelt. Neked készítettem.

- Jó reggelt. Mióta nézel? A sorozatgyilkosok szoktak ilyet csinálni, hogy figyelnek valakit alvás közben.

- Jaj, nehogy már ez legyen a baj, Darcy - sóhajtott fel. - Csak behoztam neked a reggelit.

- Köszi, bár nem igazán vagyok éhes - feleltem, de azért átvettem tőle a tálcát, mert nem akartam bunkó lenni.

- Haragszol rám, igaz?

- Nem. Tényleg nem vagyok éhes - motyogtam.

- Darcy, mikor hiszed már el nekem, hogy csak segíteni akarok? - forgatta a szemét.

- Bocsi, de most szeretnék hazamenni pihenni - hazudtam. Legszívesebben tényleg relaxáltam volna, de túl feszült voltam hozzá. Úgy éreztem, szükségem van rá, hogy valamivel levezessem a feszültséget. Pont ezért jól jött, hogy edzeni kell mennem.

- Itt is tudsz pihenni - ellenkezett. - Mi lenne ha néznénk valami sorozatot, aztán...

- Nina! - szóltam rá hangosabban a tervezettnél. - Kérlek. Csak engedj. Egyedül szeretnék lenni.

- Jó, persze, megértem - felelte bánatosan. Nem igazán értettem, hogy miért van annyira letörve. Sikeresen elrontotta a randimat. Ez volt a célja, úgyhogy inkább örülnie kellett volna. 

- Különben is, miért nem a barátoddal töltöd a napot? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam az ágyból.

- Ma nem ér rá. Azt terveztem, hogy csajos napot tartunk. 

- Bocs, de most nincs hozzá türelmem. 

Megindultam az ajtó felé kezemben a ruháimmal, hogy átöltözzek, de Nina elállta az ajtót. Ilyet még sose csinált, így eléggé meglepődtem rajta. 

- Nem is haza akarsz menni, igaz? - kérdezte gyanakvóan, mialatt a tekintete teljesen elkomorodott. Alig ismertem rá. Hirtelen mindenki megváltozott?

- Megint ahhoz az undormányhoz mész. Ne nézzél hülyének! 

- Ha még egyszer ilyen jelzőkkel illeted, esküszöm, hogy...

- Hogy mi? - kiabált rám. - Most meg akarsz fenyegetni? Ez komoly? Mikor veszed már észre, hogy érted teszek mindent?

- Jogom van odamenni, ahova akarok, Nina! Kedves tőled, hogy segíteni akarsz, de ezzel már messzire mész! Nem irányíthatsz engem a kedved szerint, csak mert barátnők vagyunk - puffogtam. Mérgemben már össze-vissza kalimpáltam a kezemmel. - Elállnál az útból? Vagy be akarsz zárni ide? - nevettem fel kínomban.

- Talán, az lenne neked a legjobb, ha másképp nem vagy hajlandó tanulni a hibáidból - tűnődött el.

- Meg ne próbáld! 

- Nem zárlak be, Darcy. Nem vagyok őrült. Komolyan kinézed ezt belőlem? - tette keresztbe a kezét maga előtt. - Ez azért, rosszul esik. Viszont ne hidd, hogy nem jövök rá, ha Rheához mész - a suttogása valahogy félelmetesnek hatott, miközben ezt mondta. Kirázott tőle a hideg is. A viselkedése valahogy egyre erőszakosabbnak hatott.