Az edző - The Trainer (Befejezett)

7. Fejezet

Két hétig nem mentem edzésre, mert féltem Rhea szemeibe nézni. Mi volt az, ami múltkor történt? Mert, hogy nem randi, az biztos.

Tudtam, hogy nem kereshetek tovább kifogásokat, mert kezd anyának is gyanússá válni, hogy nem megyek. A gyomrom hatalmas bukfenceket vetett, mert izgultam a tudattól, hogy találkoznom kell az edzőmmel. Márpedig, meg kell tennem.

Remegve léptem be az edző terembe, és olyannyira siettem, hogy az öltözőt összetévesztettem a mosdóval, és véletlen oda mentem be. Rhea épp a csapnál állt, mert kezet mosott, de eszebe ágában sem volt rám nézni. Persze, hogy nem, hiszen látott a tükörből. Gyorsan vettem egy 180 fokos fordulatot, és az ajtó felé lépdeltem, amikor a nő hangja csengett fel a mosdót elárasztó, erőteljes csendben.

- Szia Darcy! Örülök, hogy eljöttél - gondoltam, mondanám, hogy én is, de az hazugság lenne. - A múltkori találkozó miatt nem voltál, igaz? Sajnálom.

- Tessék? Dehogyis! Semmi köze hozzá - emeltem fel védekezően a kezeimet.

- Szörnyen viselkedtem. Jóvá tehetem valahogy? - kérdezte suttogva. Megborzongtam, miközben Rhea kaján vigyorát figyeltem.

- Nincs rá szükség. Koncentrálhatnánk inkább az edzésre?

- Persze.

Rhea felsóhajtott, majd követtem őt. Miután átöltöztem, visszamentem az edzőterembe, ahol a nő már várt rám.

- Mivel kezdünk?

- Bemelegítéssel, mint mindig. Először a nyak, majd karkörzés, és jöhet a többi. Szépen fentről lefelé.

Követtem az edzőm utasításait, és igyekeztem alkalmazni a már elsajátított gyakorlatokat. Elmosolyodott, látva, hogy emlékszem rájuk.

- Fontos, hogy jól megnyújtsd magad. Jobban - szólt rám, miközben olyan magasba emeltem kezeimet, amennyire csak tudtam. Ám neki ez nem volt elég. Hirtelen mögém állt, átfogott hátulról, majd összekulcsolta a kezeit a hasamon és úgy meghúzta a hátamat, hogy az egyből roppant egyet, de egyáltalán nem fájt.

- Honnan tanultad ezt?

- Edző vagyok - kacsintott rám. - Elhiszed, hogy nem tudatlanul jövök ide? Jöhet a láb!

Miután minden bemelegítő gyakorlattal végeztem, és az edzéssel is, visszamentem az öltözőbe. Sikeresen letudtam az egészet, anélkül, hogy beszélnem kellett volna Rhea-val. Már csak ki kellett szabadulnom onnan, hogy ne érezzem tovább a feszültséget.

Gyorsan elköszöntem Rhea-tól, aki idő közben bement az irodájába, és már léptem is volna el onnan, ha nem szól utánam.

- Beszélhetnénk?

- Nincs miről. Akkor további szép napot, Rhea!

- Kérlek!

Sóhajtva fordultam meg. Azt éreztem, hogy ez nem jó ötlet. Rhea csak szenvedést okoz nekem, és ha még jobban megszeretem, akkor még nehezebb lesz együtt élni a fájdalommal. A szeretet megsebez. Sajnos, de ez így igaz.

- Miről? - mormogtam.

- Gyere be.

Engedelmeskedtem, majd megálltam a nő előtt. Tetőtől talpig végigmért, majd végül a tekintete megállapodott az arcomon.

- Mit szeretnél, Rhea?

- Szeretném, ha tudnád, hogy őszintén sajnálom. Illetlenül viselkedtem veled, nagyon jól tudom. Nem tudom mi ütött belém. Nem akarok magyarázkodni, csak azt akartam, hogy ezt tudd.

- Most jobb? Ezzel csak a saját bűntudatodon enyhítesz, nálam viszont nem mész semmire. Tudod, hogy mennyire megalázó volt, hogy ott hagytál? Én elmentem veled a randira, annak ellenére, hogy barátnőd van, erre...mindegy. Hagyjuk is.

Ökölbe szorítottam a kezemet, majd elindultam a kijárat felé.

- Hülye voltam, és kellemetlen helyzetbe hoztalak. Teljes mértékben igazad van. De csak azért mert nem tudtam, hogy mit akarok. Amióta ide jársz, össze zavarsz engem - csuklott el a hangja, amelynek hallatán meglepődtem. Visszafordultam felé. Az ajkai remegtek, mintha vissza akarta volna tartani a sírást.

- Akkor maradj a barátnőddel, engem pedig ne próbálj befolyásolni!

- Kedvellek, Darcy - szipogott bele a mondatába, de már vörösek voltak a szemei. Látszott rajta, hogy nehezen bírja visszatartani a könnyeit. - Bocsáss meg!

- Nem, Rhea! Te bocsáss meg, hogy összezavartalak. Keresek egy másik edzőt, és akkor...

- Semmi szükség rá - vágott a szavamba. - Nem a te hibád!

- Semmi szükség rá? Konkrétan már idegesen jövök edzésre minden egyes alkalommal, mert nem tudom, hogyan tekintsek rád. És azt se, hogy te, hogyan tekintesz rám. Nem tudok kiigazodni rajtad!

- Én se magamon - suttogta. - De nagyon jó embernek tartalak, és nem akarom, hogy elmenj. A barátok azért csak lehetünk, nem?

Szánalmamban felnevettem.

- Szerinted, én a barátod akarok lenni? - vetettem a szemére bunkó stílusban.

- Darcy, én nem tudok elszakadni tőle. Kötődöm hozzá, és ő is hozzám. Nem érdemli meg, hogy bántsam. Nem hagyhatom el.

- Szerelmes vagy belé?

- Nem tudom...igen.

- Holnaptól keresek egy másik edzőt. Nem akarok tovább idejárni. Remélem, megérted - fordultam az ajtó felé.

- Sajnálom - ismételte nem tudom hanyadjára. Miért kellett elhívnia randizni, ha valójában egy ilyen ember?