Az edző - The Trainer (Befejezett)

4. Fejezet

Életem második hivatalos edzése megkezdődött a hírhedt személyi edzőmmel, Rhea-val. A futópados kalandomon még nem tettem túl magam, úgyhogy inkább a sulyzó mellett döntöttem. Rhea mutatott néhány gyakorlatot, én pedig próbáltam leutánozni azokat. 

- Vajon, melyik a legnehezebb súly, amit elbírok? - gondolkoztam hangosan. 

- Arra még ráérünk, hogy ezt megtudjuk. Azt tanácsolom, hogy kezdjünk könnyebb súlyokkal.

- Ez hány kilós? -emeltem fel egy egészen nehéz súlyzót, amit egyből a lábamra is ejtettem volna, ha Rhea nem fogja meg. Nagyon sok bosszankodást okoztam neki. Folyton szerencsétlenkedtem. 

- Ez egy kezdőknek még sok. Ne akarj egyből profi lenni - sóhajtott fel.  

- Nem akarok, csak érdekelt, hogy elbírom-e - vontam meg a vállam. 

Hirtelen egy ismerős hangra lettem figyelmes. Rhea barátnője jelent meg a pult mögött és őt hívta. Fantasztikus, hogy az edzésünk közepén zavart meg minket. 

- Csináld a gyakorlatokat bicepszre és tricepszre. Egy pillanat és jövök.

Miközben emelgettem a súlyzókat, őket figyeltem. A szőke eléggé kétségbe volt esve. Ha jól vettem ki a szavaiból, sürgősen el akarta rángatni Rheát a konditeremből. 

- Jól csinálod - szólalt meg egy közelemben edző, fiatal fiú. - Nem értem, Rhea miért mondta, hogy kezdő vagy. Jobban nyomod, mint ő - kuncogott.

- Köszönöm - jöttem zavarba. 

- Popsira nem akarsz csinálni pár gyakorlatot? Szívesen megnézném, hogyan mozog - kacsintott rám. Elkapott a hányinger. Mindig is gyűlöltem az ilyen perverz alakokat. Egy fiú tudjon már normálisan bókolni és ne így akarjon felszedni egy nőt. Ettől a hozzáállástól a falra mászok. Talán, olyan nehéz lenne kedvesen flörtölni?  

- Ha ennyire fenekeket akarsz nézegetni, ajánlom a pornót - ráncoltam a szemöldököm görcsösen, miközben egyre hevesebben emelgettem a súlyokat. A düh is közrejátszott benne, hogy gyorsabbra vettem a tempót. 

-  Egy pornóoldalon se láttam még ilyen feneket. A tied viszi a prímet!

- Ennek nem itt van a helye. Ez egy konditerem, nem egy rohadt szórakozóhely! Az emberek nem azért járnak ide, hogy egymást nézegessék - néztem rá szúrós tekintettel.

- Tévedsz, szépségem. Azért van a szemem, hogy nézzelek - nevetett fel gúnyosan. - Az ilyen, szemet gyönyörködtető dolgokat kár lenne kihagyni, kedves. Ja, és a káromkodás nem áll jól neked.

Az járt a fejemben, hogy hova csöppentem. A viselkedése egyre idegesítőbbé vált, és biztos voltam benne, hogy ha nem áll le, akkor elhagyom a helyiséget. Nem az a fajta lány vagyok, aki szereti, ha feltűnően nézegetik a testét.

- Itt vagyok - tért vissza Rhea. 

- Arrébb mehetnénk? - forgattam a szemem, majd óvatosan a fiúra hunyorítottam, hogy jelezzem, kivel van problémám. A nőnek egyből leesett, hogy valami történt köztünk. Bementünk az irodájába. 

- Nem akartam hangosan mondani, mert az az alak...Miután elmentél, végig perverz beszólásokkal díjazta a fenekemet - mormogtam, mire hangos nevetésben tört ki - Elhiszem, hogy neked vicces, de nekem nem volt az. 

- Igen, szólhattam volna, hogy Tony ilyen. 

- Mindenkivel ezt csinálja?

- Sok csajjal, de meg is értem.

- Megérted, hogy így viselkedik? - néztem rá értetlenül. - Ez a viselkedés minden, csak nem elfogadható!

- Hú, te aztán szigorúan veszed a dolgokat! - nevetett fel. - Nem ártana lazítanod egy kicsit. A sok idegeskedés nem tesz jót az egészségnek. 

- Rhea, az a srác egy gusztustalan perverz.

- Nézd, szerintem csak bókolni akart. Ne vedd ezt ilyen komolyan.

- Nem erről van szó. A bókolás nem ott kezdődik, hogy megengedem valakinek, hogy nézegesse a testem és beszólogasson nekem! 

- Akkor, szerinted hol kezdődik a bókolás? - kérdezte, miközben leült le a székre. A tekintete hirtelen érdeklődővé vált.

- Nem tudom - vontam meg a vállam. 

- Hogyan képzeled el? 

Felsóhajtottam és haboztam egy kis ideig. Hirtelen csend telepedett a teremre. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogalmazzam meg ezt Rheának. Különben is furcsa volt, hogy ilyen témákról beszélgetek vele ahelyett, hogy edzenénk.

- Talán...azt mondja, hogy szép vagyok. Megsimítja az arcomat, átölel, meg ilyenek - böktem ki végül, miközben az ujjaimat tördeltem kínomban. 

- Akkor te más vagy - mosolyodott el. 

- Más?

- A barátnőm nem ilyen. Nem igazán szereti a romantikus dolgokat.

- Miért mondod ezt el nekem? - néztem rá értetlenül.

- Csak úgy - mosolygott. Megint megtörtént. A szemem akaratlanul a résnyire nyitott szájára tévedt. Esküszöm, hogy nem szándékosan csináltam, de az ajkai valahogy mindig magukra vonzzák a tekintetem.

- Érdekes barátnőd van - szakítottam meg a csendet.

- Ő sosem volt az az érzelmes típus. 

- Na és te? 

- Én? Nem is tudom - kuncogott fel zavartan. - Én olyan vagyok, amilyennek lennem kell. 

- Ezt, hogy érted? - vontam fel a szemöldököm. 

- Alkalmazkodom hozzá. Ha nem akar romantikát, akkor én sem. Ha nem akar beszélni az érzéseiről, akkor én sem. Nem erőltetek rá egy olyan kapcsolatot, amiben nem érezné jól magát. Más téren nagyon jól működünk együtt. Már ha érted, hogy mire gondolok. 

 Ezen ledöbbentem. Egy edző miért oszt meg magáról ilyen dolgokat a kliensével? Vajon mindenkivel ilyen közvetlen? 

- De egy párkapcsolathoz hozzátartozik romantika és az érzések megbeszélése - osztottam meg vele a véleményem. -  Ez így neked jó?

A szavaiból azt szűrtem le, hogy ez inkább szexkapcsolat, mintsem igaz szerelem.

- Nincs erre szabályzat, Darcy. Relatív, hogy kinek mit jelent a párkapcsolat.

- Te nem is vágysz a romantikára? - faggattam tovább.

- Sokszor vágyom rá, de megvagyok nélküle is - felelte, miközben valószínűleg ismét feltűnt neki, hogy az ajkait figyelem. - Te vágysz rá, Darcy? - tette fel a kérdést féloldalas mosollyal. Elpirosodtam. Megint sikerült zavarba hoznia. Kényelmetlenül éreztem magam, mert biztos voltam benne, hogy megint gondolja, hogy kívánom őt. A helyében nekem is lett volna az érzésem, hiszen megállás nélkül bámultam őt. Azzal nyugtattam magam, hogy lehet csak szeretem nézni, ahogy beszél, de legbelül tudtam, hogy hazudok magamnak. Korábban egyetlen nőhöz sem vonzódtam, Rhea közelében meg úgy viselkedtem, mint egy hormon túltengéses kamasz.

- Én...öhm...

- Szóval?

- Nagyon - suttogtam. Mi ütött beléd, Darcy? 

- Az jó - válaszolta halk hangon. A következő pillanatban, felállt fel a székéből, én pedig magamhoz tértem. Mindketten éreztük, hogy meg akarom őt csókolni, de ami a legjobban zavart, hogy nem tudtam az okát annak, hogy miért váltja ki belőlem ezt. 

- Eddzenünk kellene még, hiszen ezért jöttél, nem igaz? - billentette oldalra a fejét mosolyogva. 

- Igaz. Menjünk.