9. Fejezet

1.5K 81 2
                                    

Éreztétek már úgy, hogy baromira vonzódtok valakihez, aki levegőnek néz titeket? Valószínűleg igen. Na, és bennetek felmerült az, hogy ez miattatok van? Megfordult a fejetekben, hogy nem vagytok elég kívánatosak, elég szépek, elég jók másokhoz képest? Nekem igen. Amióta nem találkozom Rhea-val, ezen kattogtam. Azon, hogy a barátnője mennyivel vonzóbb, mint én.

Anyával épp a kedvenc sorozatunkat, a Nagy pénzrablást vártuk, és a reklám alatt anya átkapcsolt egy másik csatornára. Nem kellett volna.

Rhea és a barátnője élő adásban voltak, interjút adtak valami műsornak, de a gyomrom rögtön görcsbe rándult, ahogy megláttam a képernyőn az arcát.

- Azta, hogy kigyúrta magát ez a nő - ámuldozott anya. - Még mindig nem értem, hogy miért hagytad ott. Tudod, velem nem tudod elhitetni, hogy nem értett a munkájához.

- Nem akarok elhitetni semmit. Tudod mit? Inkább megyek, találkozok egy régi barátnőmmel. Úgy is rám írt, hogy régen láttuk egymást, és ma ráér. A sorozatot majd bepótolom máskor - hadartam, majd fel is pattantam anya mellől.

- Milyen régi barátnő? 

- Joyce Berlin, még általánosból.

- Ja, tudom, az az őrült leszbikus csaj.

- Ne hívd így, anya - förmedtem rá akkora hangerővel, hogy nem csak anya, de még magam is meglepődtem rajta. - Ha tudni akarod, Rhea is leszbikus! Az a szőke csaj, aki ott ül mellette, a barátnője - mutattam dühösen a tv képernyőjére.

- Ja, ezt eddig is tudtam - válaszolta a vállát vonogatva. - De neki már van párja, nyilván nem mozdulna rá az én kislányomra. Abból a Joyce-ból, viszont bármit kinézek. 

- Valóban? Akkor tartsd meg magadnak a véleményed. Marhára nem érdekel, kiről mit gondolsz. Na cső - böktem oda mogorván, és már viharoztam is ki az ajtón.

(...)

- Na és, mi újság veled? - kérdezte Joyce. Semmit sem változott, még mindig szeplős és szőke haja van. Igazi egyéniség, nem úgy, mint én. 

Beültünk a cukrászdába, mert egyikünknek se volt kedve sétálni.

- Semmi különös, de komolyan.

- Jól megy a suli?

- Nem rossz. 

- Nézd, nem akartam erőltetni ezt a találkozót. Mondhattál volna nemet nyugodtan, nem kell eljönnöd csak azért, mert én...

- Nem erről van szó - vágtam közbe. - Mostanában, eléggé sűrűn ingadozik a hangulatom. Nem akarok otthon se lenni, de máshol sem. Viszont, még mindig jobb itt, mint a házunkban. 

- Összevesztél anyukáddal?

- Nem, de nagyon zavaró tud lenni. 

- Ez is hozzátartozik az anyai törődéshez - válaszolta mosolyogva, majd evett egy falatot a tiramisujából. - Egek, te már be is toltad a sütidet?

Észre se vettem, hogy a tányér tartalma pillanatok alatt eltűnt. A villámmal már csak a maradék morzsát próbáltam összekaparni, de semmi értelme nem volt.

- Tessék, megkaphatod az enyémet - tolta elém a  tányért. Erről eszembe jutott, amikor Rhea nekem adta a banánturmixát, és valami furcsa bizsergést éreztem a hasamban.

- Köszi.

- Hallom, jártál Rhea-hoz edzeni - mondta hirtelen. Nahát, micsoda téma. Elfutok otthonról, hogy ne kelljen tudomást vennem a tv-ben virító "ex-edzőmről", erre egy régi barátnőm is róla beszél. Azt gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb. - Az egyik barátnőd mondta. - Igazi szexbomba, bár nekem is olyan csajom lenne, mint ő! 

Az edző - The Trainer (Befejezett)Where stories live. Discover now