Az edző - The Trainer (Befejezett)

2. Fejezet

- Mit szeretnél legelőször kipróbálni? - kérdezte hatalmas mosollyal. Olyan volt, mintha ő is ugyanolyan izgatott lenne, mint én, pedig ő naponta edz.

Nem volt nehéz eldönteni.

- A futópadot.

Mielőtt elkezdhettük volna, az egyik férfi, aki pár méterrel arrébb edzett, odahívta magához Rheát.

Nem jellemző rám a türelem. Amíg magamra hagyott, a kíváncsiság annyira eluralkodott rajtam, hogy nem bírtam uralkodni magamon. Nyomkodni kezdtem a futógép gombjait és miután rájöttem, hogy kell elindítani, előszeretettel rá is álltam.

Nem kellett volna. A talaj azonnal kicsúszott a lábam alól. Sikeresen hátra estem, és még a földet is sikerült lefejelnem. A következő pillanatban csak a fejem felett köröző csillagokat érzékeltem. Meg azt, hogy az edzőm aggódva kiabálja a nevemet. A hangja berögződött a memóriámba.

- Jesszus! Darcy! Jól vagy? – guggolt le mellém.

- Nem is én lennék – motyogtam kínomban.

A szemei hirtelen kikerekedtek.

- Vérzik a homlokod. Ezt le kell kezelnünk. Fel tudsz állni?

- Megpróbálok.

Felnyomtam magam térdelő pozícióba, de ennél tovább nem ment. Még mindig szédültem kicsit.

Látva az erőlködésemet, inkább úgy döntött, ő maga visz be az irodába. Úgy kapott fel az ölébe, mintha egy pihe lennék. Jó ég, mennyi erő van ebben a nőben?!

A homlokomhoz nyomott egy vizes kendőt. Azt mondta tartsam rajta pár percig a vérző helyen.

- Sajnálom, hogy nem vártalak meg.

- Ugyan, én is ilyen voltam - kuncogott, miközben keresni kezdett valamit a táskájában.

- Ilyen? Ezt meg, hogy érted?

- Kíváncsi. Az első alkalommal, amikor edzőterembe mentem, tönkre tettem egy gépet, aztán ki kellett fizetnem. Idő, amíg az ember megtanulja helyesen használni a dolgokat.

- Kedves tőled, hogy ezt bevallod csak azért, hogy vigasztalj – kuncogtam fel.

- Mindenki bénázik néha, Darcy - levette a homlokomról a kendőt. - Már nem is vérzik.

A száját néztem, de fogalmam sem volt, hogy miért. Annyira közel volt hozzám, hogy akaratlanul is oda tévedt a szemem. Már nem is figyeltem rá, hogy mit matat a homlokomon.

- Mi az? – szakította meg a csendet, miközben megeresztett egy féloldalas mosolyt.

Melegem lett.

- Semmi, csak elbambultam.

Habozott egy pillanatig.

- Vagy inkább, meg akartál csókolni.

Azonnal a szükségét éreztem, hogy tiltakozzak.

- Tessék? Már nem azért, de én nem bukom a lányokra!

- A volt barátnőim is ezt mondták, amíg meg nem ismertek engem - kacsintott rám. Úgy viselkedett, mint aki flörtöl velem. Nagyon úgy tűnt, hogy anya egy perverz edzőt talált nekem. Gondoltam, talán pont amiatt olyan sikeres, mert az edzésen kívül más szolgáltatást is nyújt.

- Neked tetszenek a lányok is? – a hangom remegett egy kissé.

- Csak és kizárólag a nők. Remélem, nem zavar.

- Nem, dehogy - nyeltem egyet. - De ugye nem az ügyfeleidre buksz? - csúszott ki a számon, mire hangos nevetésben tört ki.

- Attól függ, hogy melyik ügyfelemre. Ha valaki úgy néz rám, mint te, akkor nem igazán érdekel, hogy az ügyfelem-e vagy sem.