Az edző - The Trainer (Befejezett)

33. Fejezet

Otthon tudnám magam érezni Rhea karjában? El tudnám hinni, hogy bízhatok benne és teljes mértékben támaszkodhatok rá? Meg tudnék neki felelni egy párkapcsolatban, figyelembe véve, hogy mindent túlgondolok? Tudnánk együtt működni vagy csak szenvedés lenne? Hiszen, olyan sok mindenben különbözünk. Valószínűleg ő is azon agyalt, hogy menne-e együtt vagy sem, ha egyáltalán felmerült benne a gondolat. 

Mindketten csendben voltunk, miután leszálltunk az óriáskerékről. Csak mentünk előre a tömegben, de már nem érdekelt a vásár. Ahogy néztem a bódékat, az sem jutott el az agyamig mit látok. Kizárólag a gondolataimban léteztem. Próbáltam megemészteni, ami történt. Egyrészt örültem neki, másrészt kissé pánikoltam. Mindig is szerettem Rheában, hogy nem egy unalmas nő, hanem tartogat meglepetéseket. Azonban, egy idő után túl sok lett a meglepetés, én pedig kezdtem megelégelni, hogy a tettei nem kiszámíthatóak. Mégis hogyan támaszkodhatnék egy olyan emberre, aki egyik nap ki akar engem zárni az életéből, másnap meg megkér, hogy aludjak együtt vele. Harmadnap pedig bevallja, hogy tetszem neki. Mi jön ezután? Megint elzavar? Legalább, lenne benne valami rendszer, hogy tudjam, mire számítsak. 

Azt hiszem, van egy nagyon jelentős tulajdonság, ami viszont mindkettőnkben jelen van: a gyors hangulatváltozás. Mennyire való össze két ilyen ember? Az egyiknek engednie kell. De még jobb, ha a stabilabb fél megtartja a kevésbé stabilabbat. Nem vártam el Rheától, hogy ezt tegye, de figyelembe véve, hogy ő az idősebb, azért szerettem volna. Még ha a lelkem mélyén azt is éreztem, hogy ez elképzelhetetlen. Kellene valaki, aki tényleg megtart engem - gondolkodtam el, - aki nem engedi, hogy elessek. Rhea túl sokszor hagyta. Túl sokszor fordult elő, hogy nem vette figyelembe az érzéseim. Én is sokat hibáztam, túlreagáltam számtalan tettét. De ő sem volt ártatlan, sőt. A viselkedése nem azt bizonyítja, hogy bármit is érezne irántam. Mégis, az óráskeréken úgy nézett rám, mintha rajtam kívül a megszűnt volna létezni számára a világ. Ez a Rhea pedig, idegen volt számomra. Valaki, akit még nem ismertem. Olyan személy, aki éjszaka veled akar aludni és aki bármit megvesz neked, amire csak szépen nézel. Ez a Rhea ijesztőbb volt, mint az eddigi. Ha korábban csak száraz kenyeret kaptál, nem számítasz tortára. Ugyan örülsz neki, de tudod, hogy valami hirtelen megváltozott és nem tudsz rájönni az okára. 

Egy csendesebb helyen kötöttünk ki, a vásár mögötti térkővel kirakott parkban. Kicsit elfáradtam a sétában, úgyhogy szóltam Rheának, hogy üljünk le az egyik padra. A csend kezdett aggasztó lenne.

Felsóhajtottam.

- Mióta? - csak ennyit voltam képes kibökni. 

- Mióta mi? - kérdezett vissza. 

- Mióta tetszem neked?

- Az elejétől fogva. Amióta először betetted a lábad az edzőterembe. Ebben sosem hazudtam neked. 

- A korábbi tetteid nem ezt bizonyítják. 

- Darcy, mindig is tetszettél - ismételte. - Őszintén mondom. 

Teljes testtel felém fordult. 

- Szóval ilyen vagy azzal, aki tetszik? - ráncoltam a homlokom. - Eltaszítod magadtól?

 Az állkapcsa megfeszült. Úgy tűnt, a gyengéjére tapintottam. 

- Nem akartam ártani.

Utáltam, hogy mindig ezt hallgatja. 

- Tudod mit? Ne bánd. Ne hajtogasd ezt, mert megértem, Rhea - kérdőn meredt rám. - Eddig minden kapcsolatod a testiségről szólt. Honnan is tudnád, milyen a másik oldal, ha soha nem voltál ott? 

A szeme elkerekedett.

- Darcy...

- Az ismeretlen mindig ijesztő - folytattam. - Számomra is. Ma olyan törődő voltál velem, hogy alig ismertem rád. Soha nem láttalak még ilyennek. Azt hiszem, ez megijeszt.