Az edző - The Trainer (Befejezett)

35. Fejezet (Vége)

Legutóbb kissé hevesen reagáltam. Azóta átgondoltam az egészet. Nina nem tehet az érzéseiről, ahogy én sem tehetek arról, hogy mit érzek Rhea iránt. Az érzéseinket nem mi választjuk meg. De azt igen, hogy hogyan bánunk velük. És Nina legutóbb rám akarta erőszakolni az érzéseit. Nem haragszok rá azért, mert többet érez irántam, de nem kényszerítheti rám, hogy legyek vele. 

Amikor ajtót nyitott, úgy nézett ki, mint aki egy hete nem aludt. A szeme alatt sötét karikák húzódtak, a haja kócos volt, a testtartása ernyedt, rajta rózsaszín pizsama. Sosem láttam még ilyennek. Ő az a fajta nő, aki még akkor is képes sminkelni, ha csak a sarki kisboltba megy le.

- Szia. Szólhattam volna, hogy jövök - tettem a tarkómra a kezem zavartan. - De nem tudtam, felvennéd-e a telefont. Gondolom akkor felöltöztél volna, vagy valami. 

Össze-vissza beszéltem. Soha nem kellett zavarban éreznem magam a közelében, de ez most megváltozott.

- Ja, nem. Nem strapálnám magam, hogy tetszedjek neked - sóhajtott fel. - Ha eddig nem történt meg, ezután sem fog. 

- Pont erről szeretnék beszélni veled. Bocs, hogy múltkor úgy kiakadtam, csak tudod felgyűltek a dolgok és...

- Nem haragszom - vágott közbe. Kezdett zavarni, hogy még mindig az ajtóban beszélgetünk. 

- Bemehetek?

Odalent hatalmas kupi fogadott. Szétdobált ruhák és alsónemű az ágyán. Mellette, az éjjeliszekrényén lábos, benne rothadó ételmaradékkal. Olyan állott szag volt odabent, mintha egy hete nem lett volna szellőztetve.

Némán bámultam bele a rumliba. A káoszba, amit én okoztam. 

- Mondd, Nina... - ráharaptam a számra, majd folytattam. - Ilyen hatással vagyok az emberekre? Mindenkit tönkre teszek magam körül?

- Még most is csak magaddal vagy elfoglalva? - vigyorodott el gúnyosan. - Mindennek rólad kell szólnia, igaz? 

-  Nagyon megbántottalak, ugye? - léptem közelebb hozzá, mire ő közömbösen levágta magát  hanyatt fekvésbe az ágyára. - Olyan hirtelen jött. 

- Nem, csak nem vetted észre. Régóta tart.

- Honnan kellett volna rájönnöm, ha van egy pasid? Azt hittem, szereted. 

Felpattant az ágyról és úgy meredt rám, mintha meg akarna ölni a kigúvadt, véreres szemével. 

- Szeretem! Vonzódom hozzá, de nem fogok hazudni. Sosem éreztem iránta ugyanúgy, mint irántad. Csak tudod, azt hittem ha van valakim, könnyebb lesz elnyomni az érzéseim. 

Leültem mellé, de ő rögtön arrébb húzódott, mintha védeni akarná magát tőlem. 

- Múltkor egy kicsit túlzásba estem. Még mindig a legjobb barátnőm vagy - fordultam felé. - És nagyon sajnálom, hogy nem tudom viszonozni az érzéseid. Kötődöm hozzád, de nem így - hajtottam le a fejem.

- Megértem. Tudod, abban a hitben éltem, hogy én majd megválthatom neked a világot - könnyek szöktek a szemébe, ahogy nyersen mosolygott. - Azt akarom, hogy boldog legyél. És te folyton kikészültél Rhea miatt. Olyan nőt érdemelsz, aki törődik veled. És én lehoztam volna neked azokat a csillagokat, amiket tőle nem kaphatsz meg. 

Össszeszorult a torkom. Most már én is könnyeztem. 

- Ne nekem hozd le, Nina. A pasidnak. Kérlek, ne nekem akard lehozni - ismételtem síró hangon. 

- Sajnálom, Darcy - temette a markába az arcát. - Bocsáss meg.

- Nem. Te vagy az egyetlen, akinek meg kell bocsátania - javítottam ki. - Észre kellett volna vennem.