Az edző - The Trainer (Befejezett)

14. Fejezet

Mély levegőt vettem, majd beléptem az edzőterembe. Azon a napon, különösen sokan voltak. Erről a helyiséget átjáró, szúrós izzadtságszag és a gépek hangos csattogása is árulkodott.

Rhea épp segített valakinek, de rögtön észrevett. Azt vártam, hogy mosolyogjon rám úgy, ahogy szokott. Nem lett volna oka rá, de ettől függetlenül, máskor is megteszi. Reménykedtem benne, de hiába. Ez nem könnyítette meg a dolgom.

Elindult felém, de az arckifejezése változatlanul komoly maradt. Fekete topot és rövidnadrágot viselt, ami alól az izmai mintha erőteljesebben kilátszottak volna, mint korábban. De lehet, hogy csak képzelődtem. Nem kevés idő telt el, mióta utoljára edzeni voltam. Ennyire megfeledkeztem róla, hogy milyen különleges és szép teste van? Talán, a halványbarna bőrén lévő nedvesség hangsúlyozta ki így a tónusait. Az arca sötétrózsaszínre pirult, a haja a homlokához tapadt, és a karján lévő erek jobban kidülledtek a szokásosnál.

Út közben a nyakába dobott egy szürke törülközőt és megragadta a vizes palackját. Ahogy kortyolni kezdett belőle, életem egyik legszexibb látványa tárult elém.

- Ez a nő tényleg meg akar engem ölni - motyogtam az orrom alatt. Mialatt felém közeledett, egyébként is gyors pulzusom még inkább az egekbe szökött.

- Darcy - szólalt meg, miközben a törülközővel letörölte a verejtéket a homlokáról. - Szia. Örömmel látom, hogy eljöttél az edzésre. Mivel sok alkalom kimaradt, kénytelen leszünk gyorsítani a tempón.

Az első gondolatom az volt, hogy miért beszél úgy velem, mintha a kapcsolatunk szimplán szakmai lenne. Ez nem fair. Azt se hagyta, hogy szóhoz jussak.

- Rhea...

- Ha átöltöztél, kezdd el a szokásos bemelegítést. Tudod, fentről lefelé, ahogy szoktuk. Rögtön jövök, csak elmegyek banánturmixért. Te kérsz?

- Nem. Rhea...

- Rendben, akkor pár perc múlva - fordított hátat, majd elindult a pult felé. Sajgó fájdalom nyilallott a mellkasomba. Ez a bánásmód már fizikailag is fájt.

A francba a hülye banánturmixsszal. Ez az édesség semmiről nem tehet és mégis, ahogy Rhea eszembe juttatta, gombóc alakult ki a torkomban. Az első találkozásunk emléke villant fel előttem. Az, amikor nekem adta a saját turmixát. Tudtam, hogy soha többé nem leszek képes rá, hogy megigyam anélkül, hogy ne gondolnék erre a nőre. A kezeim önkéntelenül ökölbe szorultak és a könnyek, amelyeket nem engedtem ki, csípték a szememet. Idióta Rhea! Ne tegyél úgy, mintha hivatalos kapcsolatban lennénk!

Alig ismertem őt és mégis úgy éreztem, hogy ellopta a szívemet. Az engedélyem nélkül. Túl korán. Még nem álltam készen rá, hogy szerelmes legyek Rheába. Nem is logikus, hogy az legyen, hiszen ahhoz jobban ismernünk kellene egymást.

Miután átöltöztem, egy váratlan személybe botlottam. Ő volt az utolsó, akire számítottam. Rhea exe, Esther állt előttem. Nem értettem, hogy mit keres az edzőteremben.

- Nahát, micsoda meglepetés! - horkantott fel gúnyosan. - Gondolhattam volna, hogy te is itt leszel.

- Ide járok edzeni. Mit vártál? - válaszoltam feszült hangon.

- Na ide hallgass, te csitri! - hajolt közelebb hozzám. Hirtelen megragadta a pólóm nyakát, visszatolt az öltözőbe, majd ránk csapta az ajtót. Nem volt szerencsém. Rajtunk kívül senki nem odabent. - Nem csak Rheát égetted be múltkor a sajtónál a viselkedéseddel, de engem is! Nem tűröm el, hogy egy idióta fruska miatt röhögjenek rajtam az emberek! Rheától már kértem kártérítést, de te sem fogod megúszni ezt következmények nélkül!