Az edző - The Trainer (Befejezett)

10. Fejezet

 Az előzö fesztiválom után biztos voltam benne, hogy Rhea soha többet nem áll szóba velem. Ezt csak magamnak köszönhettem. Miután kicipelt engem az épületből (fogalmam sincs, hogy, hogyan bírt el engem), magamra hagyott, és a barátnője után rohant.

Azóta semmihez nem volt kedvem, csak az iváshoz. Anya minden egyes alkalommal farkasszemet nézett velem, amikor észrevette, hogy a sörös üveget méregetem. Tudta, hogy mit forgatok a fejemben, és direkt ijesztő, szinte lángot szóró tekintettel mered rám, hogy még a hátamon is felálljon a szőr. Pár napja azt is megtudta, hogy egy barátnőmnél voltam házibuliban, mert másnaposan jöttem haza, és azóta is szobafogságban vagyok. Persze, suliba járhatok, de azon kívül sehova. Nem mintha lenne időm egy hétköznapon a tanuláson kívül bármire is, de hadd higgye csak azt anya, hogy kellően megbüntetett, és szenvedek.

A "szobafogságom" utolsó napját töltöttem, és egy marha izgalmas regényt olvastam, amikor váratlanul csengettek. 

- Ki lehet az ilyenkor? - hallottam kintről anya hangját. - Darcy, kinyitnád?

- Szobafogságban vagyok - vágtam vissza. - Majd a vacsorámat hozd be, légyszi - válaszoltam nyersen, majd folytattam is a kényelmes olvasást.

- Darcy, nem mondom még egyszer! A vacsorát csinálom, tiszta zsír a kezem!

- Akkor mosd meg!

Talán túl messzire mentem. Ezek után, biztos voltam benne, hogy kapok a fejemre, úgyhogy anya következő kiabálásánál engedelmeskedtem.

- Nem igaz, hogy neked mindent háromszor kell elmondani - hallottam a szokásos mondatát, miközben a kijárati ajtó felé igyekeztem. 

Nem hiszem el. Ez a három szó futott át az agyamon. Rhea állt az ajtóban egy fekete bőrkabátban, és egy testhez tapadó, fehér pólóban. A pulzusom meghökkentően megváltozott, mintha pánikroham tört volna rám.

- Rhea - motyogtam. A kezeim megremegtek a kilincsen.

- Ki az, kicsim? - kérdezte anya a háttérből. - Jól hallottam, hogy Rhea?

- Igen. Honnan tudod a címünket?

- Felírtad az adataidat nekem a papírokra, amikor a diétádat intéztük. Nem rémlik? - felelte mosolyogva.

- Most már emlékszem. Mit szeretnél? - tettem fel félszegen a kérdést.

- Beszélni veled.

- Miért nem írtál üzenetet vagy valami? Nálad ez így megy, hogy csak így váratlanul beállítasz? - változtattam stílust. Nem tudom, hogy miért beszéltem így vele, talán csak egy védelmi mechanizmus volt egy újabb csalódás ellen. 

- Pont erre jártam, mert az egyik ismerősöm is erre lakik. Gondoltam, benézek. 

- És nagyon jól is tetted, drága - csatlakozott a beszélgetéshez anya. - Gyere be, ne ácsorogj odakint.

- Dehogynem, úgy is levegőzni akartam kicsit. Kint beszélek Rhea-val - jelentettem ki, majd levettem a kabátomat a fogasról, és becsuktam magam mögött az ajtót. Kint már korom sötét volt, eljött az az időszak, amikor négykor kezd el sötétedni. 

Megtámaszkodtam a teraszon lévő asztalon, majd vártam, hogy a nő megszólaljon, de először nem tette, csak halványan elmosolyodott, és a szemembe nézett. 

- Miről akarsz beszélni? - jött ki belőlem végül, mert a kínos csend zavaróvá vált. 

- Szakítottunk.

Ez lesokkolt.

- Mi? Miattam? 

- Nem. Miatta. Rég meg kellett volna tennem. Tudod, voltak problémáink. A kapcsolatunk már nem volt az igazi, de erről meséltem.

- Igen. Miért mondod ezt el nekem? - sóhajtottam fel. 

- Azért, mert te segítettél abban, hogy megtegyem ezt a lépést. Én bátortalan voltam hozzá, de miután megpróbáltál keresztbe tenni nekünk a sajtónál, könnyen ment. Úgyhogy, köszönöm.

Teljesen elképedtem. Ez komoly?

- Hogy mi? Lassíts, mert ezt nem tudom felfogni. Nem tudok rajtad kiigazodni. Múltkor még azt mondtad, hogy javult a kapcsolatotok, és nem hagyod el.

- Igen, mert könnyebb volt egy megszokott környezetben élni. Egy időszak volt, amikor valóban javultak a dolgok, de minden annyira ellaposodott, hogy már nem éreztem azt, mint az elején - magyarázta.

- Szóval, meguntad? Ilyen könnyen megunod az embereket?

- Eddig még az volt a baj, hogy együtt vagyunk, most meg az, hogy szakítottunk? - nevetett fel. 

- Nem, de velem is csak játszadoztál. Mindenkivel ezt csinálod, Rhea!

- Nem, ez nem igaz. Ha ez lenne a célom, most nem lennék itt. De itt vagyok. Adni akarok neked még egy esélyt, hogy megismerjük egymást.

- Még te adsz nekem esélyt? Nem fordítva kéne? - fordítottam az ég felé az orromat, duzzogva.

- Akkor, szeretném ha adnál nekem még egy esélyt. Kérlek, ne légy ennyire durva velem. Nem bántani akarlak. 

- Be tudod bizonyítani, hogy nem bántasz többet?

- Igen, de ahhoz el kell jönnöd velem randizni. Ezúttal, rendesen - válaszolta őszinte mosollyal, miközben beletúrt hosszú, sötétbarna hajába.

- Benne vagyok, ha nem leszel olyan, mint múltkor.

- Bízz bennem, Darcy.