Az edző - The Trainer (Befejezett)

6. Fejezet

Előkerestem a szekrényemből azt a ruhát, amelyet még sosem volt merszem felvenni. Még régen kaptam karácsonyra a anyától. Egy fekete estélyi ruha volt, kis dekoltázzsal. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a ruha túl szép ahhoz, hogy én vegyem fel. Amúgy sem volt még olyan nagyon különleges alkalom az életemben, hogy kellett volna hozzá egy ilyen káprázatos ruha. Viszont, úgy éreztem, végre van értelme felvennem. Lehet, hogy nevetségesen fog állni, de megpróbálom belőle kihozni a legtöbbet. Az összhatás a legfontosabb, ezért kivételesen, sminkeltem is. Általában csak ha pattanásom van, azt szoktam eltűntetni egy kis púderrel, és nagyjából ennyiben kimerül a sminktudásom. Néznem kellett egy csomó tutorial videót ahhoz, hogy arra az estére tökéletesen nézzek ki, amelyet Rhea-val fogok tölteni. Még sosem voltam igazi randin. Persze, volt, hogy elhívtak engem a fiúk, de egyik találkozó előtt se éreztem ezt a mérhetetlenül nagy gyomorgörcsöt. Egész nap egy pirítóst ettem, mert ez izgalomtól egy falat sem csúszott le a torkomon. Amikor csak eszembe jutott, hogy ott állok Rhea előtt ebben a ruhában, megremegtem, és mintha bukfencezett volna egyet a gyomrom, de jó értelemben. Ez egy kellemes izgatottág volt. 

- Kivel találkozol? - hallottam meg magam mögűl anya hangját, aki a szívbajt hozta rám. Miatta elrontottam a tusvonalamat.

- Anya! - förmedtem rá - megijesztettél! Most miattad kezdhetem előről a sminet - dörmögtem. Anya kuncogni kezdett - mi olyan vicces?

- Sosem sminkelsz. Különleges személy lehet, akiért még ezt is bevállalod.

- Ne gyárts elméleteket, anya. Csak a barátaimmal találkozok, és csak azért sminkelek, mert ki akartam próbálni valami újat. Tudod, stílusváltás.

- Értem én. Azt a ruhát is azért akarod felvenni? - akadt meg a szeme a váfán lévő fekete ruhán, amelyet már kikészítettem. 

- Anya, ne kíváncsiskodj már! Mondtam, hogy nincs semmi extra!

- Emlékszem, ezt a ruhát még tőlem kaptad karácsonyra. Mindig is sajnáltam, hogy nem vetted fel. Annyit könyörögtem pedig. Direkt a te méretedre csináltattam - mesélte, miközben végig húzta az ujját a ruhán.

- Ne gyűrd össze - mormogtam. 

- Nézd, én elfogadom, hogy tini vagy, és nem szívesen beszélsz nekem a magánéletedről. De remélem, tudod, hogy megbízhatsz bennem. Az anyád vagyok. 

- Megbízok. Hidd el, elmondanám, ha lenne valami. De ez csak egy egyszerű találkozó, semmi több.

Anya pont úgy mosolygott, mint aki nem hisz nekem. Utáltam, amikor ilyen képet vág.

- Mindenesetre, érezd jól magad - válaszolta, majd kiment a szobámból. 

Rhea azt írta az sms-ben, hogy egy itáliai étterem előtt találkozunk majd. Megadta a címet is. Úgy döntöttem, taxival megyek mert a buszon könnyebben összegyűrődne a ruhám, és lassaban érnék oda. 

- Micsoda szép hölgy - pillantott rám a taxis férfi, miközben megcélozta az éttermet - randira megy?

- Olyasmi - válaszoltam bizonytalanul. Azt hiszem, jó döntés volt taxival menni, mert így tizenöt perc alatt odaértem az étteremhez, és legalább egy kis megnyugtatást is kaptam afelől, hogy nem nézek ki olyan borzalmasan. Ezek szerint értek valamit azok a sminktutorialok, és az anyától kapott ruha sem olyan rossz. 

Rhea már ott várakozott az étterem előtt. Ahogy elnéztem, éppen odament hozzá egy család, és fotózkodtak vele. Tényleg elég ismert edző. Miutána család elment, erőt vettem magamon, és megindultam Rhea felé. Már távolról kiszúrt. Arcán hatalmas mosoly jelent meg, miközben tetőtől-talpig végigmért. Nem tudom, mit állapított meg magában, de biztosan nem tartja rossznak a kinézetem. A tekintetéből legalábbis nagyon ezt olvastam ki.