Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

3. Fejezet - YOONMIN -

Egy puha ágyikóban fekve ébred, erős fejfájással. Pilláit nyitogatja, s amint felébred körül néz. Lassan el kezdi felfogni, hogy nem álmodik, valóban nem otthon vagy Jungkook otthonában, egy pizsiparti után ébredt. Egy luxus lakás hálószobájában ébredt, gyönyörű kilátással, kellemes illata van a szobának és az ágyneműnek, tiszta levegő, jó hőmérséklet. Szemei könnybe lábadnak, ugyanis tudatosul benne; őt bizony elrabolták! Hiába rendőr, ha ez az ő kicsi, törékeny lelkét szétszakítja. Rettentően megilyedt.

Ám ekkor hangokat hall, valaki közeleg. A szoba ajtó lassan kinyílik, egy nő lép be rajta. Kezében reggeli.

-Szervusz kincsem, én Jisooya asszony vagyok. Házvezető nő! Bizonyára most nem tudja hol is van! A ház ura jelenleg nem tartózkodik itthon, voszont, ha megérkezik, beszélhet vele! - Mosolygott kedvesen.

-A-A ház ura..? - Motyogta halkan. Az asszony bólintott és letette a fiú ölébe a tálcát.

-Reggelizzen meg, a kikészített ruhát pedig vegye majd fel! - Majd egy meghajlás után távozott.

-Nem tudta volna megmondani ki a ház ura..? - Motyogta elhalón. Ránézett az ételekre melyek a tálcán sorakoztak, mind ínycsiklandóknak tűntek, ráadásul a kedvencei voltak a tálcán. Lehet, hogy a ház ura tudja mik a kedvencei? Csak is egy olyan személy rabolhatta el, akit ismer, ha már most kiderült, tudja a kedvenc fogásait! Oldalra pillantva meglátja a neki kikészített ruhákat, egyből álla leszakad! A ruhák mind az ő stílusa voltak, s mi tagdás, a legújabb kollekciókból vannak, méreg drága ruhadarabok!

Ebben a pillanatban Jimin úgy érzi, mintha az univerzum ellene lenne. Miért? Mert egyfolytában visszaemlékezik az exével töltött pillanatokra! Az ételek mind olyan ételek voltak, amiket a férfival együtt készítettek el. S könnybe lábadt szemekkel nyúl a palacsinta tetején díszelgő habba, az orra hegyére ken belőle majd a maradékot lenyalja mutató ujjáról.

-Jiminie, éhes vagy már? - Mosolygott a férfi épp egy palacsintát megfordítva.

-Farkas éhes! - Folyt el az asztalon a törpicsek.

-És ez volt az utolsó! - Tette rá a tányérra. - Hozd a tejszínhabot, meg amit akarsz! - Tette le az asztalra majd helyet foglalt. A fiatalabb ugrándozva tért vissza egy tejszínhab és a tegnap szedett friss málna kíséretében.

-Yoo, csinálsz nekem rá arcot? - Bigyesztette le alsó ajkát,s boci szemekkel nézett szerelmére.

-Persze! - Húzta magához a kisebbet, majd egy csókot hintett a dús ajkakra. Tejszínhabból és málnából készített egy bohókás arcot, ami teljesen elnyerte Jimin tetszését. A végén pedig mutató ujjára véve egy kicsit az édes habból, felkente a fiú orra hegyére. Jiminie is így tett az idősebbel, s Yoongi arcát szét kente tejszínhabbal. Nevetkegéltek, élvezték egymás vicces kinézetét, majd egy szerelmes csókot váltottak mielőtt a reggelinek nekiálltak volna.

Könnyei patakokban folynak az arcán, vállai rászkódnak, s csak is szerelme jár a fejében. Mai napig sír, ha visszaemlékezik rá, mai napig szereti, s nem tudja mit vétett, hogy az idősebb csak úgy minden válasz nélkül elhagyta őt.

Végül, sírás után, lassan megreggelizett, felöltözött, s kilépve a szobából, szerette volna megtalálni a mosdót. A szobából az egyik ajtó egy szép fürdőszobára nyílt. Bement, elvégezte reggeli rutinját, majd frissen és üdén kitért onnan. Fogalma sem volt mit tegyen most, így elindult körbe nézni. A ház tiszta volt, otthonos, s tagadhatatlanul drága! Mindenhol luxusos új holmik voltak, de sehol egy kép, sehol egy kép a tulajról. Egyetlen festmény állt a nappaliban a kanapé fölött. Egy hatalmas festmény. Tele elmosódásokkal. Olyan aestich hatása volt, mintha csak egy elmosódott portré lenne ott.

Leült a nappaliban, majd a polcról szerzett egyik könyvet kezdte el olvasni. A könyv egy fiúról szólt aki egy üveggömbben élt. Ki szeretett volna menni, a külvilágba, s egy nap egy tündér meglátogatta, lehetőséget adott neki arra, hogy kiszabadulhasson, ám mikor valóban felkínálkozott a lehetőség a fiúcska megrémült és elutasította az egyetlen lehetőségét. Örökre az üveggömbben kellett maradnia, mert egyszer nem cselekedett!

Jiminie annyira beleélte magát a könyvbe, hogy észre sem vette a ház ura, itthon van. A férfi, egy hang nélkül az ajtófélfának támaszkodva figyelte, ahogy a fiatalabb buzgón olvassa a könyvet. A látvány teljesen elkápráztatta, úgy érezte ismét egyre jobban beleszeret, s csak magának akarja a fiút. Ám tudja, hogy Jimin sem hülye. Tudja, hogy most vége a titkolózásnak, a fiatalabb pedig el fogja őt taszítani. Őt azonban ez már nem tudta volna megállítani, akarta a fiatalabbat, mindennél jobban, dúlt benne a megállíthatatlan szerelem és vágy! Nem tudott megálljt parancsolni magának, így győzött az önzőség, s elrabolta, hogy csak az övé lehessen! Halkan megköszörülte torkát amitől Jimin összerezzent.

-Chim.. - Az öltönyös férfi, övén fegyverrel, s arcân egy heggel, csak a riadt szerelmét vizslatta, érzéstelen tekintettel.

Jiminben a vér teljesen megfagyott. Ledermedt és szinte levegőt venni is képtelen volt. Majd szinte azonnal kezdték el kérdések körbelengeni. Miért? Hogyan? Mi történt az idősebbel? Miért? Miért? Miért?

-Yoongi.. - Lehelte maga elé. Az idősebb lépett egy határozottat előre. Majd még párat. A légkör teljesen megfagyott, csak figyelték egymást, minden szó nélkül!

-Chim, hogy érzed magad? - Ejtette ki ajkain a pár szót. A kisebb egész teste beleremegett a mély orgánumba.

-Te halál komolyan elraboltál engem? - Kérdezi halkan, nem meri felemelni a hangját Yoongival szemben.

-Igen, el. - Bólintott. Próbált nyugodtnak és távolság tartónak tűnni, mégis, belül mint egy félős kiscica. Egész eddig egy megrendíthetetlen, maffiózó volt, most pedig, ha Jiminieről van szó.. Egy igazi puding a csávó!

-Te.. Te tuti maffiózó vagy! Jézusom Yoongi! Honnan lett neked heged? Micsináltál! - Ugrott fel és szinte azonnal a férfi arcához érintette ujjait. Végig simított a homlokától az orcája közepéig, a szemhélyán átívelő hegen. - Mégis mit csináltál?? - Remegett meg a hangja. Szín tiszta aggodalom! Mintha el is felejtette volna mit tett az idősebb, mintha el is felejtett volna minden rosszat, s még mindig a szerelem tengerén eveznének!

-Chim, ez vsak egy heg. - Motyogta nemtörődöm stílusban.

-Yoongi, te akkor is benne voltál egy mafiában mikor együtt voltunk..? - Kérdezte halkan. Yoongi csak bólintott. - Azért hagytál el, mert rendőr lettem..? - Csuklott el a hangja, s egy könnycsepp lefolyt arcán. Az előtte álló letörölte a sós cseppet, majd megszólalt.

-Ez volt a legnagyobb álmod Chim.. Büszke vagyok, büszke voltam, hogy elérted az álmodat! - Mosolyodott el fájdalmasan. - Nem maradhattam volna melletted, vagy fejbe lőnek, mindkettőnket! Értem mindegy, hisz rengeteg embert megöltem, s sok rosszat elkövettem.. De neked nem eshetett bántódásod! - Simított jobbjával Jiminie arcára. - Mivel nem tudtál róla, az az egy megoldás volt, hogy magyarázat nélkül elhagylak! - Lábadtak könnybe az ő szemei, miközben a fiatalabb megállás nélkül sírt.

-Yoongi, ugye tudod, hogy akkor is szeretlek, ha egy gyilkos vagy? -

-Most már igen ChimChim! - Ölelte magához a síró angyalt.

-És ehez el kellett rabolnod engem? - Kérdezte halkan.

-Öhm igeeenn..... -