Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

34. Fejezet

Gépek csipogása üti meg fülét, miközben egy erős fájdalmat érez meg hasában. Ahogy szemeit felnyitja Chanyeolt pillantja meg ahogy mellette ül egy széken. Jungkook azonnal Taehyungot kezdi el keresni, viszont a férfi nincs ott.

-H-Hol van? - Lesz egyre idegesebb, s aggódóbb.

-Nem tudom, Jungkook.- Felelte egy sóhajtás után. -De nekem már nem is örülsz? - Kérdezte egy szomorkás mosollyal. A nyuszi fiú egy reszketeg sóhajt eresztett el, s barátjára nézett.

-De, Chan.. Örülök neked.. de ..-

-Igen tudom, nem Taehyung vagyok! - Azzal felállt helyéről, s a szobában kezdett el sétálgatni. Jungkook még tompának érezte magát a gyógyszerek és a fájdalom miatt, ám szerelméért aggódva felült. Nem kicsit tart attól, hogy Chanyeol esetleg tett valamit.. Tudja a titkot, tudja,hogy Chan mire képes..

-Chan mondd, ho-

-Nem, nem tettem vele semmit, még. - Sóhajt fel. -Tudod Kook.. nem a legjobb döntés voltegy maffiózóba belehabarodnod.. - Motyogta.

-Először is ne nerészelj ártani neki, másodszor pedig, hogyan kerültél egyáltalán ide? Hova tűnt a párom? Hol van, ha nem tettél vele semmit? Tudom mit tettél Baekhyunnal, ha csak egy ujjal is hozzáérsz Taehyunghoz meghalsz! - Mondta idegesen. Tudja Chanyeol sötét titkát, tudja mennyire megveti a bűnözőket, s mivel Jungkook egy volt rendőr aki esküt szegett egy maffiózóért.. azokról pedig amiket Taehyungért tett, már inkább ne is beszéljünk.. Nos pontosan ezen okok miatt Chanyeol biztosan tervez valamit! Kuksiban azonban a pumpa teljesen felmegy. Temérdek problémájuk van, s még ennek tetejében itt van Chan is! Igazságtalannak érzi a helyzetet, meg van zavarodva! Nem érti mit keres ott a rendőr!

-Hmm.. Ha már megkérdezted.. - Sóhajtott fel. - Taehyung ott sírdogált egy sikátorban, veled a karjaiban, én meg oda jukadtam ki. Ennyi a helyzet. - Mondta érzelem mentes arccal. Jungkook tudta, hogy nem csak ennyi történt, de kezdetnek ennyi is megteszi. Nyilván gondolta, hogy nem segítene csak úgy önzetlenül egy bűnözőnek. -Illetve.. -Motyogta oldalra nézve. - Lehet, hogy még is csak tudom, hol van Taehyung.. - Motyogta elindulva az ajtón kifelé. Chanyeol hallotta ahogyan Kook kiabált utána, ám a rendőr egy csepp figyelmet nem szentelt a fiú szavainak.

Jungkook magára maradt a szobában, gondolatai összekavarodtak, hasa fájt, sírhatnékja volt. Torkában a gombóc csak nagyobbra nőtt, ahogy arra gondolt Chanyeol esetleg oly véget vethet Taehyungnak, amilyen Baekhyunnak is lett! Nagy gondolkozásában, s aggodalmában az ajtó kicsapódott, s édesanyja szaladt be rajta.

-Kicsikém! Taehyung felhívott bennünket! Azonnal szaladtunk hozzád! - Hadarta az asszony ahogy kisfia arcát kezdte simogatni. - Mi történt? -  A fiú egy nagy sóhaj után anyjára vezette tekintetét.

-Anya.. Nem tudod, hol van Taehyung? - Remegő kezeivel Hana kezére fogott és szemeiben könnyek csillogtak. Az asszony megrázta fejét.

-Azt mondta elhozza Namjoont és Jimint.. - Jungkook szemeiből könnyek kezdtek el potyogni, s remegve ajkaira szorította kezét, s fejét rázva görnyedt össze. Hasában a varratok szúrni kezdtek, s a fájdalom teljesen felemésztette a nyuszi fiút. Mind fizikai, mind lelki fájdalom. Hana nem értette mi baja lett fiának, hogy mi történt pontosan, hogy mit jelent ez a pár szó, miért reagál így fia, s miért van pontosan kórházban. Ám ekkor hangos bömbölésben tört ki.

-NEEHM! - Édesanyját magához ölelve sírt keservesen. -Ha meghal akkor én is! Nem bírnám ki nélküle! Nem... Nem eshet baja! Ez nem történhet meg! - Keserves sírását az ajtó túloldalán is lehetett hallani, így egy orvos és két ápolónő szaladt be hozzá, lecsitítani.

Órákkal, és sok nyugtatóval később Jungkook álomba szenderült. Hana csendben, könnyekkel szemeiben ült és figyelte kisfiát, ahogy férje mellette foglalt helyet. Kihyun arcán pedig semmi érzelem nem volt észlelhető. Fejében azonban rendetlenség foglalt helyet! A férfi képtelen volt megérteni mi történhetett fiúkkal, s mi baj van azzal, ha Taehyung elmegy a barátaikért, hogy idehozza őket! Nyilván tudták, hogy egy maffiáról van szó, s hogy megannyi történés és kilóméter van már a fiatalok mögött, de csak találgatni tudtak volna, hogy mi történhetett!

~~~~

Egy hónappal később Jungkookot kiengedték a kórházból, s szüleihez költözött. Chanyeollal rendszeresen beszélgetnek meg taliznak, de Jungkooknak nagyon hiányzanak a barátai, főleg Jimin, hiszen ő a legjobb barátja! Majd meghal,hogy láthassa! S akkor még nem beszéltünk arról, mennyire hiányzik neki a szerelme, Taehyung! Majd belepusztul a férfi hiányába! Minden egyes nap várja, s a remény minden egyes nappal egyre jobban hagyja őt el..

-Kincsem, valami Seokjin meg Namjoon vannak itt! - Ment be Hana, Jungkook szobájába ahol épp Chanyeollal videójátékozott. A hírre azonban felugrott és szaladni kezdett. Szemei bekönnyesedtek, gyomra görcsbe rándult, s barátai nyakába borulva zokogott. Mind a hárman sírtak. Chanyeol lassan előbattyogott, ám ahogy Namjoon és Jin meglátták azonnal morranva egyet hátraléptek. Kook értetlenül nézett rájuk.

-Te küldted Ninára és Hoseokra ezt az embert? - Kérdezte Jin ridegen.

-H-Hogy mi? -Jungkook értetlenül nézett barátaira ám ahogy megfordult egy nagy reszketeg sóhaj után Chanra nézett. - Mit csináltál Ninával és Hoseokkal? -

- Természetesen megöltem őket. - Közölte szégyenérzet nélkül. A nyuszi fiú ereiben a vér is megfagyott.

-H-Hogy mit csináltál? Chan ... Ugye Taehyunghoz nem értél hozzá?? - Rángatta meg vérben forgó szemekkel, s már épp azon volt, hogy megverje a férfit.

-Nem, azt a szégyent azután már nem láttuk miután ott hagyta szegény Jimint! - Sírt fel hangosan Seokjin. Jeon mégjobban lesokkolt, összezavarodott, s értetlenül nézett körbe, és a benne lévő gyomor ideg igen csak durva hányingerré nőtte ki magát, annyira, hogy már levegőt sem kapott rendesen és szédülni kezdett. Chanyeolba kapaszkodva próbált meg megallni, s szemei könnybe lábadtak.

-Ho-ogy értitek ezt? - Remegett meg - Jimin hol van? - Kezdett el pityaregni. -És Te Chanyeol, hogy kerültél Nináékhoz?? É-Én miért nem értek semmit?? - Dadogta sírása közben. Chan végül magához ölelte és a kanapéhoz vezetve mindenkit leültek.

-Dolgoznom kellett, ez egy esős keddi nap volt, pontosabban majdnem este.. tudod.. két nappal azután, hogy te a kórházba kerültél! A rendőrség egy házhoz vonult ki ahol ott találtunk rengeteg maffiózót.. Taehyung ott ült az asztalnál és Hoseokkal tárgyalt mint a nagy emberek! A többiek pedig békésen beszélgettek.. Mi teljesen meg voltunk illetődve, hisz Hoseok meghalt.. De erre még is ott ült, élt és virult! - Kezdte el mesélni a történetet. -Nagyon felbasztam magam ezen, hisz rendőr, nyomozó létére ilyen patkányokkal volt végig! Végig átverte az embereket! Hirtelen felindulásból öltem meg.. Rálőttem.. -

-A két szemöldöke közé, hogy pontosakblegyünk.. - Szólt közbe Namjoon.

-Aztán elszabadult a pokol.. - Motyogta Jin, s combján végig simítva felszisszent.

-Sok minden történt ott Jungkook.. De.. mikor megláttam Jimint.. ideges voltam és ... -

-NEM! - Sikoltott fel a fiú. - Hogy tehetted ezt?? Jimin nem csak az én barátom volt! - Azzal a mellette ülőt kezdte el püfölni, ám a fiú gyengesége miatt nem volt valami erős.

-Tudom Pöcsi, tudom... - Sóhajtott. - De dühös voltam rá mert egy maffiózóval állt össze, megszegte az esküjét.. úgy ahogy te is .. - Mormogta orra alatt.

Jungkook elméje elködösült, s sírva ütötte egyre erősebben Chanyeolt. Visítani akart, hangosan kiabálni, de csak néma pityergést tudott kiadni magából ahogy püfölte Chanyeolt.