Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

13. Fejezet

Napok teltek el azóta az éjszaka óta. Jungkookot rémálmok gyötrik. Az a csalódott szempár, az az érzés, azok a gondolatok nem hagyják őt! Ám ahogy Hoseok temetésén álldogál és hallgatja a kollégáit, hogy milyen jó ember volt és mennyire jó barát, eszébe jut valami. Valami olyan aminek akkor nem tulajdonított nagyobb figyelmet. Taehyung és a főnöke ismerik egymást. Emlékszik rá, hogy Taehyung mondott valamit a családjáról, de már csak mondat foszlányokra. Próbálja kiverni a fejéből ezt az egészet. Sikerült elérnie, hogy Jimin és Yoongi biztonságban és titokban lehessenek együtt, Taehyung meg rácsok mögött ül! Mi más kellene még? Ő mégsem boldog. Jungkook mégis Taehyungal szeretne lenni! Ostorozza magát azért amiért íly módon bosszút állt! Beszélni szeretne a főnökével, úgy ahogyan a férfivel is szeretne! Elhatározta, hogy másnap megkérdezi erről a hatalmas katyvaszról a főnökét! Válaszokat akar kapni miért ismerik egymást Taehyungal? Miért volt olyan feszült akkor a légkör? Miért viselkedtek úgy egymással? Meg akarta tudni!

Másnap már Mr. Kim irodája előtt állt, s habozott, hogy bekopogjon. Kis idő múlva, ismét remegő végtagokkal, de kopogott. Nemsokkal később válasz érkezett, majd belépett a helységbe. A fiú csak állt a másik férfi asztala előtt, gombóccal a torkában próbálta meg összerendezni a gondolatait, majd megszólalt.

-Mr. Kim, már régen megfogalmazódott bennem a kérdés.. - Motyogta lehajtott fejjel. Sanjong csak nézett a fiatalabbra majd kuncogni kezdett.

-Igen? Milyen kérdés? - Dőlt hátra. A férfi szinte biztos volt, hogy Taehyungról akar kérdezni!

-Maga ismeri Taehyungot? - Ez a három szó, szinte vízhangzott az aprócska irodában. Mr. Kim csak felállt és az irodai kávéfőzőhöz sétálva kezdett el készíteni magának egy esspressot.

-Ismerem. - Fordult Jungkook felé. - Nagyon is jól. - Bólintott, hogy megerősítse mondandóját. - De rég láttam és soha nem néztem volna ki belőle, hogy abból a kis taknyos szartarisznyából, egy ilyen nagy emberré növekvő i ki magát! - Dőlt neki íróasztalának és mellkasán összekulcsolja kezeit. A fiatalabbat rendkívül felbőszítette az, hogy ez a férfi így mert beszélni Taehyungról, az ő Taehyungjáról!

-Uram, nem értem miért használja ezeket a szavakat.. Kifejtené? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel. Meg sem próbálja palástolni nem tetszését.

-Taehyung a fiam. - Sóhajtott ott majd pisztolyt fogott Jungkook homlokához. - Taehyung a fiam, öt éves volt mikor utoljára láttam! - Mondta továbbra is Jungkookra meresztve a betárazott, bebiztosított fegyvert. - Taehyung egy hatalmas hiba volt! Egy nagy félrekúrás! Volt egy barátnőm, de megcsaltam azzal a kurvával! - Morgolódott, szemében pedig a düh égett. A férfi teljes mértékben Taehyungot hibáztatja az ő tettei miatt! - Lefeküdtem azzal a kurvával, elhagyott a barátnőm! Hyejin terhes lett tőlem, nem hagyhattam el akárhogy is gyűlöltem őt és azt a fattyút! - Jungkook számára kezdett megvilágosodni minden, kezdte megérteni Taehyung miért is vált olyanná, amielyenné! - Elegem volt belőlük! Az a gyenge szar folyamatosan csak sírt és olyan gyenge volt, hogy nem állta a verést! - Forgatott szemet. Jungkook undorodott a főnökétől. Verte azt a személyt akit a legjobban szeretett! Akit ő is elárult. Abban a pillanatban azt érezte, hogy ő is ugyan olyan mint Taehyung apja! Nem külömb nála! Undorodott magától! - Aztán megöltem Hyejint, hogy végre szabadulhassak attól a korcstól! - Jungkookban eltört valami. Taehyung egyedül nőtt volna fel? - Az a szardarab meg csak bőgött egész végig! Mindig is gyenge volt, mindig is gyenge lesz! De most, végre megdöglik! - Mosolyra húzta az arcát majd leeresztette a fegyvert. - Takarodj, hánynom kell tőled! Képes voltál lefeküdni azzal a takonnyal! - Ott és akkor, a sok mocsokszó hallatára Jungkookban valami pattánásig feszült ideg, túlfeszült, s elpattant. Kirántotta a psztolyt a főnöke kezéből és azonnal meghúzta a ravaszt. Holtan rogyott le szőnyegre a nagydarab test, s hatalmas következményeket rántott maga után. Jungkookban valami eltört, elpattant, megfordult! Már nem érdekli mire esküdött fel! Már nem hisz a rendőri jóságban! Egy szörnynek érzi magát! Jóvá fogja tenni ami történt!

-Hogy mert így beszélni, Róla?! - Azzal egy hatalmasat ráköpött a férfi vérző hullájára. Hatalmas az irodán kívüli aggodalom, őrület és megállás nélkül kiabál mindenki! Rohannak mint a veszett patkányok! A fiú a cellák felé veszi az irányt, s egy elkülönített, kényszerzubbonyos vérgombócot vélt felfedezni egy szürke cellában. Kattant egy hatalmasat a zár, erre a férfi összehúzta magát.

-Chan, megint megtervezel verni? - Kérdezte mogorván. Ám a Chan nevezetű őr hatalmas ütése helyett, Jungkook lágy simítását érezhette hajkoronájában. A fiú minen szó nélkül, heves szívdobogással, szorító melkassal, szinte letépte a férfit gúsba kötő anyagokat. - Ki vagy és mit akarsz? - Kérdezte két lábon állva, csuklóit dörzsölgetve. A teljes félhomályban és sötétségben, csak egy karcsú derekú alakot vélt felfedezni.

-Taehyung én úgy sajnálom.. - Mondta a sírás szélén állva, gombóccal a torkában. - Bosszút akartam állni azért amiért Jenniet akkor odahívtad.. Nem gondolkoztam tisztán! Azt akartam, hogy érezd azt a fájdalmat amit akkor én! - Itt elhalkult. Taehyung komoran bámult maga elé és hallgatta amit Jungkook mondott. Nem hitt neki. Nem mert hinni neki! - Egyébként azonnal el kell tűnnünk innen, és később mindent megmagyarázok.. - Ragadta meg a férfit és húzni kezdte. Taehyung nem mozdult. - Azonnal el kell tünnünk! Tidják, hogy én voltam! - Rángatja tovább.

-Mi voltál te? - Kérdezte kissé ingerülten. Értetlen volt. Javarogtak benne a gondolatok! Bízni szeretett volna a fiú szavaiban, hogy csak a fájdalom vezérelte, s valójában szereti őt! De nem bízott. Nem értette mit keres itt? Miért akarha kisgabadítani őt? Mit tett ami miatt menekülniük kell?

-Lelőttem apádat! Na jössz már? - Sipít fel hangosan. Taehyung ledermedt.

-Hogy micsináltál? - Magához rántja a fiatalabbat és arcához közel hajolva, mély orgánummal ajkaira mormogja a szavakat. - Lelőtted? -

-Igen, de nem tudnánk már eliszkolni mielőtt rájönnek, hogy itt vagyok és épp megszöktetlek? - Nyelt egy nagyot és már szinte érezte, ahogy a döbörgő szíve kiugrik a helyéről. Taehyung mégközelebb hajol.

-Miért? - Ajkaik súrolták egymást és szinte egymás elől kapkodták a levegőt.

-Elmondta, hogy mit tett.. Veled. - Motyogja halkan. Jungkook teljes testében remegett, s Taehyungba kapaszkodott. - Olyanokat mondott rólad, hogy gyenge szar vagy, hogy egy hiba vagy és nem kellett volna megszületned.. Hogy megölte az anyukádat.. Azt mondta, hogy vert téged.. - Hangjában pedig érezhető volt a harag. A kezdsti félelme teljesen eltűnt és újra testébe bújt a gyilkos ösztön! Képes lett volna ismét végezni azzal a férfival! A gyűlölet melljasában oly szinten égett, hogy arca már vörös lett. A férfi nem mondott semmit, csak szorította Jungkook derekát. Mindketten gondolataikba merültek, ám nem maradt sok idejük! Egy hatalmas csattanással kivágódott a fém ajtó és sietős léptek zaja ütötte meg fülüket. Taehyung gyorsan összetapasztotta ajkaikat, ezzel teljesen elbódítva a fiatalabbat. Jungkook észre sem vette, hogy a másik a csók közben elveszi övéről a pisztolyt, s betárazva azt megszakítja a csókot. Maga mögé rántja a megilletődött Jungkookot és a pont akkor odaérő rendőrt mellkason lövi.