Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

54. Fejezet

-Szóval, ha megfogod itt és elengeded ott, akkor előre megy de ne húzd hátra mert akkor hátra megy! - Magyarázta Yeosang.

-Oké.. Akkor mit csináljak, ha jobbra akarok vele menni? -

-Jobbra döntöd! - Dölt el miközben magyarázott és mosolyogva a kezébe nyomta a kisautót.

-Aha... Nagyon menő.. - Próbálta meg jobbra eldönteni az autót.

-Tudom, apa vette! Apa nagyon menő dolgokat vesz nekem! - Bólogatott. -Legutóbb osztálykirándulásra Mercedes Benz -el vitt és az egyik lány osztálytársam elhívott randizni! - Mondta büszkén. A nyuszi fiú csak kuncogva megsimogatta Yeosamg haját, majd közelebb ült hozzá.

-Kicsikém, ugye tudod... Hogy nem tudok veled haza menni! - Sóhajtott fel.

-Apa mondta, hogy mostmár másik családod van.. De.. Engem nem érdekel! Lehet, hogy nemsokára új kisbabád lesz, de én voltam itt előbb! -
A kisfiú mondatait Jungkook csupán egy szomorkás mosollyal jutalmazta meg.

-Ami a másik családomat illeti.. Figyelj, Yeosang elég nagy vagy már ahoz, hogy megértsd amit most mondani fogok.. Nekem mindig te leszel az első számú kisfiam, és mindig apád lesz az első számú szerelmem de nekem ezt nem szabad.. Nem működik, veszélyes.. Jobb mindenkinek, ha meghúzom magam és egy nyugodt, semmit nem veszélyeztető kapcsolatban élek, unalmasan. - Könnyezett be. Jungkookban jelenleg egy érzelmi hurrikán tombolt, s minden haragja, bűntudata, szomorúsága és szerelme egyszerre volt jelen. Haragudott magára, hogy eleve, hogy hagyhatta annyiban a kapcsolatát Taehyungal, s aztán, ha azt már megtette akkor miért akar most visszamenni? Hisz van új férje akit szeret és családot kezdenek, minden meg lehetne, de ezek a fránya érzések, mindent mindig megváltoztatnak!

-Amiatt az Alex miatt? - Kérdezte halkan Yeo ahogy megfogta apukája kezét. -Miatta nem kell aggódni! Apa kinyírta már! - Jungkook megdermedve nézett vissza fiára.

-Hogy tessék? -

-Taehyung már megölte, nem mondtuk még, bocs.. - Motyogta Jin oda sem nézve inkább az elsősegélyt előpakokva. -Ha Joon és Tae megérkeznek, az első az elsősegély lesz aztán beszélhetsz vele! -

-D-De nekem már amúgy is otthon kellene lennem.. Bogumnak jár a magyarázat é-

-A házasságodnak vele már úgysem lenne értelme, plusz a gyerek sem születt meg, majd ha megszületik akkor Taehyungal is örökbe fogadhatjátok! - Hadonászott a fertőtlenítővel. -Írd meg neki, hogy ma nálam alszol és holnap hazamész azt majd megdumálod vele! - Tette karba kezeit, s szúrósan lenézett a földön ülőre. -Yeosang és Taehyung megérdemelnek ennyit azok után amik történtek! -

-Igazad van é- Jungkook halk szavait egy puffanás és ajtócsapódás szakította félbe.

-Ah! Bazdmeg az a vesém volt! - Sipított fel Namjoon.

-Nekem meg vérzik az oldalam, kvittek vagyunk? - Hallatszódott egy morgós, mély orgánum, s Jungkook szíve is beleremegett. Taehyung itt van. Korábban mint remélte, s ezek szerint tényleg vérzett.

-Szerelmem, kész az első segély? - Kiáltott be Namjoon, majd a földről felhúzva Taehyungot kente fel a falra. -Oké, bro tudom, hogy fáj és le akarsz dögleni, de most még itt maradunk.. -

-Mi a fasz bajod van? - Fintorodott el a férfi.

-Apu, meg nézed a karkötőmet? Apával közös! Tavaly csináltam a suliban, apák napjára! - Hallatszódott a szobából.

-Apu? Namjoon kihez beszél a fiam? - Lett egyre zavarosabb, s csak Jungkookra tudott gondolni. Taehyungnak mindene fájt, de a sajgó érzés a mellkasában, rosszabb volt mindennél.

-Igen, kész hozd csak be! - Hallatszott Seokjin hangja, s kis baba kacaj is. Hyori élvezi mikor Jin felemeli.

-Oké.. Uhm.. Tudom, hogy a szülinapod kb két hónapja volt, de.. Mit is kértél? - Vigyorodott el kínosan, s kissé büszkén Namjoon.

-Azt, hogy Jungkook váljon el és jöjjön vissza hozzám? - Húzta fel a szemöldökét a fiatalabb.

-Oké akkor karácsonyra mit kértél..? -

-Azt, hogy mikor hazaérek, Jungkookot találjam  Yeosanggal játszva a nappaliban. - Mondta búskomoran, s sóhajtva bekönnyezett.

-Oké akkor újra mondom, szóval karácsony már két hónapj- A férfi nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Tae félrelökte, s a nappaliba bicegett. Vérző hasát és combját figyelmen kívül hagyva próbált meg gyorsabban menni.

-APU NÉZD MIT TUDOK!!! - Bukfencezett egyett a kanapén, majd leugotva Jungkook karjaiba érkezett.

-Nagyon ügyes vagy! - Mosolygott Jungkook, majd egy puszit nyomott kisfia arcára.

-Tudom! Mindig mondom apának, hogy már kész vagyok bevetésre menni! -

-Hadd találjam ki, soha nem engedi? - Kuncogott fel Jungkook.

-Ja és olyankor mindig hisztizik! - Mondta Jin, s Taehyung felé indult, hogy besegítse. A férfi könnyeit útnak engedve, a lehető leghalkabban közelítette meg a fiát, és a szerelmét.

-Érthető, hogy apa nem engedi.. - Simogatta meg Yeosang vállát. -Az elején nekem sem engedte, nagyon sokat kellett könyörögnöm neki! - Mondta tettetett sértődöttséggel hangjában.

-És milyen volt? -

-A bevetések? Hát... Menők voltak! De nagyon veszélyesek is! - Emelte fel mutató ujját. Mivel ő háttal ült Taehyungnak, nem vette észre a férfit, Yeosang viszont igen, de ahelyett, hogy oda szaladt volna hozzá, ravasz mosolyra húzva ajkait felszólalt.

-És apa helyes volt? - A nyuszi fiú lélegzete elakadt, s fültől fülig elpirult.

-Hát.. Nagyon. -

-Apu te elpirultál? - Kuncogott fel.

-Én? Ugyan dehogy! Neeemm! - Rázta fejét.

-Persze, én is ezt mondanám. - Forgatott szemet Jin, s az ő arcára is felkúszott egy ravasz mosoly, s Taehyungra nézett. A férfi izzadt volt, vérzett, szemei vörösek voltak, viszont elképesztően helyes volt.

-És szerinted apa most is helyes? - Kérdezte Yeo.

-Há-Hát.. Biztos most is nagyon helyes.. Régen is az volt és.. Hát.. - Jungkook szemei előtt megjelentek a képek, melyeken Taehyung csapzottan, véresen, de még is szexin nézett ki. Azok a pillanatok mikor a közös bevetéseiken hátra vetve fejét zért ki egy ütés élől, csak hogy vissza vágódva lefejelje az ellenségét. Taehyung izmos teste, amit vér és izzadság borított be, mikor egy lőtt sebet vagy egy zúzódást próbált meg lekezelni. Ha lehetett, csak még jobban elpirult. -Izé.. Biztosan nagyon szexi még mindig.. -

-És nem akarsz hazajönni, hogy a szexi apámmal legyél? - Incselkedett a kis kópé, s néha-néha apjára pillantott aki csak megilletődve, sántítva totyogott a kanapé felé, majd Jin segítségével lassan, szinte hangtalanul leült. -Hiszen te mondtad, hogy az első számú szerelmed! -

-Mondtam hogy nem ilyen egyszerű és... Hey! Te szándékosan hozol engem zavarba! - Háborodott fel a fiatal férfi. - Jézus, túl sokáig voltál összezárva apáddal... Ő is mindig direkt zavarba hozott.. - Dünnyögte vörös orcákkal.

-De csak mert gyönyörű vagy amikor zavarban vagy! - Szólalt meg a férfi mély orgánuma. A nyuszi fiú összerezzent, s még jobban elpirult. Nem mert megfordulni, inkább csak tenyereibe rejtette orcáit. -Ne bújj el, gyönyörű vagy. -