Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

51. Fejezet

Szíve hevesen dobog ahogyan haját igazgatja a tükörben. Előző este nagyon gyorsan bepakolt, s ugyan egy-két doboz még bontatlanul áll a házban, szép, s otthonos lett Jungkook kezei alatt. Jelenleg éppen a Bogummal való randevújára készül sebesen. Ez csak egy kávézgatás. Hát persze.

-Ahj.. - Sóhajtott fel miközben jobbra-balra illegette magát a tükörben. -Úgy nézek ki, mint valami állat.. - Mormogta és egy újabb sóhajtás kíséretében vékony, barna, elegáns szövetkabátjába bújt bele. Haját megpróbálta a lehető legcsinosabban és legadanyosabban beállítani. Bogumnak akart aranyos lenni, s belülről marta a tudat, hogy Taehyungnak mindig szexi próbált lenni, most meg mintha egy fekete párducot próbálnának meg aranyos házi macskának eladni. Úgy érezte magát, mint egy ragadozó egy kismadár mellett. Taehyung mellett meg vadult. Soha sem fogták vissza magukat, megállíthatatlanok voltak, egy pontig. Most Jungkook próbál úgy élni, mint valami gyengéd kisfiú. A dudát meghallva ragadta meg táskáját és szaladt is kifelé. A ház ajtaját jól bezárta, s az autóból kiszálló Bugumra mosolyogva nézett. Mikor odaért, egy rövidke ölelést váltottak, s mindketten hevesen verdeső szívvel néztek egymásra.

-Szia.. - Törte meg végül a csendet Park. -Jól nézel ki.. -

-Szia.. Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.. - Pirult el az alacsonyabbik.

-Készen állsz? Mindened meg van? - Kérdezte mosolyogva.

-Igen.. - Bólintott, s mikor Bogum kinyitotta neki az ajtót, csupán mégjobban elpirult. Be is szállt és várta, hogy a másik is beszálljon.

-Jól aludtál? - Kérdezte a motort beindítva a barna hajú, s Jungkookra pillantott.

-Igen, köszönöm. - Kapcsolta be a biztonsági övet. -Te? -

-Oh én is, csak izgatott voltam! - Hajtott ki az utcából.

-Az emberek errefelé tényleg nagyon közvetlenek.. - Kuncogott Kook és az ablakon kifelé bámészkodott.

-Igen, mindenki. - Bólogatott. - És mesélj csak, Jungkook.. Merről jössz? -

-Hát.. Soulból.. Rendőr vagyok.. -

-Azt mondta Tae.. - Kuncogott. A fekete hajúnak fintorba rándult az arca. Olyan furcsa volt a Tae nevet hallania, tudva, hogy nem az ő Taehyungjáról van szó. Őt el kell felejtenie.

-Hát.. Ja.. -

-Azt is mondta, hogy meglőttek.. Mi történt? -

-Vágod azt a Jung Nyomozót aki meghalt.? -

-Aha.. Apám írt róla egy menő cikket..- Mosolyodott el, s Jungkookra pillantott.

-Ott voltam mikor meghalt. Mellette álltam. - Mondta nyersen, keserű szájízzel. Bogum szíve szinte kihagyott egy ütemet.

-A-azta.. Te akkor nagy rangban vagy..-

-Csak dolgoztam a Titkos Szolgálattal.. De az az ügy.. Nem sült el jól. Befuccsolt és sokan is meghaltak. - Sokan. Nagyon sokan. Több, mint sokan. Kollégák, barátok, családok, szeretők, apák és fiúk. De a nap végén mind csak bábúk voltak egy hatalmas sakktáblán.

-Úgy érzem nem szeretnél róla beszélni.. Megértem, miért jöttél el.. Durva munka ez a rendőrködés.. Erre nyugis az élet. Busan sem szent hely, vannak durva városrészek.. De ehez képest.. a Souli dolgokhoz képest.. - Motyogta Bogum. - Itt jó.. Én egy éve lakom itt, Taehyun maradt a családdal Soulban, szóval tőlük hallom a híreket.. Apám meg ugye újságíró, bár már beteg nagyon, nem akar nyugdíjba vonulni, a pletykákon él! - Kuncogott egy keveset, s leparkolt egy otthonos kis kávézó előtt.

-Igen, mindenképpen. Itt nyugis lesz az élet.. Remélem. - Motyogta. -Apukád meg nem semmi. Én is olvastam a cikkjét. - Mosolyodott el. -Park Jaehyun? - Bogum bólintott, s az ajtót ismét kinyitotta Jungkooknak.

Majdnem két órát töltöttek el a kávézóban, flörtöltek, beszélgettek. Kellemes volt a randevú, igazán romantikus. Romantikus és nyugodt. Jungkook szíve akaratlanul is megsajdult, ahogy eszébe jutottak a romantikus, vad, erotikus, féktelen szerelmes randevúk és éjszakák Taehyungal. Nem tudja elfelejteni az idősebbet. Jungkook szíve csak érte verdes mellkasában, s nehéz így továbblépni, s elfelejteni, hisz olyan ez, mintha egy pusztító erdőtüzet próbálnál meg egy jégkockával megfékezni. Jungkook és Taehyung szerelme pontosan az az erdőtűz volt, amelyiket nem lehetett megfékezni.

-Köszönöm ezt a szép délelőttöt.. - Veszett el Jungkook szemeiben a barna hajú.

-Köszönöm.. - Motyogta halkan, szinte hangtalanul Jungkook. Taehyungra gondolt. Fájt a szíve. Bűntudata volt. Bűntudata azért, mert itt állt a háza küszöbén, Bogummal, egy aranyos randi után, de mégis Taehyungra gondolt. Bűntudata, mert Taehyungot szereti, de mégis mással van. Hirtelen érezte meg ajkain a másik puha párnácskáit. Csak állt ott pillanatokig, de végül elernyedve viszonozta. Csal álltal ott, hosszú percekig, s csókolóztak. Csókolták egymást, de nem felfalták egymást. Lágy volt, lassú, e kifejezetten finom, Bogum szőlő ajkai kellemesnek hatottak a fiatalabbon, de ez még is más volt. Nem volt szerelmes. Nem eléggé szerelmes.

~~~~~

2 évvel később

-Jungkook é..-

-NEM! NEM AKAROM HALLANI ÉNHH.. - Fakadt sírva, s felpofozta Bogumot. - Szeretlek te barom! - Azzal megcsókolta.

-Jungkook.. légy a férjem! - Zokogta kettejük közé az idősebb. Egy hete veszekedtek már, valami teljesen lényegtelen faszságon, s ez majdnem a kapcsolatukba került, de most.. Most a nappalijuk közepében csókolják egymást, e azt hajtogatják egymásnak mennyire szeretki egymást. Oh igen, szeretik.. Az elmúlt években Jungkook mindent megtett, hogy elfelejtse az eddigi életét. Egy dobozba zárta az emlékeit és érzéseit, egy lakattal lezárta, a kucsot pedig eldobta. Messze, de nem elég messze.

-Bogumie.. Macim.. én.. Ne haragudj rám amiért meg sem akartalak hallgatni.. Ez az egész egy nagy hülyeség volt! Szeretlek! - Csókolt ismét párja ajkaira.

-Én és hülye voltam, nyuszim.. - Csókolt vissza, s derekára simítva a hálószoba felé terelte. Az évek alatt, párszor már kerültek intim helyzetekbe, de eddig csak egyszer szeretkeztek. Itt volt már az ideje, hogy bepótolják az elmúlt időket.

Amint a ruhák lekerültek róluk, Jungkook nyakán szívásfoltokat hagyva haladt lejjebb a fiatalabb testén, végigcsókolva mellkasán, hasán, alhasán, egészen férfiasságához. A fekete hajú a takarót  markolva nyöszörögte párja nevét, s élvezze minden egyes tettét.

-Szeretlekhh.. aah.. Bogum.. - Párnácskái kissé kiszáradnak ahogyan a levegőért kapkodva hátrahajtja fejét, így nyelvét kidugva nedvesíti be őket. Jungkook teste megremegett ahogy szerelme egyre gyorsabban bólogatott méretén. Még mielőtt a beteljesülést elérte volna, kiengedte ajkai közül, s makkjára egy puszit adva fordította Jungkookot hasára. Fenekét simogatva kezdett el saját tagján dolgozni, s előváladékában tocsogó farkát a fiatalabb két kerek partja közt mozgatta. Kélyesen nyögdécseltek, s egymás neveit nyöszörögték. Bogum végig csókolt a fiatalabb hátán, s előre nyúlva három ujját a fiatalabb ajkai közé vezette. Jungkook bő nyállal bevonta a hosszú ujjacskákat, s nyögdécselve szenvedett a tágítás alatt. Végül Bogum méretét vélte felfedezni csúszós, síkos fenekében. A férfi végül lassan mozogva párjában kezdett bele egy hosszú szeretkezésbe.

-Aahh.. Jungkookhh.. mhm.. nem bíromh sokáig! - Nyögött Bogum ahogy már az utolsókat lökdöste csípőjével.

-Aah.. É-Énh semhh.. - Nyöszörögte. -Taehyungh.. - Szökött ki belőle hangtalanul. Szinte csak tátogta a férfi nevét. Teljesen akaratlanul, de mégis az ő nevét nyögte mikor elélvezett. A szíve hevesen dobogott mikor realizálta kinek a nevét nyögte, s csak reménykedni tudott benne , hogy a másiknak ez nem tűnt fel. Bogumnak ez szerencsére valóban, nem tűnt fel, hisz nem is értette mit motyog az alatta lévő, így csak morogva beleélvezett.

-Szeretlekh, Jungkook! - Puszilt vállára, ahogy derekát simogatva kihúzódott belőle.

-Én is szeretlek.. - Motyogta Jungkook,  s ebben a pillanatban megkérdőjelezte saját magát. Mégis mi ütött belé?