Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

Epilógus

-JIN ÉN FÉLEK! - Sikította Jungkook ahogyan a tükörben illegette magát.

-Mitől? - Vette karjaiba egy éves kislányát Hyorit, aki kis koszorúslány ruhájába volt bújtatva.

-H-Hát ettől az egész esküvőtől!! Mi van, ha megcsúszom és pofára esek!?? Vagy mi van, ha annyira izgulok majd, hogy elhányom magam és beleájulok a saját hányásomba??? Vagy mi van, ha leejtem a gyűrűt, mert annyira remeg meg izzad a kezem!?? Jin én nagyon félek! Vagy úristen!!! Mi van, ha büdösen lépek be a házas életbe??? Jin én nem bírom!! Látnom kell Taehyungot most azonnal!!! Nem láttam tegnap óta! Ez egy kín! - Nyüszögött.

-Nem lesz semmi ilyesmi! Ha meg el is ájulsz, majd a szexi férjed elkap. - Forgatott szemet. - Meg nem rémlik, hogy maffia vezérek vagytok? Mikor visszaálltál munkába, akkor nem voltál ilyen ideges és most itt az esküvődön tudnál elájulni a leglágyabb szellőtől? - Igazgatta meg Hyori haját, ami egy cuki kontyban volt felfogva és apró virágokkal díszítették. Hyori ruhája halvány lila és egy fehér virágos karkötő is helyet foglal a jobb csuklóján.

-Jiminnek is itt kellene lennie... - Sóhajtott szomorúan. -Mindig egymás esküvőjéről dumáltunk, hogy majd mennyire lejáratjuk a másikat, meg milyen sok hülye, nyelvkidugós, részeg, napszemüveges szelfit fogunk csinálni majd... - Mormogta ahogyan a fehér nyakkendőjével babrált. Jungkook teljesen fehérben van. Jintől még egy apró fehér virág tiarát is kapott, amit ő már úgy ítélt meg, hogy sok, de majd a táncoknál, felveszi, hogy az idősebb örüljön kicsit, meg azért ez az ő esküvője, kishercegnek szeretné érezni magát. Taehyungal egy évig szervezték az esküvőt, ugyanis mindent tökéletesnek szerettek volna és idejük sem volt sok, hogy napogik meg hetekig szervezkedjenek, így Namjoon és Jin sokszor besegített. Yeosang és Minseo viszonylag sokszor aludtak Jinéknél, bár arra is akadt alkalom, mikor a gyerekek segítettek kiválasztani bizonyos dolgokat. Gondolok itt torta ízesítésre, helyszínre és színre. Taehyung nem tudta volna eldönteni, hogy egy puccos bálteremben szeretne egy fényűző esküvőt, hogy mindenkinek megcsillogtassa micsoda férje van, vagy inkább szeretne egy aranyos, meghitt esküvőt egy virágoskertben. Végül az utóbbi lett, ugyanis a gyerekekkel ötletelt és mindannyian nagyon jól tudták, hogy Jungkook imádja a virágokat. Ami a fiatalabb férfit illeti, ő azt mondta, ezt a jövendőbeli férjére bízza. Most már a hosszú hónapok és készülődések után, a felfoghatatlan pillanat elérkezett. Jungkook és Taehyung mindketten legény búcsút tartottak a legjobb barátaikkal és még pár kollégával akikkel jóban voltak, viszont nem látni egymást, nem megcsókolni egymást... Na az maga volt a pokol. Annyira, hogy Taehyungot nem lehetett visszatartani, s nagy idegességében, az ő öltözőjéből, Jungkookéba indult. Persze Namjoon szaladt is utána, hogy nem mehet oda be, esküvő előtt nem szabad, meg hasonló dolgok amiket a férfi kiabált, de Taehyung persze hajthatatlan, hős szerelmes volt, aki képtelen volt akár csak egy perccel is tovább a szerelme nélkül létezni.

-TAE!!! TAEHYUNG NE! BE NE MERJ NYITNI! - Hallatszott a folyosóról, ám ekkor már késő volt. Kicsapódott az ajtó, s Taehyung viharzott be rajta. Kissé csapzottan, métségbeesetten, de annál szerelmesebben. Jin, Jungkook válla után kapott, ám mindhiába, hiszen a nyuszi fiú azonnal ugrott szerelme karjai közé.

-Istenem, Tae! - Bújt hozzá szorosan. -Annyira hiányoztál! Nem bírtam nélküled! -

-Jungkook... - Puszilgatta arcát. - Oh, te jó ég, nem bírtam már tovább! Azonnal veled kellett, hogy legyek! Olyan rossz ötlet volt ez az elszeparálódás! Nem bírom nélküled! Istenem olyan gyönyörű vagy! - Szorongatta meg, s ott simogatta, ahol érte.

-Te pedig olyan helyes vagy! Olyan jól nézel ki istenem! - Húzta egy heves csókba az idősebbet.

-Ezeket nem lehet szét szedni! - Sóhajtott Namjoon, majd leült és ölébe vette Hyorit. -Kook apja mikor jön, hogy oltárhoz kísérje a fiát? -