Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

14. Fejezet

Jungkook csak remegve bújt az idősebb hátába. Nem gondolta volna, hogy most ez következik. Hiába tudta, hogy nem lesz könnyű, hiába látott már sok mindent, de ez most akkor is más! A férfi védelmezi őt. Védelmezi őt annak ellenére is amit vele tett. Taehyung csak megrántja Jungkookot, hogy kövesse, majd együtt kezdenek el menekülni. Romantikusnak hat, hogy most ketten menekülnek a rendőrök elől.

-Szóval, azt a nagydarabot kikerüljük, és balra haladunk! - Mondta Jungkook Taehyung ujjaira kulcsolva.

-És balra mi van? - Fordult a fiatalabb felé, mélyen elveszve szemeiben. Jungkook nem válaszolt csak a mellettük holtan fekvő kollégájátől elveszi a fegyvert és még egy kis töltényt is.

-Balra apád irodája, aztán meg a porta. - Hajol közelebb Taehyung arcához. Már majdnem összeérnek ajkaik, mikor meghallanak egy hatalmas csattanást. - Van egy olyan érzésem, hogy ez Jin lesz.. - Motyogja majd kinéz a sarkon. Valóban Jin volt az. Seokjin érkezett meg a konyháról és leejtette az eddig kezében tartott tálcát. Sanjong irodája előtt állt sokkosan.

-Úristen... - Kapott szájához. Taehyung hátulról átölelte Jungkookot majd tarkójába suttogott.

-Én is meg akarom nézni.. - Azzal elengedte a fiút és Jin mellé sétálva benézett. - Azta. - Fütyült elismerően mikor meglátta apját a földön vérezni. Büszke volt Jungkookra. A történtek ellenére is jól esett neki, hogy megtette érte ezt a fiú.

-HÁT TE MEG KI VAGY? Mi - Sipított hangosabban a szakács.

-Oh, ja Kim Tae- be sem tudta fejezni, azonnal kapott egy pofont az előtte állótól.

-Bárhol felismerem ezt a pofát! Te vetted el tőlem Jooniet! Hol van? - Könnyesedtek be a szemei. Taehyung egy sóhajtás után megrázta a fejét. - Nem.. - Rogyott össze Jin. - Ez nem lehet... - Ekkor Jungkook ölelte őt át.

-Taehyung, ő itt az érzékeny lelkű Kim Seokjin! Ő a néhai Namjoon férje.. Mostmár özvegye.. - Motyogta szomorúan. - Sajnálom Jin.. - Simogatta hátát. - Mondd, hogy nem te intézted el Namjoont! - Pillantott fel Taehyungra.

-Hát.. Izé.. Inkább menjünk! Nagyon fura ez a szitiuáció! - Hadonászott a pisztollyal.

-Szóval te voltál.. - Bólintott Jungkook. - Jint nem hagyhatjuk itt! - Nézett rá könyörgőn.

-Jó, csak menjünk! - Forgatott szemet majd elindult kifele. Taehyungot igenis zavarta, hogy az alig pár perce megismert fiú ekkora figyelmet kap Jungkooktól! Az előbb még az ő megszöktetésén dolgozott, most meg ezzel a Seokjinnel van elfoglalva! Rosszul esik neki. Nem is érti, hogyan került oda a srác!

-Féltékeny vagy Taehyung? - Ment utána Jint ráncigálva. - Válaszolj Kim! - Tette vállára a kezét. Taehyung megállt és Jinre fogta a kezében lévő fegyvert.

-Én nem értem hirtelen miért lett ő ilyen fontos! Őt is le kellett volna lőni mint mindenki mást! Erre meg ölelgeted mert sír! Ugyan már! - Azzal már épp lőtte volna le a másik fiút, de Jungkook nem hagyta. Jin elé állt és a férfi kezére fogott.

-Kérlek, később elmondom miért nem hagyhattuk őt is meghalni! Addig légyszi ne haragudj rá! - Lépett közelebb. - Rendes srác! Meg fogod kedvelni! - Simított a férfi felkarjára. - Nyugodj meg, téged is jöttelek megmenteni! - Mosolyodott el majd egy gyors puszit hintett Taehyung ajkaira.

-Nem vagyok lány, hogy meg kelljen menteni! - Forgatott szemet majd Jungkookot szabad kezével közelebb vonta. - És csak, hogy tudd, ezért az egészért kapni fog a feneked! - Markolt bele az említett testrészbe. Jungkook ajkait beharapva tartott vissza egy nyögést és közelebb hajolt.