Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

56. Fejezet

A vendégszoba puha ágyában, összebújva csókolták egymást, s szerelmesen suttogták a régen hallott szerelmes szót; a szeretleket. Jungkook teljesen megfeledkezett Bogumról, s ott és akkor, csak Taehyung létezett számára.

-Szeretlek! - Simított mellkasára, melyben az idősebb szíve hevesen verdesett.

-Én is szeretlek! - Tapasztotta össze ajkaikat, s lassan átvezette nyelvét a fiatalabb szájába. Szenvedélyesen, szerelmesen csókolták egymást, mint a régi szép időkben. Nyelvük lassú táncot járt Jungkook szájüregében, míg kezeikkel ott érintették egymást, ahol csak tudták.

-Veled akarok lenni! Nem kellett volna elfutnom! Veled kellett volna maradnom! - Könnyezett be, s halkan szipogva bújt a férfi nyakhajlatába.

-Ssh... Ne sírj szerelmem! Tudom, hogy csak nem akartad, hogy bajunk essen! Én is és Yeosang is nagyon szeretünk téged, és mindkettőnknek nagyon hiányoztál! - Szomorkás mosollyal az arcán próbálta meg lenyugtatni a mostár zokogó szerelmét, s nyugtatóképpen simogatta hátát.

-Haza fogok menni, holnap haza megyek! Elmegyek Bogumhoz, összepakolom a cuccaimat, elmondom neki, hogy elválok és haza megyek veletek! - Sírta keservesen. Levegőt is alig kapott, úgy remegett. Taehyung csak sóhajtva közelebb húzta, s egy apró puszit nyomott hajába.

-Biztosan ezt szeretnéd? -

-Igen! - Ült fel azonnal, majd szerelme mellkasán megtámaszkodva letörölte könnyeit. -Igen ezt szeretném! Tönkre tettem a családunkat Taehyung, ezek után már hadd hozzam helyre! - Jungkook nagyon elszántan helyre akarta hozni amit tett. Ezen a ponton, a nyuszi fiú megállíthatatlannak érezte magát. Mindent megtett volna azért, hogy megint a férfival és a fiúkkal lehessen.

-Nem te tetted ezt tönkre, Jungkook.. - Rázta meg fejét, s ő is felült. Fájdalmasan szorította össze szemeit mikor megérezte súlyát, s annak nyomását a golyó okozta sebeken. -Alex és én tehetünk erről! -

-Te? Te mégis hol tehetsz erről? -

-Alex kis picsáját én öltem meg. Baleset volt, de nem bántam meg és nem is szándékoztam bocsánatot kérni. Alexet akartam lelőni, de Olivia beugrott elé és így őt lőttem fejbe! Alex meg persze bosszút esküdött, amit persze kinevettem, hiszen akkor még nem ismertelek téged, akkor még nem is tudtam, hogy milyen csodálatos dolog szeretni.. - Sóhatott fel. -Teljesen meg is felejtkeztem Alexről, hisz Nináéktól kellett akkoriban tartanunk aztán pedig mikor minden jónak látszott... - Fejét lemondóan megrázta, s Jungkookra nézett. -Ezt én kezdtem el. -

-De már befejezted. Most az én hibáimat hadd tegyem én jóvá! Mindketten tudjuk, hogy nem mehetek haza veletek és lehetek a tiéd úgy, ha Bogum férje vagyok! Szóval holnap szépen elmegyek hozzá és összepakolok! - Simított a férfi mellkasára, s vörös, pufi szemeiből egy utolsó könnycsepp kicsordult.

-Nem, nélkülem nem! Vissza megyek veled és a szeme láttára foglak megcsókolni, hogy lássa, te az én trófeám vagy! Az enyém! A kis bitorló szenvedni fog azért, hogy hozzád mert érni! - Mély hangja Jungkookot egészen bensőjéig megborzongtatta, s a szavak, amik elhagyták Mr. Kim formás ajkait, domináns és birtokló énjét tükrözték vissza. A fiatalabb nagyon is jól tudta, hogy a másik komolyan gondolt minden egyes kis szót ami elhagyta száját, s pont ezért, nem is ellenkezett. Nem igazán tetszett neki az ötlet, viszont tudta, hogy Taehyungal most nem lehet vitatkozni, nem érné meg, a vége úgy is az lenne, hogy jön.

Másnap már Taehyung autójában ültek, s sebesen haladtak Bogum háza felé. Jungkook idegesen rágcsálta alsó ajkát, s az idő közben, az ujjáról eltávolított jegygyűrűt tartotta remegő kezében. Ideges volt, s gyomra görcsben volt. Két hét olyan gyorsan telt el, s a kis gondolkodásra kért idejét végig Taehyungal és Yeosangal töltötte. Jinéknél voltak míg Taehyung sebei lassan gyógyultak. Az előző éjszaka megbeszéltek után, Jinre és Namjoonra bízták Yeosangot, míg ők ketten elintézik a Bogum ügyet.