Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

7. Fejezet

Nyögdécselve hajtja hátra fejét, ez a tempó neki túl gyors, érzi, pillanatokon belül el fogja érni őt az orgazmus. Ekkor a fölötte tornyosuló nevét nyögve, vállába mart, s átadta magát az élvezetnek.

-Ahg faszom! - Morogta az idősebb majd még remegve lökött párat, hogy ő is átléphessen a menyország kapuján, s lubickolhasson a kéjben, a héten már sokadszor! Az egész hetük arról szólt, hogy egymás testét felfedezve szeretkeztek. Szeretkeztek. Szeretkeztek ugyanis mindketten ugyan azzal az érzelemmel érintették a másikat! Ezek a percek őszinték voltak, s minden gátlás nélkül tudta szeretni a fiatalabbat, de amint végük szakadt, Taehyung ismét magába zárkózott, és még magának is képtelen lett volnabeismerni, hogy valóban szereti a másikat! Ez az érzés mind csak legbelül lappangott benne, nem akarta elhinni, nem akarta elfogadni, s végképp nem akart élni a boldogság lehetőségével! Miért? Mert, ha valaha valami jó történik, annak végeis szakad majd! Úgy hitte, ha nem ismeri be magának, hogy szerelmes, hogy boldog a másikkal, akkor nem szakad vége! Ez egy igazán téves gondolat, nemde? - Szeretlek - Szökött ki a száján túl hirtelen. Mikor Jungkook kidüllett szemekkel meredt rá, viszont mintha villámcsapás érte volna, úgy kezdett el mentegetőzni. - Már-Mármint szeretlek meztelenül látni! - Majd azonnal rideggé változva kezdte meg távozását. Egy köntöst felkapva indult meg a fürdőszoba felé, s erősen bevágta maga után az ajtót.

Jungkook értetlenül, halvány vörös orcával ült fel az ágyban. Ám az ajtócsapódás után, néhány nagyobb puffanást és csörömpölést lehetett hallani bentről. Mintha üveg vagy porcelán tört volna! A fiú ijedten ugrott fel, hogy az ajtóhoz szaladva, aggodalommal telve bekopoghasson!

-Tae!? Minden rendben? - Nem kapott választ. Ismét kopogott, s nagyobb aggodalommal kérdezett. - Taehyung minden rendben?? - Ismét nem kapott választ. Aggodalma ismét csak fokozódott, ám ekkor kicsapódott az ajtó, szinte pofán csapta saját magát miközben feltépte azt, hogy berántsa magához az aggódó személyt. Jungkooknak még csak ideje sem volt felfognia mi történik, azonnal egy izmos mellkasba csapódott.

-Ne kérdezz, csak csókolj! - Utasította Taehyung kemény parancsoló hangon. Levegő nélkül falják egymást míg erősen nyomja a zárt ajtónak Jungkookot. Mikor végre enged neki egy kis oxigénhez jutni, a fiú heves zihálással kapkod levgő után. Először megnézi, hogy Taehyung megsérült-e esetleg, de nem lát rajta semmit! Körül is néz, hogy mi történt a furdőszobában, majd azt látja, hogy drága vázák, tükrök, polcok és dísztárgyak hevernek a földön szanaszét törve.

-Taehyung, mi történt? - Simított a másik bicepszére.

-Mondtam, hogy ne kérdezz! - Simított rá derekára majd közelebb vonva őt hajolt puha ajkaira. Most nem tépte, harapta, marcangolta a már amúgy is meggyötört pánrácskáit, most inkább egy kényeztető, lágy csókban részesítette!

-Aggódom érted, tán nem szabad? - Húzza fel szemöldökeit kérdőn, miután ajkaik egy cuppanó hang kíséretében elváltak.

-Nem. Nem szabad! - Enyhén előre dugva nyelvét végigszántott Jungkook alsó ajkán aki azonnal lejjebb ejtette álkapcsát, hogy a férfi nyelve bejuthasson. Hosszú, nyálas csókcsaták után félre söpörve a szilánkokat, beálltak a zuhany alá. Miután megtisztálkodtak Taehyung takarítót hívott a fürdőszobába, hogy tegyen rendet. Most az ágyban fekszenek és épp szorosan simulnak egymáshoz. Már szinte egy hete nem volt rajtuk ruha. Furcsa lesz megint felöltözniük, ugyanis holnap a férfinek jelenése lesz, s Jungkooknak otthon kell maradnia.

-Megígértem, hogy nem hozom fel többet.. De.. - Itt a fiú hangja elhalkult, Taehyung kissé idegesen nézett rá. - De kíváncsi vagyok rá, hogy mi van Jiminnel? Aggódom érte.. É-és tudom, hogy azt mondtad, hogy jó kezekben van, de már két hónapja nem találkoztam vagy beszéltem vele.. Ő a legjobb barátom! Nagyon hiányzik nekem, kérlek Taehyung! Ha felügyelettel is de légyszi hadd találkozzunk! - Könyörgött halkan.

-Megbeszélem Yoongival. - Zárta le ennyivel a témát. - Most pedig mondd el nekem, hogy lehet az, hogy minden egyes alkalommal ugyan olyan jó szűk vagy és forró, mint mikor először csináltuk? - Simított Jungkook alsófelére. Belemarkolt kerek fenekébe, úgy húzta közelebb magához.

-F-Foggalmam sincs.. - Pirult el teljesen. A férfi egy elégedett mosollyal figyelte a látványt. - Te-Taehyung é-én nagyon szeretek itt lenni veled meg tetszik a ház csa-csak.. - Nem bírta befejezni mert a férfi szájára tapasztotta ajkait, s dühösen marta a meggyötört párnácskákat.

-Nem mész ki a házból! - Fel akart kelni de Jungkook karjára fogott és könyörgő szemekkel tekintett fel rá.

-Kérlek Taehyung! Jövő héten lesz az a szülinapom! - Visszafeküdt, s ismét megengedte, hogy a fiatalabb mellkasán pihenjen meg. - Szeretnék a szülinapomon találkozni Jiminnel.. Vagy legalább elhagyni ezt a házat.. - Suttogta ahogy egyre jobban érezte szemein az álmot.

Mikor felébredt az idősebb már nem volt nem volt mellette. Jungkook csak könnes szemekkel végigkutatta a lakást, de Taehyung nem volt otthon. Azzal nyugtatgatta magát, hogy biztos csak dolga volt és nem akarta őt felkelteni, vagy sietnie kellett, de valahol legbelül egy olyan rossz érzés kerítette hatalmába, s folyton folyvást azt kiabálta neki, hogy Taehyung egyszerűen csak elhagyta, csak máshoz ment! Nem akart hinni belső démonjainak, de végül mégis engedt a hatalmas erőknek, s minden egyes pillanatban túlgondolva élete minden pillanatát, sírva ült a földön, s maga elé merdt.

Míg Jungkook otthon sírt, s azt hitte a férfi máshoz ment, addig Taehyung rendőrök elől menekült. Őrült szirénázás zavarta meg a főváros zajos menetrendjét! Taehyung mindent megtett. Teljes gőzzel ment előre, de a lelepleződés és a tetteniek következménye loholt utána! Átkozta magát amit az ért ő jött terepre! Kizökkent a gyakorlatból és lehet most ez a bukását fogja okozni! Szívesen tenné meg elhatározásiat a jövőjével szemben, a jövőjükkel szemben, de most menekülnie kell! Jobbról-balról, minden honnan jöttek a rendőrök! Arra a döntésre jutott gyorsabbra veszi az iramot, s nem érdekli mi lesz ezzel a kocsival, csak meneküljön meg! A gázba tapos, van vagy kétszáz is amennyivel leelőzi a randőröket! Össze vissza rángatja a kormányt, hogy ne karambolózzon! Egy éles kanyart vesz, de kisodródik és letarol egy stop táblát! Hallja, hogy ismét jönnek utána a szirénázó halálmadarak! Nem, hagy időt felocsudni magának, rögtön megy előre! Előre, amerre az egyetlen kiút található! Annyira csak ment előre, hogy észre sem vette, már rég nem üldözi senki, már rég nem tudja merre van!

Sokat vezetett mire hazatalált, a benzin iskishíján elfogyott a tartályból! Hazaérve Jungkook elé lépett és közölte vele fontos dologról kell beszélniük.

-Ma majdnem elkaptak a zsaruk! - Monta kifújva a száján a cigaretta füstjét. A másik teljesen lefehéredett ahogy meghallotta a hírt.

-E-Ez hogyan történhetett? Minden rendben van veled? Jól vagy? - Pattant volna fel, hogy közelebbről is megnézze Taehyungot, ám ő leintette.

-Ne tégy úgy mintha te nem lennél egy közölük! - Mondta redegen

-Már nem vagyok.. - Motyogta Jungkook szomorúan. - Arra esküdtem fel, hogy legyőzöm a rosszat és nem pedig alatta nögdécselek! -