Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

15. Fejezet

Romantikusan bámultak egymás szemébe míg Taehyung elindult a folyón átkelni. A víz épp csak a térde fölé ért, de iszonyat hideg volt, cipője átázott, nadrágja vizes lett! De akkor sem hagyta, hogy Jungkookot csak egy csepp hideg víz is érje. Amint átértek Jimin szaladt ki a házból, Yoongival a háta mögött.

-Ti mit kerestek itt? Hogyan? És Jin? - Ugrott Jungkook nyakába mikor már két lábbal a talajon állt.

-Bonyolult a sztori.. - Vakargatta tarkóját zavarában. - De a lényeg, hogy nem hagyhattam ott Jint! - Fogott a fiú vállára.

-Khm.. - Köszörülte meg torkát Taehyung. Azt akarta, hogy Jungkook csak rá figyeljen! A fiú figyelmének minden pillanatára vágyott!

-Oh és igen, Taehyungot pedig alapvetően sem hagytam volna ott! - Bújt a férfi nyakába miközben derekát ölelte. Taehyung arcára egy enyhe pír szökött fel, de amint konstatálta, hogy rajtuk kívül még vannak ott mások, gyorsan rendezte vonásait.

-Rendben Jungkookie, de nagyon fázom, nem mehetünk be Yoongs? - Fordult barátja felé. Teste tiszta libabőr volt, s az októberi szellő, a vizes nadrághoz és átázott cipőhöz, kellemetlen párosítás. A férfi karjaiban Jungkook hirtelen kezdett el aggódni.

-Úristen, TaeTae te remegsz! Nagyon fázol? Ugye nem lettél beteg? Ugye nincs semmi bajod? Ahj akkora egy marha vagyok! - Simogatta aggódva a férfi arcát. Taehyung csak meglepetten pislogott az alacsonyabbra, majd derekára simítva megrázta a fejét.

-Semmi bajom Jungkookie. - Eme pillanat ismételten magába szippantotta a fiatalokat és ismét megfeledkeztek a többiekről.

-Öhm.. Jin, addig gyere be amíg ezek turbékolnak! - Kuncogott Jimin majd kedvesen beinvitálta Jint. - Adok ruhát addig Yoo, főzöl teát? - Nyomott puszit párja ajkaira.

-Persze Szivem. - Bólintott majd Jimin derekára simított és bement a konyhába.

Amíg odabenn Jin kapott ruhát és teát, addig odakinn Taehyung és Jungkook egy fontos beszélgetésbe csöppentek.

-Jungkookie, nagyra értékelem azt, hogy mégsem hagytad, hogy villamosszékbe kerüljek! - Ezt a pár szót követőn a fiú szemei elkerekedtek.

-Villamosszék? - Mart bele Taehyung bicepszébe. - Én erről miért nem tudtam? Mikor lett volna a..? - Könnyesedtek be szemei. Bár tudja, hogy ő sodorta ebbe a helyzetbe a férfit, de nagyon haragudott az ítélet meghozóira! Ám a düh eltörpült amellett az aggodalom és szeretet mellett, amit akkor érzett! A gondolataira valami ködfátyol terült és teljesen Taehyungra koncentrált, hogy ne essen bántódása!

-Te erről, hogyhogy nem tudtál? - Húzta fel bal szemöldökét.

-Nem értesítettek.. - Mondta halkabban.

-Ma délután háromkor lett volna.. - Simít a fiú derekára és közelebb vonja. - Szó szerint pár órával a hálom előtt mentettél meg! Egy hajszálon múlt az életem.. - Hajolt közelebb a fiúhoz. Jungkook könnyei már patakokban folytak le arcán és a férfi bicepszét szorongatva, belefúrta magát nyakhajlatába.

-Sajnálom! - Hajtogatta egyfolytában. Tudta, hogy ez az ő hibája. De arra nem gondolt, hogy Taehyung már megbocsájtott neki. Megbocsájtott neki mert megmentette, megbocsájtott neki mert újra bízott benne, megbocsájtott neki mert megölte az apját, megbocsájtott neki mert szerette! - Ezh az én hhibámhh! - Pityergett jobban szorítva a férfit.

-Jungkookie, semmi baj. - Motyogta a sötét fürtökbe. - Semmi baj.. - Simogatta a derekát és egy puszit nyomott a dús hajkoronába. Hűvös szellő csiklandozta összeölelkezett valójukat. - Jungkookie, ne sírj! - Tolta el egy kicsit, hogy letörölhesse könnyeit. Már ami a fiú arcán maradt, ugyanis a fiú könnyei, javarészt Taehyung nyakába potyogtak.