Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

39.Fejezet

A hűvös levegő szinte már fájóan ölelte körbe Jungkook és Taehyung csókolózó alakját az éjszakai csillagos ég alatt. A fiatalabb arcán egy könnycsepp is legördült, ahogy az idősebb forró ajkait csókolta.

-Ígérd meg, hogy visszajössz.. - Pihegte kettejük közé, s homlokaikat összedöntötte. Taehyung szorosabban húzta magához a fiút, és még egy utolsó gyors csókot nyomott a puha ajkaira.

-Ígérem, Baba. - Majd hátralépett és szonte eltűnt az éjszakában. A ház ajtaja kinyílt és Seokjin szaladt a síró Jungkookhoz.

-Ssh.. Tudom, hogy aggódsz érte, de nem lesz semmi baj! Csak ránéz az újoncokra! Hát abból mi baj lenne drága? - Jungkook remegve bújt az idősebbhez és megrázta fejét. Könnyeit folyamatosan törölgetve próbált beszélni.

-Aggódom érte! Te is tudod, hogy rengetegen meg akarják ölni és most, hogy le van gyengülve, miattam... -

-Nem, nem nyugi! Nem fogják megtámadni! - Próbálta meg lenyugtatni ahogy simogatta hátát. -Figyelj Kook.. Nem akarsz beszélni Nammal? Talán jobban éreznéd magad tőle.. Nam régen sokat dolgozott Taehyungal, biztos tudja, hogy miről van most szó.. - Jungkook szaporán bólogatott, így Jin bevezette Namjoonhoz aki épp Yeosangal játszott és Kihyunnal beszélgetett.

-Apu? - Szaladt oda Yeosang. -Ugye nem veszekedtetek apával? - Ölelte meg apukája lábát.

-Nem, nem veszekedtünk. - Kuncogott halkan és magához ölelte a kisfiút. -Apa csak el ment dolgozni, és ilyenkor apu nagyon szomorú és nagyon aggódik érte! -

-Taehyung? De nem úgy volt, hogy .. - Kezdett bele Kihyun, de inkább nem fejezte be a mondatot, tekintettel a kis tudatlan gyermekre.

-Ah már értem, Kook gyere, ideje megtudnod uhm... Egy-két dolgot.. - Motyogta Namjoon. Jungkook libabőrös lett ahogy belegondolt mit mondhat neki majd az idősebb.

-R-Rendben.. Figyelj picim, maradj a papáékkal, apu mindjárt jön! -

-De utána olvasol nekem esti mesét? - Kérdezte egy autót tologatva.

- Persze picikém! - Simogatta meg haját és egy apró puszit hintett a homlokára. Percekkel később már Namjoonnal ült bent a vendégszobában.

-Szóval.. Tudod, maffiavezérnek lenni, nem könnyű meló. Taehyungnak pedig kurva szar múltja volt. Azt, hogy hogyan kezdődött ez az egész, azt pontosan nem tudom. De azt igen, hogy kb olyan 18-20 körül volt, mikor saját maffiája lett. Szóval sok dolog történt vele és sokan akarták vagy akarják megölni, megtámadni, elvenni tőle dolgokat. Nem Nina vagy Hoseok voltak az első nagy háborúi. Csak annyival másabb ez a szitu, hogy közben fel kell építenie az egész maffiát. Van valamennyi pénze, de a tartalékait éli fel. Vannak kapcsolatok, újoncok, de már neki sem akkora a hatalma mint régen. Lehet, hogy nem beszélt a régi találkozókról.. De van egy olyan nagy találkozó, ahol a világ összes maffia vezére ott van. De csak a vezetők! Négy évente van, és idén is lenne egy.. - Tördelte ujjait az idősebb. Jungkook csendesen hallgatta,hogy Namjoon beszélt. -De tudod.. a legutóbbin.. Szerzett pár ellenséget Dániából, Szerbiából, Amerikából és még a Britektől is egyet.. Nagyon.. khm.. Durva volt az a gyűlés.. -

-Yoongi baszod! - Kiáltott Namjoon ahogy meglátott egy robbanást az épületben.

-Mit csinál ez odabenn? - Nyomta el a csikket majd csak sikolyokra lesznek figyelmesek és minednhol golyók szálldosnak.

-Szóval mehet a B terv.. - Mormogta Nam majd egy AK47-est előrángott a csomagtartóból.

-Ja, B terv... - Indult meg Yoongi az épületbe. Ahogy azonban beértek, meglátták Taehyungot verekedni egy 40es palival. -Ez meg mit csinál? -

- Nem tudom.. -

-Bazdmeg!! - Lökte el Yoongi a fiatalabbat, majd a földön gurulva lövöldöztek vissza a támadóknak. Párat eltalálnak, egy lőtt sebet szerez mindegyikük, majd fél perccel később Taehyung fájdalmas ordítására lesznek figyelmesek. Ahogy szaladnak hozzá, közben lövik őket, így egy apró gránátot hajít fel Yoongi az emeletre.

-Ezeviszi a fél házat, te fasz! -

-Mi a gecit csináltok? - Kiabált rájuk Taehyung ahogy lelőkte magáról a férfit és a csípőjére ülve kezdte el ököllel verni a fejét.

-Vigyázz főnök! - Kiáltotta Yoongi ahogy futni kezdett felé. Pillanatokkal később robbant a gránát amit Yoongi feldobott és a falnak hátrahajította mindnyájukat. Az épület omladozni kezdett, de a három férfi még továbbra id a földön feküdtek, szinte eszméletlenül. Taehyungnak sok csontja eltörött, rengeteg zúzódás és nyílt seb borítja, a verekedéstől pedig az ujjaitról is lehorzsolódott a bőr. Yoongi kapcsol legelőször, ő tud legelőbb feltápászkodni. A mennyezet porlafozik, már épp repedezik. Namjoon is épp térden van, már próbel felkelni. Taehyung viszont még mindig meg se mozdult. Namjoon és Yoongi nagy nehezen felkaparták a fiatal vezetőt a földről és ahogy csak tudták húzták és próbálták kimenekíteni őt is.

Ott is hagyhatták volna. De nem tették.  Taehyung nem volt valami kedves, de nélküle ők is meghaltak volna már, így már csak azért is muszáj volt mindent megtenniük azért, hogy megmentsék!

-Yoongi.. Él még egyáltalán? - Kérdezte Namjoon ahogy a szarrá lőtt kocsi előtt megálltak. A ház szinte azonnal beomlott és hatalmas porfelhővel körbevéve magát, robajokkal együtt szórta szét törmelékeit. Az nap csak nem háromszázan haltak meg.

Taehyung eszméletlen teste fölött kuporgott Namjoon és Yoongi, próbálva megvédeni egymást a haláltól. Hosszú perceknek kellett eltelnie, míg a por és a sok törmelék már nem keveredett oly halálosan a füsttel. Feltápászkodtak, és Taehyungot a vállokra kapva kezdtek el a lehető legközelebbi kijárathoz araszolni.

Jungkook lesápadva, könnyekkel szemeiben hallgatta az idősebb szavait.

-Minden csók lehet az utolsó. - Mondta Namjoon ahogy oldalra nézett. -Ahogy minden kézfogás lehet az utolsó. Ezt most nem azért mondom, hogy mégjobban rád ijesszek.. Csak azt akarom, hogy tudd, Taehyung sokszor meghalhatott volna. 24 éves fiatal vezető volt amikor ez az egész történt. Viszont már akkor is tekintélyt parancsoló, vaskezű vezető volt. Jó, cifra nemi élete volt, de nem az tette őt erőssé! Ő maga volt elrettentő! Mi nekünk szinte kötelességünk volt megmenteni. Rideg volt, de nekünk ő a barátunk volt. Plusz, ő is mindig védte a seggünket. - Mosolyodott el szomorkásan, tekintetét pedig a fiatalabbra vezette. - Yoongi nélkül nem ugyan az.. de most itt vagy te. Taehyung mindennél jobban véd téged és Yeosangot. Az idei gyűlés miatt pedig fogadni merek, hogy már most fejfájásai vannak. - Jungkookban bennt rekedt a levegő, torkára forrtak a szavak, izzadt és libabőrös volt. Szinte érezte ahogy viszketnek testrészei az izzadás miatt. A hideg körbeölelte, szinte folytogatta, párjának sötét múltja. S az ahogy végigfutott szemei előtt, míly sok mocskos női kéz érintette már azt ami az övé.

-Szóval az idei gyűlésen.. Ott kell lennie.. - Bólogatott halkan és oldalra nézve gondolataiba merült. Végig futott elméjén az, hogy mennyi nő fordulhatott meg Taehyung ágyában, de az is, hogy ez már a múlté. De ahogy a "múlt" szó eszébe jutott, azok a sötét mondatok, emlékek melyeket Namjoon fedett fel számára, szinte beszippantoták, s csontjait remegtetve  játszották le szemei előtt a fiatal huszonnégy éves, sötét hajú, szívdöglesztő, kemény arcú vezető a földön fekszik, véresen, csontja töröttek, s egy omladozó házban van. Kiút nulla és segítségre szorul. Szíve összeszorul és szinte levegőt is elfelejtett venni, ahogy eszébe jutott mit tett ő  a férfivel. Bosszúból, csupán a szerelem szívfájdalmai miatt lökte őt egy mély szakadékba ahonnan egyedül akar épp kimászni. A csődbe és a halálba taszítota. Ha teljes erejű maffiával majdnem meghalt azon az estén, akkor most, mikor épp hogy van egy maréknyi embere egy kis pénzzel, most mi lesz. Mintha egy kezdő kellemetlen próbálkozásait és nyikkanásait figyelné valaki. Jungkookban ott és akkor dőlt el, hogy bármi áron, de segíteni fog Taehyungnak visszaszerezni az erejét, és még nagyobbá kiterjeszteni a hatalmát! Megállíthatatlanná teszi őt, nem számít mibe kerül. Nem fog tovább otthon aggódni.