Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

36. Fejezet

A férfi megilletődve pislog kettőt majd rendezve arcvonásait figyeli ahogyan a morgó Chanyeol beszáll az autójába és elhajt. Yeosang persze nem értette a szituációt, és nem is foglalkozott vele. Vígan nézelődött a férfi nyakában üldögélve. Taehyung megfogta, s leszedte a kisfiút a nyakából és az ajtóhoz sietve megnyomja a csengőt. Az ajtó kinyílik és Jinnel találja szembe magát.

-Izé.. Hello Jin.. - Vigyorog zavartan.

-Jézusom.. - Csapja homlokán magát az idősebb. -De most komolyan, te hol szedtél össze egy gyereket? - Invitálja beljebb. Mikor azonban Taehyung és a kis Yeosang a ház melegébe érkeznek a kisfiú tüsszent egyet.

-De aranyos! - Mosolyodik el Taehyung. Seokjin viszont ennek a jelenetnek szemtanújaként keresztet vet és körül néz.

-Veled meg mi történt amíg el voltál?? - Pislog párat majd a kisfiúra tekintettel léve odasúgja neki -Szívtál valamit? -

-Csak friss levegőt! - Nevet fel.

-Az is ritka. Többnyire Jungkookot szagolgatod. - Ránt vállat majd elindul be. -Épp a szobájában pityereg. Chanyeol jól szét szidalmazott téged. -

-Az volt az a bácsi aki kiabált az utcán? - Kérdezte Yeosang. Jin csak bólintott egyet Taehyung pedig torok köszörülve levette a cipőjét és levette a kabátot a kisfiúról. A csöppség barna haját cirógatva emelte fel újra mikor Namjoon kijött egy szobából. Ám viszont mikor meglátta mi van az ajtóban majdnem el is ájult.

-Jézusom.. - Fogott a szívére.

-Jajj ugyan már ez nem olyan hű de nagy dolog Joonie, hogy szívrohamot kapj! - Kuncogott az idősebb. -Szólj Kook szüleinek, hogy van két jövevény akik valószínűleg Jungkookal fognak majd aludni! -

-Hát,Kook most sírta álomba magát.. Sok volt neki a mai.. Meg Kihyun a kertben van, fát vág. -

-Egy okkal több, hogy behívd! Mikor látott utoljára ekkora pici gyereket a házban szaladgálni? - Mondta Jin mosolyogva.

Yeosang csak csendesen álldigállt Taehyung lábát ölelgetve. Míg a felnőttek tárgyaltak. A konyhából viszont a fenomenális illatokkal együtt egy őszülő asszony szaladt ki a gyerek szó hallatán.

-Istenem de kis cukorfalat! - Kapott arcához. -Mi a neve? - Taehyung mintha komolyan ott se lett volna.

-Yeosang vagyok. - Mondta a csöppség miközben Tae lábát ölelgette. -Te vagy Jungkook anyukája? - Hana a kérdés hallatán mosolyogva a férfire nézett.

-Hol szedted össze ezt az aranyos gyerkőcöt? Hát mindjárt megzabálom! - Szaladt oda hozzá. -Ahj csak hívj Hana nagyinak! - Simogatta meg a kisfiú kobakját.

-Hát tudjátok, az utcán csapódott hozzám a kislegény és nem tudtam otthagyni.. - Emelte fel Yeosangot. A kisfiú nevetett egyet és körbenézett az ott lévőkön.

-Jungkook hol van? Meg akarom kérdezni, hogy lesz-e ő is az apukám? - A gyerkőc szavai hallatán mindenki megdermett és egy emberként nézett Taehyungra.

-Gratulálok! - Jelent meg Kihyun is aki egész végig az ajtóban állt. -Apuka kezdőszettet adjak? - Nevetett fel ahogy a kisfiút nézte. -Aranyos egy kis kópé ez! Mi a neved? - Simogatta meg ő is a kis fejecskéjét.

-Yeosang vagyok! - A kis hangja egyszerűen mindenkit elvarázsolt és Hana szinte kiszakította a kis kópét Taehyung karjaiból.

Hatalmas csordaként özönlöttek be a nappaliba és mindenki a kis Yeosang körül foglalatoskodott. A férfi kezdetben mosolyogva figyelte a történéseket, viszont egy idő után kezdte kellemetlenül érezni magát, mert nem csinál semmit és senki sem kérdezi meg, hogy jól van-e azok után ami történt vele! Nagyot sóhajtva indult volna el, mikor Yeo egy kisatót szorongatva odaszaladt hozzá.

-Apa játsz velem! - Taeben a lélegzet is megrekedt, ám nem sokkal később mosolyogva gugolt le a fiúhoz, vagyis.. a fiához.

Taehyung leült autózni Yeosangal és idő közben a házban megint beindult az élet. Hana és Kihyun nagyon boldogak voltak, hogy végre van a háznál egy gyerkőc, Jin és Namjoon pedig még mindig nem ocsudtak fel Taehyung ikonikus visszatéréséből.

-Ahj, hogy mit művelt veled ez a Jungkook! - Mosolyog Nam.

-Jajj ne is mondd! - Morgolódott miközben a kis kópé nevetve húz végig egy autót a férfi arcán.

-Olyan furcsa de szívet melengető, ahogy te egy gyerekkel játszol! - Sóhajtott Namjoon.

-Igen.. Minden annyira megváltozott.. - Motyogta egy piros kis suzikit tologatva. -Az ilyen kis suzikikat lövöldöztem eddig most meg itt ülök és drogok helyett zsepit csúsztatok a kis taknyos orra alá! - Nézte mosolyogva azt ahogy Yeosang orrot fúj. -Megfázott a kisöreg! -

-Apa úgy lőtted a kocsikat, hogy piu piu piu? - Mutatott fegyvert a kis ujjacskáival és mégindig orrfújás közepette volt. A férfi kuncogva megrázta a fejét és ö is fegyvert mutatott az ujjaival.

-Nem, nem úgy! Sokkal inkább úgy, hogy puff puf puff! - Majd elkezdte csikizni a gyerkőcöt aki virgonc kis kacaját kieresztve terült el a szőnyegen. Ez a nagy kacaj pedig felébresztette az alvó Jungkookot.

Értetlenül és kómásan nyitogatja szemeit a nyuszi fiú és felülve megdörzsöli szemeit. Egy kicsit még ül egy helyben, de a kacagás csak hangosabb lesz, így kikászálódik ágyából és kislattyog szobájából. Mikor a nappalihoz ér először nem akar hinni a szemeinek, ám utána szalad is és mint a torpedó úgy csapódik Taehyungnak, aki a váratlan nyuszi fiú támadástkövetően csak pislog a földön. A kacagás abbamarad és a megszeppent kópé nagy szemekkel nézi ahogy Jungkook a lelket is kiölelgeti az idősebből.

-Jól van Baba, jól vagyok! - Simogatta meg a fekete tincseket. -Itt vagyok életem, itt vagyok.. - Egy puszit nyomott a rajta fekvő hajába és hátát simogatva lehunyta szemeit.

-Nagyon hiányoztál! - Fakadt sírva. -Hogy képzelted, hogy csak úgy otthagysz a kórházban? Hát meghalhattál volna! - Szorítja továbbra is. Taehyung szinte megnémulva simogatja a pityergő hátát és egy újabb puszit nyom hajába.

-Sajnálom szerelmem.. Te is hiányoztál nekem! - Oldalra néz és ekkor látja meg azt, hogy Yeosang török ülésben, Jungkook régi kisautóját szorongatva figyeli mi fog történni. -Baba, megnézet kit hoztam magammal? - Cirógatta meg a kósza fekete tincseket, amik az alvástól még mindig össze, vissza állnak. A nyuszi fiú értetlenül szegi fel fejét, ugyanis mikor betévedt a nappaliba, csak a férfi ragadta meg figyelmét, ezért nem is tudta, hogy a kis kópé is ott van.

-Hogy mi? - Húzta fel szemöldökét majd oldalra pillantva meglátta a kisfiút. Azonnal szája elé kapott és a gyerkőcöt nézte. -Úristen de cuki! - Ennyit tudott kipréselni magából. Yeosang ezen bók hallatán közelebb kúszott és odagúrította Jungkooknak az autót.

-Leszel te is az apukám? - A megszeppent nyuszi fiú szemei kikerekedtek és megint elsírta magát. Mindenki ijedten figyelte mi fog most történni. Kuksi pedig egy hatalmas ölelésbe rántotta a kis rosszcsontot.

-Ahj igen! Te, te kis cukorfalat! - Simizte meg ő is a fiúcska barna haját. Nekem úgy tűnik, hogy Yeosang nagy sláger a felnőttek körében, főleg a kis barna hajkoronája!

-A minimum, hogy akkor is így sírsz mikor megkérem a kezed.. - Mormogta Tae és derekát dörzsölve feltápászkodott. -Szexi vagyok ugye? Nem kell mondani. -Legyintett mikor Jinre nézett, aki pedig természetesen majdnem kirobbant, hogy ablaktörlő nevetésével benyihogja az egész házat. Kookie persze csak kuncogva lábszáron csapta a mellette állót és tovább simogatta, ölelgette újdonsült fiát.

-Van még itt pár ruhád, elmész zuhanyozni? - Kérdezte ahogy felnézett rá.

-Igen Babám, de előtte Yeosangnak kéne. Meg valami ruha is kellene a kis rosszcsontotnak! - Túrt Kook fekete tincsei közé. -Addig bebújok az ágyadba. - Mosolyodott el, s már meg is indult.