Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

32. Fejezet

A hajó lassan szeli a vizet, s a hűs levegő lágyan simogatja a férfi alakját. Szépen ívelt ajkaihoz emeli a cigarettáját, s beszívva letüdőzi. A távolba mered, s a nagy tengeren kívül más nincs is a láthatáron. A naplemente, szinte égeti szemeit, míg sárgásan festi meg a tengert, mintha épp elmerülne.

-Mr. Jung.. - Érkezik mellé a lány. Csak egy hümmögést kap válaszul. - Mit fog mondani a feleségének? - Kérdezte halkan.

-Azt, hogy a projektünkön dolgoztam. - Fordult a lányhoz. - Mert azt is csináltam. -

-Igen.. De.. A felesége szenvedett.. - Motyogta halkan.

-Tessék? - Húzta fel szemöldökét. -

-Tudja.. Ott mindenki azt hiszi meghalt.. - Ahogy ezek a szavak elhagyták Lisa ajkait, Hoseok megdermedt.

-Ez.. Ez nem lehet! Miért nem mondta ezt el nekem senki? - Rázta meg a fejét. - Egy csomó üzenetet küldtem haza! Nem lehet, hogy Nina azt hiszi, már nem vagyok! Te jó isten! Komolyan azt képzelték, hogy nem lesz rajtam golyóálló mellény? Mármint.. A Titkos Szolgálattal el akartam hitetni, hogy meghaltam.. De Nina.. Istenem.. A baba!! - túr hajába idegesen. - Mondd, hogy a baba jól van! Kiderült már a neme? - Kérdezte aggódva. Lisa csak lehajtotta a fejét és lenézett a vízre.

-Nina elvetélt a temetés után.. Nem bírta feldolgozni az ön elvesztését.. - Motyogta. Mr. Jung megsemmisülve rogyott térdre, kezéből kiejtve a cigarettát. - El akartam mondani, hogy az ottaniak nem kapták meg a híreket.. De.. - Itt elhalkult.

-De mi? - Emelte fel tekintetét, s ingerülten feltápászkodva vette ki zsebéből a fegyvert. Szemei könnyben és vérben úsztak, szíve hevesen verve pumpálta a vért, s fejében kavargó gondolatok, talán gyorsabban cikáztak mint a vad hullámok a víz tetején.

-De.. Nem mertem.. Túlságosan is frusztrált és ideges volt amiatt a projekt miatt.. És, ha megtudta volna, hogy mik történtek otthon.. - Motyogta összehúzva magát.

-A feleségemről és a gyerekemről volt szó.. És maga ELHALLGATTA?? - kiabált rá. Az igazság fájt neki. Nem akarta elhinni, hogy elveszítette a kisbabáját. Oh szegény, szegény tudatlan kis Hoseok, oly sok mindenről nem tudsz, hogy az csak csuda.. Míg te egy jégbörtönben dolgoztál, titkos projekteken, addig a feleséged gyászolt téged, elvesztette a gyereketeket, olyan öldöklések és harcok voltak, melyek a te hiányodban következtek be.. Jung Hoseok, sok mindenről vagy lemaradva.. Nekem pedig van egy olyan érzésem, hogy nem tárt karokkal és forró csókokkal teli fogadtatásban lesz részed!

Fejébe, s egész testébe nyilaló fájdalomra ébred, egy puha ágyban. Fogalma sincs hol van. Egyszer csak léptek zaja üti meg fülét, s az ajtó nyílása.

-Felébredtél Törpike? - Hallatszott a gúnyos női hang.

-Hm.. Ki vagy te? - Kérdezte szemét dörzsölgetve. Bár amint látása kitisztult, azonnal felismerte az előtte álló Ninát.

-Oh, már is elfelejtettél? - Kuncogott gonoszul, s közelebb hajolt. Jimin szemeiben könnyek gyűltek ahogy a nőszemélyt vizslatta. Folyton csak az a jelenet játszódott le a fejében, mikor Nina megölte Yoongit. Jiminnek mindene fájt, nem csak teste, de lelke is.

-Oh.. Téged lehetetlen elfelejteni.. - Motyogta. S elméjében azok a képek ismétlődtek mikor halott szerelmét szorongatta. - Hogy tehetted ezt Yoongival? - Kérdezte szinte elhaló hanggal. Persze válasznak csak egy hisztérikus nevetést, s egy pofont kapott.

-Hát ébredj már fel angyalom! Nem egy óvodában ülsz a valagadon a taknyos három évesek közt! A világ egy kibaszott igazságtalan hely! Elveszi a férjedet, a gyerekedet, az embereidet a munkádat, a mindenedet! Mit gondoltál, de úgy őszintén! A maffiában a legnagyobb szopás, ha vannak érzelmeid, szeretteid akkor egy élő céltábla vagy! Yoongi sosem bírt azzal a nagy szájával! Kár, hogy nem előbb nyírtam ki! - Köpte oda ridegen Nina. Jimin szíve hevesen dobogott, s egy nagy reszkedeg sóhajjal felült. Végtagjai, s izmai mind fájtak, vékony kis teste pedig remegni kezdett.

-Nina.. - A lány ránézett de nem mondott semmi. Még csak egy hümmögésre se méltatta. - Tudom, hogy dühös vagy Taehyungra.. Igazi seggfej, megértem.. És azt is megértem, hogy Jungkookal akarsz bosszút állni, hisz Taehyung szereti őt, te pedig Hoseokot szeretted.. - Nézett le, s a takarón pihentetett tenyereibe bámult. - De tudod milyen érzés az.. Hogy lehetett volna egy gyereketek, de.. Minden elszaródik? - Vezette fel könnyfátyolos íriszeit a lányra. Nina teljesen megdermedt, szíve hevesebben dobogott, mellkasára pedig mintha rátettek volna egy nehezéket. Jimin észrevette, hogy a lányt megérintette a kérdés, így folytatta. - Én és Yoongi, örökbefogadhattunk volna egy öt éves kisfiút.. A kis srác annyira megszerette Yoongit, hogy könyörgött, hadd legyen ő az apukája.. De mielőtt örökbefogadhattuk volna.. Jungkook lemészárolt egy egész rendőrséget, kiszabadította Taehyungot, elhozta Seokjint és teljesen random elgázolt egy öreg nyanyit a városban! Konkrétan majdnem nekiment egy fának a háznk előtt! Részben miatta halt meg Yoongi is és Hoseok is. De én nem haragszom a hülye fejére! Tudod miért? Mert Taehyung megdugott előtte egy lányt, pont a szülinapján! Miért? Mert az a nyomorék nem akart szerelmes lenni Jungkookba! Mi történt? Jungkook megkattant! Együtt basztak el mindent, hiába mondja azt Taehyung, hogy ez előbb kezdődött! - Fejezte be a monológot már kicsit a dühtől is sírva. Nina hosszú percekig megnémulva állt.

-Szarok rá, miért csinálták ezt! Megtették! Elvették tőlem a férjemet és még a kisbabánkat is! - Folyt le egy könnyvsepp a kifejezéstelen arcán. Szemei pirosak voltak, s könnyek záporoztak belőle. De egy arcizma sem rándult meg, nem fintorodott el a fájdalmas sírásban.

-Te is elvesztetted a kisbabádat? - Kérdezte halkan. A lány egy nagy sóhajtás után hátat fordított Jiminnek és arcát eltakarva fakadt sírva. Hosszú idő után, most kieresztheti az eddig elfolytott érzelmeit.

-Még tavasszal estem teherbe, nagyon boldogok voltunk. Hoseokból egy csodálatos apuka lett volna.. Olyan csodálatos volt az az időszak.. Elmondhatatlan az, hogy milyen érzés mikor egy apró élet dobog a hasadban.. Egy pici, apró védtelen valami ami belőled és a szerelmedből van.. Terhes voltam mikor együtt mentünk japánba a cseresznyefa virágzásra.. Könyvbe illő pillanatok egyike volt.. A munka is egészen más volt terhesen, s persze Hoseokra is egyre több minden hárult.. De.. Hobi meg tudta oldani.. Egyszer csak nevetve állít haza, hogy mennek Taehyungot lecsukni.. Nagyon viccesnek találtuk, jót nevettünk.. Persze a búcsúkor, bennem volt az ideg, hogy csak térjen haza.. De végül ez nem történt meg.. Csak egy levelet kaptam.. Majd a temetés után... Nem sokkal.. Túlterheltem magam, túl sokat stresszeltem, magam alatt voltam mintha átment volna rajtam egy úthenger.. És elvetéltem. Azt az űrt amit az után éreztem.. Már semmi nem tölti be.. - Motyogta maga elé meredve.

Jimin valahogy sejtette, hogy nem csak a férjét vesztette el, s mintha valamilyen szinten hasonlítottak volna a lánnyal. Legalábbis a problémájuk hasonló volt.. Nagyon is. Lehet kérdés, hogy miért ilyen gonosz humora van a sorsnak, s miért szereti arcon köpni őket az élet, de ez valljuk be, még csak a kezdet volt.