Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]

33. Fejezet

Egész testében remeg, ahogyan szerelme kezét szorongatja. Bíztatásért néz rá, ám a férfi kemény tekintettel mered előre, ügyet sem vetve a csendben szorongóra. Mindenki fegyvert szorongat kezeiben, míg Jungkook és Taehyung egymás kezét.

-Ha ma meghalunk, megöllek.. - Motyogta remegő hanggal a fiatalabb.

-Sok sikert Szivi! - Kuncogta el magát Taehyung, s szokásos, csábos mosolyával ajándékozta meg a másikat. Nyilván Kook ennek a pillantásnak köszönhetően paprika pirosra pirul, s földre vezeti tekintetét. Az éjszaka jut eszébe, mikor még tinédzser kori szobájában szeretkeztek. Gondtalanul és tudatlanul.

-Mi lenne, ha nem most flörtölnétek? - Kérdezte a mellettük álló Jennie. - Most ért ide valami baszott nagy hajó! Támadnunk kell! Nina emberei bármelyik pillanatban nekünk eshetnek! Ha nem mi támadunk, ők fognak! Fixen tudják, hogy itt vagyunk! - Monta a távolba nézelődve.

-Igazad van Jenn, tudják, hogy itt vagyunk.. De nem támadunk. - Lassú, s kimért szavai szinte megdermesztik Jungkookot és Jenniet.

-H-Hogy érted ezt? - Kérdezi Kook - Most akkor megvárjuk míg megtámadnak minket? Mi lesz, ha meghalsz? - Rángatja meg párja kezét. Persze a férfi csak szemforgatva simít a fiatalabb oldalára.

-Baba, ugye tudod, hogy ha mi támadunk akkor is meghalhatok? - Ez az egy mondat csak mégjobban megrémiszti a fiút, így gondolatai csak mégjobban cikáznak kobakjában, s ezzel hatalmasabb káoszt alkotva, hatmasabb fejfájást okozva neki.

-Ne idiegesíts kérlek! Nem halhatsz meg, nagyon vigyázz magadra! De komolyan! Kérlek! -

-Ígérem, ho-

-Gerlicéim! - Szólt közbe a lány. - Nem ismerős nektek az a férfi! - Mutat a hajóról lelépő öltönyös férfire mutatva. Egy távcsőt nyújt Taehyungnak, aki hitetlenkedve veszi el a kis fekete tárgyat. Ahogy azonban elemeli azt az arcától, szinte torkán akad a levegő.

-Ez.. Nem.. Lehet.. - Rémület, vagy talán értetlenség? Már én sem nagyon tudom nyomon követni, de nagy káosz dúl most Taehyungban. Az eddigi nyugodtsága kámforrá válik és helyébe a gyomorideg és düh szálingózik. Ahogy gondolatai egyre csak tisztulnak, úgy ködösödnek el ismét! Ahogy realizálta, Jung Hoseok kurvára nem halt meg, a düh úgy feketítette be látókörét! Bosszút akart állni. Miért? Mert ez a féreg eljátszotta a nagy halált és ezért halt meg Yoongi!

Taehyung ismét gondolkodás nélkül cselekedett, meghúzta a ravaszt, ezzel a kezdő lövést leadva. Mindenki célzott, a sok öltönyös emberre, kik a hajó előtt álltak. Persze, páran vissza is lőttek, s páran el is menekültek, de nem sokkal később már mindenhol vér folyt. Csak úgy mint sok évvel ezelőtt egy bizonyos parkban. Golyók röpködnek minden fele, az ott járó civilek menekülnek, rendőrt hívnak és teljesen ok nélkül tűnnek el egyes emberek! Vér folyik a falakon, a betonon, egy hajó is süllyedésnek indul a kikötőben. Céltalan lenne ez az egész? Nem, a legkevésbé sem. Bármennyire is idiótaságnak tűnik, de mindennek van valami oka. Semmi sem történik ok nélkül! Még, ha most nem is világos pontosan, de ennek is van egy kiváltó oka. És persze, a dolgok sokszor nem ott kezdődnek ahol hisszük, hogy elkezdőttek! Csak mi kapcsolódunk be később. Taehyung a kezdő pont. Ő adta le az első lövést, de nem most. Még évekkel ezelőtt..

Jungkook szerelme kezét szorongatva szaladt egy kisebb sikátor felé, ám egy golyó hasba kapta őt, s fájdalmában földre rogyott. Taehyung riadtan térdelt le mellé, s menyasszony pózba kapva őt szaladt tovább. A tűzszünet továbbra sem következett be, ám Jungkook nagon vérzett, s Tae hiába szorongatta őt, vagy próbált meg rajta valahog segíteni, sajnos Kook eszméletét vesztette. Az idő rohamosan telt, de a cselekmények mintha teljesen megfagytak volna. Jungkook minden egyes pillanattal közelebb került a hálhoz, Taehyung a teljes kétségbeesésében nem tudta mitévő legyen, a golyók továbbra is repkedtek a levegőben s hangos pisztoly dördülésekkel jelezték, hogy ismét érkezik a következő adag kis fém lövedék. Egyszer csak egy hatalmas robaj szakította meg a nyugodt kis pisztolyos összezörrenést. Egy lakóépület robbant fel, s téglák, törmelékek, s más egyéb égő objektumok repültek a levegőben. Tűz keletkezett, sokan menekültek, ám a rájuk zuhanó nehéz kövektől vagy meghaltak, vagy elvesztették eszméletüket. A zuhanó törmelékek arra késztették Taehyungot, hogy maga alà teperje Jungkookot, hogy saját testével védhesse a fiatalabbat.

Hirtelen eredt el az eső, a lövöldözés továbbra is folytatódott, egy ház, s lassan már több is lángokban állt, a por az esővel szállt, rendőrök, maffiatagok lőtték egymást, s sok holttest terült el a koszos utcákon. Taehyung kétségbeesetten kapta fel Jungkookot, hogy a legközelebbi működő autót elrabolva vihesse őt kórházba. Eme terve sajnálatos mód nem sikerült, mivel egy rendőr a sikátorba tévedt. Azonnal felismerte Jungkookot, ugyanis jó barátok voltak az akadémián. Taehyungot is egyből felismerte, ugyanis a férfi szökését követően, körözni kezdték. A rendőr, ki a sikátor szélén állt, először azt hitte, hogy Taehyung sebesítette meg barátját, ám mikor meglátta, hogy sírva öleli, s arcát csókolgatja, teljesen összezavarodott.

-Fel a kezekkel és tegyen két lépést hátra! - Köszörülte meg torkát. A férfi erre, gyilkos tekintettel meredt a rendőrre, s csak még közelebb vonta magához Jungkook eszméletlen testecskéjét.

-Soha! - Morrant fel. Erre a rendőr még közelebb lépett.

-Nem mondom mégegyszer! Lépjen hátra kettőt, tarkóra tett kezekkel! - Bisztosította ki fegyverét.

-Én meg nem mondom mégegyszer, Nem emgedem a páromat! - Véres kezét pedig jobban az ölében fekvő, vérző sebére fogta. A 'párom' szó teljesen megdermesztette a rendőrt, s fegyverét leeresztve lépett közelebb.

-Hogy mondta? A párja? - Taehyung pedig fittyet sem hányt a rendőrre, felemelte kedvesét, s megindult vele egy irányba. - Várjon, Kim! Jungkook mióta a párja? - Tette fel a kérdést.

-Kurvára nem tartozik magára! - Morrant fel az idősebb férfi.

-Woa woa! Nyugi van! Ismerem Kookot! Haverok voltunk az akadémián! Park Chanyeol vagyok! Nem mesélt arról a srácról amelyik egy marék lisztet az orrán? - Kuncogta el magát az elmékre.

-Nem, de hülye vagy. - Morrant fel ahogy tett még egy lépést hátra. Azonnal el kellett jutnia a kórházba, Jungkook sok vért vesztett, ez így nagyon nem lesz jó.

-Mindegy is.. Jungkook soha sem mondta, hogy meleg lenne.. Az meg még aggasztóbb, hogy pont egy bűnözővel van együtt.. Ahogy pedig elnézem.. Nem is bánja.. - Motyogta fejcsóválva. - Fixen meg volt kattanva, hogy elárulta az esküjét! - Motyogta Taehyungot vizslatva.

-Ja, nem kicsit. - Mondta szűkszavúan. - Ha Jungkook valóban a barátod, akkor nem hagyhatod, hogy elvérezzen! Keríts egy kocsit! Azonnal kórházba kell vinnem! - Sóhajtott ahogy kétségbeesetten simogatta szerelme orcáját. Chanyeol Jungkookra vezette szemeit, s azonnal odaszaladt.

-Borzasztó állapotban van.. - Motyogta. - Gyere, itt van a rendőrkocsi két házzal odébb! Bízz bennem, nem duglak dutyiba! Ha Pöcsinek tényleg fontos vagy, akkor beledöglene, ha elveszítene.. - Mormogta ahogy megindult.

Chanyeolnak nem tetszik ez a helyzet, de nincs egyedül. Taehyungnak sincs ínyére, hogy pont egy ilyen hülye fejű, szakadt kis rendőr "segítsen" az ő szerelmén! Legkevésbé sem bízott benne, de Jungkook épségéért bármit megtenne, így hagyja, hpgy Chanyeol elvigye őket a kórházba! A rendőr fiúnak sem volt nagy örömére a helyzet! Teljesen össze van zavarodva, de közben kissé ingerült is! Legszívesebben ott azonnal, lőtte volna le Taehyungot, ám Jungkook miatt inkább még segített is neki! Itt voszont nem arról volt szó, hogy szerelmes lett volna a nyuszi fiúba, hanem inkább egy közös titkuk miatt lett volna képtelen megölni azt aki barátjának fontos! Taehyung belül kavargott mint az óceán, de Chanyeol sem volt másképp! Jungkook meg.. Hát ő meg épp elméjének legeldugottabb, legpiszkosabb ficakjaiban elveszve kereste józan értelmét, hogy felébredhessen.